143545. lajstromszámú szabadalom • Később kerül kihirdetésre

2 143.545 kozása nélkül. A zárófék lehet szalagfék, pofás fék, de lehet közönséges láncos fék is, mely legegyszerűbb és minden szövődében készen van, azonban itt különleges, újszerű elrendezést kíván. Ez az újszerűség abban, áll, hogy a féklánenak a féktárcsára felfutó és arról lefutó ága egy síkba kerül, tehát az átfogási szög 360°, vagy ennek kétszerese. Ennek az elrendezésnek az az előnye, hogy a féklánc két végpontja nem változtatja egymáshoz viszonyított helyzetét és távolságát akkor sem, ha a féktárcsa csapja excentrikus, ami az üzemekben igen gyakran előfordul. Minthogy pedig a féklánc végpontjainak helyzete nem változik, ezért a lánchengercsap esetleges excentrikussága a készülék pontos működésére semmi kihatással nincs. Az 1. ábrában az 1 féktárcsa, a 2 lánehenger csapján van. A féklánc 3 felfutó ága a 4 fix ponthoz van erősítve, míg a féklánc 5 lefutó ága, a 6 féktengelyre ékelt 7 karhoz van rögzítve. A íéktengelyre egy másik 8 kar is ékelve van, melyre a 9 fékrugó hat. A fékrugót annyira feszítjük meg, hogy a fék fogva tartsa a lánchengert, vagyis hogy a láncfeszesség által kifejtett forgatónyomaték ne tudja azt elforgatni. Hogy ehhez kis fékterhelés is elegendő legyen, azért szereljük a féket az ábra szerint a szokásoshoz képest fordítva, ún. merev módra, mikor is a láncfeszesség forgató nyomatékával szemben a féklánc fix aga hat. Ily módon, különösen a féklánc kétszeres körülcsavarása esetén igen kis fékterhelés szükséges a lánchenger megfogásához. A második fő szerkezeti rész a fonalfeszítő (lánfeszítő) berendezés, mely lényegileg rugalmasan terhelt kettő irányítóhenger, egymással mereven összekötve. Az egyike 11 irányítóhenger fix, illetve elhanyagolhatóan csekély kilengést végez, a másik 12 irányítóhenger azonban a' forgástengelytől távolabb lévén kilenghet, s így a szádképzés folytán létrejövő hosszirányú, ide-oda való fonalmozgást lehetővé teszi. A 11 és 12 hengereket a 13 karok kötik össze. A 11 irányítóihenger 14 lengéstengelye a 11 hengerhez képest excentrikus és úgy van szerelve, hogy a tengelyvonala, mely az egész láncirányítótest mértani lengéstengelye, a 11 hengernek azon alkotója, helyesebben köpenysávja mentén haladjon végig, mely a láncfonalakkal érintkezik. Az irányító terhelésére, s ezáltal a láncfonalak megfeszítésére a 17 súly szolgál, mely a IS tengely körül elfordítható 16 súlykaron függ. A súlykar feszítőerejét az irányítóhoz a 19 kar útján a 18 rugó közvetíti, aminek célja az, hogy a rugózás folytán kiküszöböltessék a feszítő súlytehetetlenségéből eredhető káros dinamikus hatás az L irányú láncfeszességre. A találmány szerinti fonalkészítő berendezés számos teljesen új elemet tartalmaz, melyek a következők. Üj az irányítóhenger kiképzése, mely úgy van szerkesztve, hogy a nagyobb kilengéseket végző 12 henger egészen könnyű súlyú, hogy az irányító lengéséből származó dinamikus hatás a minimumra legyen redukálható. Ezt úgy érjük el, hogy a 12 hengert vékonyfalú acélcsőből, vagy duralumíniumcsőből készítjük s a 11 hengerhez legalább három, de esetleg több 13 karral kötjük össze, hogy többtámaszú tartóként hasson s könnyű súlya ellenére kellő szilárdságú legyen. Üj az irányítóberendezés csapjának 14 excentrikus elrendezése, amivel elérjük azt, hogy a -mértani lengéstengely a lánefonalaknak a 11 irányítóval való érintkezési sávja mentén halad végig, s ezért a lánefonalaknak a lánchenger és az irányító közötti 20 ágában hosszirányú mozgás az irányító lengéséből nem származik és így lánchenger játék sem jön létre. Ezzel az elrendezéssel továbbá elérjük azt, hogy a 20 láncfonalág a lengéstengelyen haladva keresztül, ennek H irányú feszessége az irányító berendezésre nem fejt ki forgató nyomatékot, akár tele van a lánchenger, akár lefogyóban van, amikor is a 20 ág iránya lényegesen eltérő (vonalkázott helyzet). Ez igen előnyös elrendezés, mert a fonalfeszítő 17 súly kiszámításánál, illetve beállításánál csupán az irányítóról lefutó 21 láncágban ébreszteni kívánt L irányú feszességet kell számításba venni. Ugyancsak új az irányító terhelésének rugóköz^ vetítéses súlyterheléssel való megoldása, ami több lényeges előnyt biztosát. A súlyterhelés ugyanis biztosítja azt, hogy az irányítóról lefutó 21 fonalágban ébresztett L feszesség a 17 súlyból és a karok viszonyából gyorsan és pontosan kiszámítható és ellenőrizhető, viszont a 18 rugó, mint eiőközvetítő szerv biztosítja azt, hogy a 21 fonalág rugalmasan, a dinamikus hatások kiküszöbölésével van feszítve s így a fonalak szakadékonysága erősen lecsökken. Fontos, hogy a 18 rugót nem kell kalibrálni, sőt a rugó karakterisztikájának menetközben való esetleges megváltozása sincs káros kihatással, mert ha a rugó esetleg kifáradna, ez csak annyit jelent, hogy alsó végpontja kissé lejjebb kerül (a súly önműködően lejjebb húzza), de az általa közvetített erő változatlan, tehát a láncfeszesség is változatlan. Üj elem a 2. ábrából kivihetően az irányító csapjára ékelt 19 karnak olyan ß szög alatt való felékelése, hogy ez a szög, mely az R rugóerőre merőleges iránytól (vagyis az .elméleti forgatókar irányától) való eltérést jelenti, azonos azzal a a szöggel, mellyel a 21 fonalágban ébredő L erő c karja eltér az L erőre merőleges iránytól (vagyis az L erő elméleti forgatókarjának irányától). Ennek célja és eredménye az, hogy az irányító kimozdulása (vagyis az a szög növekedése) esetén se növekedjék az L erő. A ß szög ugyanis ugyanolyan mértékben változik, mint az a és az elméleti forb gatókarok viszonya állandó marad, ebből kifoa lyólag pedig az L erő is változatlan marad, mert b d-cos ß L = R ~ = R a c-cos a Ha pedig d = c és ß = «, ami a méretezéstől függ, akkor L = R és ez igen megkönnyíti az L erő kiszámítását. A R erő értéke viszont változatlan a henger teljes leszövése folyamán, mert ez a 17 súlytól függ. Az R erő csupán a periódusokon belül mutat csekély ingadozást, ami a szádképzésből származó rugójátétoból ered. A harmadik főszerkezeti rész az, mely lényegileg egy féknyitó szerv, mely a záróféket az irányító helyzetétől függően pillanatnyilag nyitja. A fék-