143477. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a p-amino-benzolszulfamido-4-metiltiazol tisztítására

Megj elent 1957. március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL v SZABADALMI LEÍRÁS 143.477. SZÁM 12. p. 1—5. OSZTÁLY — CI-149. ALAPSZÁM Eljárás a p-amino-bensíolszulfamidó-4-metiltiazol tisztítására Chinoin gyógyszer és vegyészeti termékek gyára, Budapest. Feltalálók: Sasadi Béla, Herczegh Jenő és Daróczi Ivánné budapesti lakosok.A bejelentés napja: 1955. február 19. Ismeretes, hogy az: injekciós minőségű p-a<minobenZiOlszulfamido-4-raetiltiazol (Ultraseptyl) előállítása a poralakú nyerstermék (Ultraseptyl pulvis) szódaoldatból való kristályosításával történik, amikoris a következő reakció folyik le: Ultraseptyl + Na2COs T=± Ultraseptyl—Na + NaHCOa. Ennek az eljárásnak kivitelezése általában úgy történik, hogy 10%-os vizes azódaoldatban 90—95 C° hőmérsékleten annyi Ultraseptyl pulvist oldanak, hogy az oldat ez utóbbi anyagra számítva 20 %-os legyen. Szénnel való derítés és szűrés után 25 C° hőmérsékletre hűtjük le az oldatot. A hűtés folyamán a fenti reakció egyensúlya az alsó nyíl irányában tolódik el és kiválik az Ultraseptyl. tiszta kristályos állapotban. így a bevitt Ultraseptyl £0%-át kapjuk vissza, míg az oldatban maradó további 50%-ot az anyalúg sósavval való megsavanvitása útján nyerhetjük vissza. Ennek az utóbbi résznek (II. generáció) minősége kb. megegyezik a kiinduló anyagként alkalmazott Ultraseptyl pulvis minőségével. A fenti eljárás nagyipari alkalmazás szempontjából célszerűtlen a II. generáció nagy mennyiségi aránya miatt. Kísérleteket folytattunk az eljárás e szempontból való megjavítására, ennek során megállapítottuk, hogy az Ultraseptyl pulvist kísérő szennyezések két tulajdonságban» térnek' el az Ultraseptyl pulvistól: savasságuk erősebb, kristályosodási készségük viszont kisebb. Szembetűnő tulajdonságuk azonban, e szennyezéseknek, hogy igen hajlamosak az amorf állapotú Ultraseptyl felületén való adszorbeálódásra. A fentiek arra mutatnak, hogy az ismertetett szódás tisztítási eljárás kitűnő tisztító hatásfoka az Ultraseptyl kristályos állapotban való szelektív kiválásán alapul és nem. áll összefüggésben azzal a ténnyel, hogy az anyagnak az ainyalúgban visszamaradó része (II. generáció) mintegy 50% menynyiségű. Erre mutattak azok a kísérleteink is, amelyek során a koncentrációviszonyok kedvezőbb megválasztásával sikerült a II. generáció mennyiségét lecsökkenteni, anélkül, hogy a tisztítás hatásfokában — amely közvetlenül mérhető a kiinduló nyers Ultraseptyl és a kristályosított termék azonos töménységű oldatainak színkülönbsége alapján — csökkenés állott volna be. Későbbi (kísérleteink azt a meglepő felismerést eredményezték, hogy a II. generáció mennyisége döntően függ attól, hogy a nyers Ultraseptyl feloldása míyen hőmérsékleten történt. Magasabb hőmérsékleten (90—95 C°) ugyanis az egyensúlyi reakcióban szereplő nátiiumhidrokarbonát jelentékeny mennyiségű szándioxidot veszít, ami a reakcióelegy lehűtésekor szabad nátronlúg képződésére vezet, ez utóbbi pedig nyilvánvalóan növeli a II. generáció mennyiségét. Modern kísérletek során megállapítottuk, hogy ha a feloldási hőmérsékletet lehetőleg alacsonyan tartjuk és az; oldatot azután kellő mértékben lehűtjük, akkor a tiszta Ultraseptyllel. végzett modell kísérletben a II. generáció mennyisége 0-ra is csökkenthető. Ha pl. 15%-osi vizes szódaoldatban 20% Ultraseptylt 70 C* hőmérsékleten oldunk fel, és utána az oldatot 25 C"-ra hűtjük, akkor az anyalúgból kinyerhető II. generáció mennyisége 5% lesz. Ha ugyanezt az oldítot 25 C° helyett 12 C°-ra hűtjük, akkor 1% lesz a II. generáció mennyisége, míg ha a lehűtés 5 C° hőmérsékleten történik, akkor az anyalúgban II. generáció egyáltalán nem marad. A találmány szerinti eljárás a fentemlített felismerések gyakorlati alkalmazásán alapul és lehetővé teszi az Ultraseptylnek kísérő szennyezéseitől való szelektív elválasztását oly módon, hogy az anyalúgban gyakorlatilag egyáltalán ne maradjon vissza Ultraseptyl és így az anyalúg; II. generációra való feldolgozása .teljesen mellőzhető legyen. A találmány szerinti eljárás kivitelét az alábbi példák szemléltetik: 1. Példa: 640 ml vízbe 80 ml 35%-os nátriumbiszulfit-oldatot öntünk, az elegy pH-értékét nátronlúggal 7-re állítjuk be, majd 140 g techn. szódát oldunk fel az elegyben. Az oldatot 70 C°-ra melegítjük és 180 g nyers Ultraseptylt oldunk benne. Az Ultraseptyl feloldódása után az" oldatot 5—7 órai egyenletes lassú hűtéssel 5 C° hőmérsékletre hűtjük. Ekkor az Ultraseptyl, valamint a szóda nagy része kikristályosodik. A kivált kristályokat szívószürőn leszűrjük és 200 ml 0 C° hőmérsékletű víz-