143533. lajstromszámú szabadalom • Olajtüzelő eljárás és szerkezet nehézfűtőolajok gazdaságos eltüzelésére

•2 143.533 égő előmelegítve, ventillációs úton kapja. A csak habzásig előmelegített és előaprózott olajat a forgószéláram folytonosan hömpölygő légcsóvanyalábokban állandóan továbbosztja, aminek eredménye a viszonylag lassú lángképzés. A tüzelésre kerülő és csak a habzási hőfokig előmelegített olaj nyomás nélkül kerül a tárolótartályból tisztán gravitációs úton a forgószéláramot kialakító csavarszárny közepébe, illetve az annak furatában elhelyezett olajadagoló szelephez, mely a találmány igen lényeges része. A szelep lehetővé teszi, hogy mielőtt az olajadag a körülötte hömpölygő és olajat magával ragadó forgószélcsóvákba átlépne, a szelepzáron kialakított, több-bekezdéses csavarmenetű hornyokban közlekedő olajerek a tüzelésre kerülő olajat a szelepülés egész kerületén egyenletesen elossza. E szelepülésen a kör minden pontján egyenlően elosztott, levegővel kevert és egyenletesen elosztott állapotban kilépő olajszemcsék folytán, a képződő láng igen nyugodt és lökésmentes lesz. A találmány másik igen fontos tényezője a termikus porlasztást létesítő és kívülről menynyiségileg iszabályozhatóan adagolt gázadalék szerepe. Az olaj kilépési szájnyílásánál képződő forgószélcsóvákat a gáz köralakban közrefogja. A gázadalékot az égési keverékhez szükséges forgószélnyalábok gyors előhaladása következtében fellépő injektorhatás magával ragadja és a légcsóvákban elhelyezkedett olaj permetet levegővel keverve, a gázlánggyűrű termikus bontó hatás nyomban expandálja és az égési térben csaknem maradéktalanul elégeti. Az utóbbi években olyan nyersolajra bukkant az olajbányászat, melyből a nyert olajfajták eltüzelése igen terhes feladatok elé állította az eddig ismert olajtüzelő szerkezeteket. Itt elsősorban a nagylengyeli előfordulásra gondolok. Ugyancsak nehezen tüzelhetők el a korszerű krakk-elj árasok maradványai is. A találmány szerint ezek az olajfajták maradványai is gazdaságosan és zökkenésmentesen eltüzelhetők. Olyan olaj fajtáknál, amelyeknél a szénhidrogén-molekulák egymáshoz való viszonya lazább, a találmány szerinti forgószéláramű porlasztásnál, mikor az égési tér hőmérséklete már stacioner, az égőszáj felé visszasugárzó melegnek termikus bontó hatása is elegendő a legtökéletesebb porlasztás és égés elérésére. A porlasztást kisegítő gázadalék tehát ez esetben csökkenthető, sőt az olajfajták kémiai tulajdonságai szerint teljesen mellőzhető is. A gázadalék mennyisége az olaj által fejlesztett kalóriákhoz viszonyítva rendkívül csekély. A gázadalék ugyanis az olaj által fejlesztett kalóriamennyiségnek igen csekély részét teszi ki és úgyszólván csak a gyújtóláng létesítésére szorítkozik. Kísérleteim folyamán megállapítottam, hogy az olajégő 100 kg olaj óránkénti fogyasztásánál a termikus porlasztást elősegítő gázadalék csupán 10 m3

•(= kb. 12 500 kalória) értékű generátorgázt vagy ennek fűtőértékével megegyező mennyiségű bármilyen fajta gázt (pl. világítógázt, propán-bután-gázt, metánt, kohógázt stb.) igényelt. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy az üzemi tárolóból gravitációs úton szállított és a habzási hőfokig előmelegített nehéz, sűrűn folyó olajokat álló olaj porlasztóba- vezetjük, az adagolószelep egész kerületén egyenletesen elosztjuk és egy helytálló csavarszárnnyal létesített nyomóforgószélcsóvára adjuk fel, mely önörvénylésén kívül, csavarvonalúan kígyózik előre. A legnehezebb fűtőolajoknak pl. nagylengyeli fűtőpakurának és krakk-maradványoknak olajtüzelésekben gazdaságosan, eddig el nem ért •biztonsággal a legtakarékosabb elégetését teszi lehetővé a találmány azáltal, hogy a mechnikai porlasztáshoz az olaj termikus porlasztása járul, melynek hatását fent már kifejtettem. A gázáram által létesített termikus hatás az olaj cseppekre gyakorolt, nagymérvű bontóhatásával a porlasztásra kellően elő nem melegíthető tüzelőanyagnak: igen tökéletes porlasztását biztosítja. A gáz termikus hatása a nehéz fűtőolaj-maradványok és olaj gyártási reziduumok szénhidrogén molekuláinak egymáshoz való igen bensőséges viszonyát bontja meg, minek eredménye a nem. elég viszkózus olajoknak tökéletes elporlasztása. A találmány szerinti olajtüzelő-berendezés jellemzői a következők: Az olajat gravitációs úton bevezető cső, e csőben elhelyezett több-bekezdéses menetű szár, ennek végére szerelt szeleptányér és a csövet körülvevő, álló hüvely, melyen nyomóforgószél-csóvát kialakító, a kiömlési vége felé szűkülő, a légáramot megbontó csavarfelületű szárnyak foglalnak helyet. A találmány szerint az olaj porlasztás elősegítésére járulékosan adagolt gáz energiafogyasztás nélkül végzi feladatát, a forgószelet kialakító szerv hatására. A mellékelt rajz a találmány szerinti eljárás kivitelére alkalmas tüzelésnek oly példaképpeni, kiviteli alakját szemlélteti, melynél gázt adagolunk a legjobb porlasztás eléréséhez. Az 1. ábra a tüzelőberendezés metszete. A 2. ábra az olaj bevezető cső nézete. A 3. ábra az olaj bevezető csövet és az azt körülvevő hüvelyt szemlélteti. A 4. ábra az olaj bevezető csövet körülvevő hüvely nézete, a felületéből kinyúló, pl. négymenetű, csavarfelület alakú szárnyakkal. Az 5. és 6. ábrák a csavarfelületű szárny elöl-és hátulnézetét szemléltetik. A 7. ábra a forgószéláram-kialakító szerveknek és az ezáltal létesített légcsőnyalábnak nagyobb léptékű rajza. A tüzelőanyag, pl. pakura, a 7 vezetéken át (1. ábra) szabály ózható mennyiségben gravitációs úton jut a tároló tartályból a helytálló 1 bevezető csőbe, ahonnan a 22 szelep felé áramlik (2—3. ábrák). Az 1 csőben elhelyezett 18 szeleporsó 19 hossz bordákkal van ellátva. A hosszbordás részhez több bekezdéses menetű 20 rész csatlakozik, melynek feladata az olaj