143545. lajstromszámú szabadalom • Később kerül kihirdetésre

143.545 3 nyitáshoz szükséges erőt nem a lánefonalak fe­szessége fejti ki, hanem a gép mechanizmusa, hogy a fonalak minél jobban meg legyenek kí­mélve a feszültségnövelő hatásoktól. . Az adagolás az 1. ábra szerinti kivitelnél úgy történik, hogy egy ide-oda mozgó 22 tolórúd 22 a 23 ék és a 28 ütköző közvetítésével kissé meg­tolja a 8 kart, miáltal nyitja a féket és a lánc­henger elfordulhat. A nyitás mértéke attól függ, hogy az éknek mely része van pillanatnyilag a tolórúd és a 8 kar között. Ha az ék lejjebb száíl, nagyobb mértékű a nyitás, ha pedig feljebb emel­kedik, kisebb. Az ék helyzete viszont a 1)2 irányí­tóhenger helyzetétől függ, mert az ék 14 tengely­re ékelt 24 karhoz csuklózott 25 száron függ. Ha tehát a 12 irányító henger a szövetképzés foly­tán előre megy, akkor az ék lejjebb száll és na­gyobb féknyitást, ezáltal nagyobb adagolást ered­ményez. Ha esetleg több volna a lánc adagolása, mint a beszövés, akkor az irányító henger hátrább megy, az ék feljebb emelkedik és a rákövetkező vetéskor már kisebb adagolást állít be. A beszö­vés és az adagolás között az egyensúly néhány fordulat után önmagától beáll. Az adagolásnak ékkel való szabályozása már ismeretes a feltalálónak egy 1924. éviből szárma­zó szabadalmából. Meg lehet azonban oldani az adagolást ék nélkül is a 3. ábráiban szemléltetett új módon. Ennék lényege az, hogy a 8 karhoz egy 26 rudat csuklózunk, mely a 27 lengőkar ha­tására a féket nyitja. A 26 rúd a 25 szár útján az irányítóval is kapcsolatban áll, s a 27 karhoz képest ferdén van elrendezve, miáltal elérjük azt, hogy ha az irányító hatására a 26 rúd lejjebb ereszkedik, úgy nagyobb mértékben nyitja a fé­ket, ha pedig feljebb emelkedik, úgy kisebb mér­tékben nyitja azt. A 4. ábra a zárófék egy új változatát mutatja be, melynek lényege az, hogy a féklánc fix pont­ja alul van elhelyezve a szövőszék lábánál. Itt a féklánc 5 ágának megfeszítése a 31 csuklós rúd útján történik, mely a 6 féktengelyre ékelt 7 kar­hoz van csuklózva. A féklánc elrendezése itt is olyan, hogy a féktárcsára felfutó 3 ág és az ar­ról lefutó 5 ág egy síkban vannak, ami a 31 csuk­lós rúdnak a 3 láncággal párhuzamos elrendezése által érhető el. Igen sűrű szövéseknél szükség van egy rögzítő szervre, mely az irányító helyzetét a bordabeütés pillanata előtt egy kis .időre rögzíti, hogy ékkor az irányító ne mozdulhasson el és így létre jö­hessen a vetülék beveréséhez szükséges nagyobb láncfeszesség. A találmány ezt is újszerűleg old­ja meg, aminek lényege az 5. ábrából látható. Az irányítóhenger 14 tengelyéré van ékelve a 32 kar, melyen a 33 csuklósrúd függ. Ez a csuklós­rúd a 34 vezetékben fel-le mozoghat. A borda­ládához van kötve és így ide-oda való mozgást végez a 35 rúd, melynek 36 vége a bordabeütés pillanata előtt a 33 rúdhoz hozzányomódik, így 2 A kiadásért felel: a Közgazdas azt megszorítja, ezáltal pedig az irányító helyze­tét rögzíti. A bordabeütés megtörténte után a 35 rúd nyomban hátrafelé megy és a 33 rudat szabadon engedi. Szabadalmi igénypontok: 1. Automatikus láncadagoló rugalmasan terhelt láncirányítóval és periodikusan nyitható zárófék­kel kapcsolatos lánchengerrel, jellemezve olyan láncfonalfeszítő szerkezettel, .mely egy súllyal ter­helt emelő és egy rugó kombinációjából áll és a rugó erőközlő szervként van beiktatva a súllyal terhelt emelő, valamint a láncirányító közé. 2. Az 1. igénypontban meghatározott láncada­goló kiviteli alakja, jellemezve excentrikus ten­gelyű láncirányítóval, melynél az irányítóra fel­futó láncfonalak iránya a láncirányító mértani forgás-tengely-vonalán, vagy ennek közvetlen kö­zelében halad át. 3. Az 1. vagy 2. igénypontban meghatározott láncadagolö kiviteli alakja, jellemezve a láncirá­nyító olyan kiképzésével, melynél a lengő tömeg a minimumra van leredukálva, pl. úgy, hogy az irányító nagyobb kilengést végző része nagyszi­lárdságú, vékony falú csőből, többtámaszú tartó­ként van kiképezve. 4. Az előző igénypontok bármelyikében megha­tározott láncadagoló kiviteli alakja, jellemezve olyan láncosfékkel, melynél a fékláncnak a fék­tárcsára felfutó és arról lefutó ágai egy síkban vannak elrendezve. 5. Az előző igénypontok bármelyikében megha­tározott láncadagoló kiviteli alakja, azzal jelle­mezve, hogy a fék láncának a féktárcsára felfutó ága a gép állványához, a féktárcsáról lefutó ága pedig egy csuklós rúd egyik végéhez van kötve, mely csuklós rúd másik vége rugóval feszített féktengelyre ékelt karhoz van csuklózva. 6. Az: előző igénypontok bármelyikében megha­tározott láncadagoló kiviteli alakja, melyet olyan féknyitó berendezés jellemez, mely áll egy, a fék feszítő-tengelyére ékelt karhoz csuklózott rúdból (26) — továbbá egy fix határok között lengő, kényszer mozgású alkatrészből (27), mely e csuk­lós rudat a láncirányító helyzetétől függő mérték­ben eltolja. 7. Az előző igénypontok bármelyikében megha­tározott láncadagoló kiyiteli alakja, jellemezve egy periodikusan működő rögzítő berendezéssel, melynek részei egy, a láncirányító lengéstengelyé­re ékelt karhoz csuklózott rúd és egy szorító alkatrész, mely a bordaládával áll kapcsolatban és a bordaláda előrelendülésekor, a bevetett vetü­lékfonalnak a szövet széléhez való hozzáverése pil­lanatában a láncirányító lengéstengelyére ékelt karhoz csuklózott rudat megszorítja, s ezáltal a láncirányító helyzetét átmenetileg egy pillanatra rögzíti. és Jogi Könyvkiadó igazgatója 339 2. Terv Nyomda, 1959. -

Next

/
Oldalképek
Tartalom