143423. lajstromszámú szabadalom • Eljárás méhösszehúzó hormonkészítmény előállítására

Megjelent 1957. március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.423. SZÁM 30. h. 1—8. OSZTÁLY — Go-401. ALAPSZÁM Eljárás méhösszeSsúzó hormonkészítmény előállítására A magyar állam mint a Gyógyszeripari Kutató Intézet (Budapest) jogutóda. Feltalálók: dr. Bagdy Dániel, B. Fogarasi Marienne, Rizmayer József és Berkes Zita Bejelentés napja: 1954. december 4. A hypophysis-hátsólebeny hormonjainak előállítására számos eljárás ismert. A vonatkozó szakirodalom adatai ezerint (Fühner, H.: Zschr. ges. exp. Med. 1, 397. 1913., Fühner, H.: Biochem. Zschr. 76, 232. 1916.) kezdetben nehéz fémsókkal, alkaloidé reagensekkel, jól oldódó alkálisókkal igyekeztek a hátsó lebeny hatóanyagait „kristályos sók" alakjában kinyerni. (D. R. P. 264.119., D. R. P. 268.841.. Farbwerke vorm. Meister-Lucius & Brüning, Höchst a. M., továbbá D. R. 282.002 és D. R. P. 284.148 F. Hoffmann—La Roche & Co., Grenzach., Amer. P. 1, 383.551 Parke, Davis & Co. Detroit.) Abel és Rouiller későbbi munkájukban (J. of Pharmacol. 20, 65. 1923., -és 22, 289. 1923.) továbbfejlesztették a kisózásos módszer technológiáját és a friss szervekből kivont, majd kisózott hormonok alkoholos és fenolos extractióját írják le. A közvetlenül a mirigyből történő fenolos kivonást, majd éter-petroléteres kicsapást a 328.347. sz. angol szabadalom ismerteti. Kamm, Aldrich és munkatársai (J. Amer. Cherri. Soc. 50, 573. 1928.) a jégecetes kivonatból ammoniumszulfáttal kisózott hátsó lebeny hormonokat újbóli jégecetes kivonás után éter-petroléterrel frakcionálják. Eljárásuk később más, korszerű módszerek kiindulópontjává is válik. Míg az előzőekben felsorolt eljárások elsősorban gyakorlati, ipari és gyógyászati célt szolgáltak, H. Maier Hüser és munkatársai (Biochimica et Biophysica Acta 11, 252. 1953., és 911.325. német szabadalmi leírás), de különösképpen V. du Vigneaud és munkatársai (J. Biol. Chem. 180, 365. 1949., 182, 359. 1950., 286, 77. 1950.) kutatásai és ezek eredményei elvi jellegűek a hátsólebeny hormonok területén. Tudományos célkitűzésük a hátsólebeny hormonok kémiai megismerése. Ennek első előfeltétele pedig a hormonok minél'tisztább formában történő előállítása. Olyan tisztaságú termékeké, amelyek már alkalmasak az aminosavanalízisre, aminosavsorrend megállapításra ós szerkezetkutatásra is. V. du Vigneaud a kémiailag tiszta Oxitocin előállításához a Kamm-féle termékből indult ki s célját előbb 02-ganikus oldószerbe történő kirázásokkal, majd a Craig-féle módszer alkalmazásával érte el. H. Maier Hüser a méhösszehúzó és vérnyomásemelő hormon szétválasztására szilikátgéles adszorpciót alkalmaz, mint korábban már Potts és Gallagher (J. Biol. Chem. 154, 349. 1944.), s a szilikagélről savanyúan leoldott terméket butanolba rázza át, végül az oldószert elpárologtatja. Ha a hátsólebeny hormonok előállítására vonatkozó technológiai eljárásokat kritikai szemmel vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy azok két végletet képviselnek. A négy évtizedes múltra viszatekintő klasszikus, kisózásos módszerek már korszerűtlenek, elavultak s alig elfogadható kitermeléssel (maximálisan 40%) gyenge minőségű termékeket szolgáltatnak (7—10 E per mg). A korszerű modern eljárások ezzel szemben kémiailag tiszta, vagy majdnem tiszta anyagot szolgáltatnak, de olyan rendkívül rossz termeléssel, amely gyógyszeripari felhasználásukat legalább is erősen kétségessé teszi, annál is inkább, mert a gyógyászat nem igényel kémiailag tiszta terméket. Saját kutatásaink célja olyan eljárás kidolgozása, volt, amely a gyógyászati követelményeknek megfelelő hormonkészítmény előállítását korszerű fehérjekémiai technológiával, az eddig ismert eljárásoknál egyszerűbb és gazdaságosabb úton éri el. Vizsgálataink során azt találtuk, hogy a hipofízis hátsólebenyének vizes kivonataiból, amelyekből előzetesen a vérnyomásemelő hormont — önmagában ismert módon — adszorpció segítségével már elkülönítettük, a méhösszehúzó hormon az eddig ismert módszereknél lényegesen egyszerűbb, gazdaságosabb és könnyebben keresztülvihető úton állítható elő. Találmányunk lényegét az a felismerés adja, hogy a méhösszehúzó hormon oldékonysága meghatározott kísérleti feltételek között, sótartalmú, vízzel keveredő szerves oldószerekben lényegesen különbözik a hátsólebeny-kivonatokban jelenlévő inert fehérjéktől és így azoktól elkülöníthető. Találmányunk értelmében a hipofízis hátsólebeny vizes kivonataiból a méhösszehúzó hormont oly módon állítjuk elő, hogy a vérnyomásemelő hormon önmagában ismert úton történő elkülönítése után a vizes oldatot alacsony hőmérsékleten való bepárlással töményítjük, majd vízzel keveredő szerves oldószerrel, abban oldódó só jelenlétében az inert fehérjéket kicsapjuk, azokat elkülönítjük, végül a