143423. lajstromszámú szabadalom • Eljárás méhösszehúzó hormonkészítmény előállítására

2 143.423 szerves oldószer töménységének fokozásával a méh­összehúzó hormont kicsapjuk és a fölöttes folya­déktól különválasztjuk. Az előző fejezetben vázlatosan ismertetett eljá­rásunk eredeti és tudományos szempontból is új elvet valósít meg azáltal, hogy iaz irodalomban el­sőként írja le a méhösszehúzó hormon előállításá­ban — annak oldékonysági viszonyait figyelembe véve — az organikus oldószerekkel alacsony hő­mérsékleten, alacsony dielektromos állandójú kö­zegben történő frekvencionálás elvét. Ez az elv az eddig ismert eljárásokban ínég részleteiben sem ta­lálható meg.. Technológiai szempontból pedig azért jelent lényeges haladást, mert az összes ismert módszereknél egyszerűbb, könnyebben keresztül­vihető és gazdaságosabb úton éri el célját, a gyó­gyászati célra alkalmas méhösszehúzó hormonké­szítmény előállítását. Nyilvánvaló, hogy bejelenté­sSm tárgya a hátsólebeny témakörben a két vég­letet képviselő eljáráscsoport között közti megol­dást jelent, — a végtermék kémiai értelemben vett tisztasága tekintetében is. De mint közti megoldás, teljesen novum, s a technika mai állásához képest ebben is színvonalemelkedést jelent. Eljárásunkhoz célszerűen 2—8, előnyösen 3—6% szárazanyagtartalomra betöményített hipofízis hát­sólebeny vizes kivonatot alkalmazunk. Az inert fe­hérjék kicsapásához szerves oldószerként vízzel elegyedő alkoholt, célszerűen etanolt vagy meta­nolt használunk. Célszerűen úgy járunk el, hogy a fehérjéket 70—85% alkohol-töménység jelenlétében csapjuk ki, majd az így előkészített oldatból a méh­összehúzó hormon leválasztására az alkohol tö­ménységét 85—92%-ra fokozzuk. Alkoholok helyett használhatunk acetont is. Ebben az esetben a fe­hérjéket 36—50% acetontöménység mellett, a méh­összehúzó hormont pedig 40—75% acetontömény­ség jelenlétében csapjuk ki. Szerves oldószerben oldódó ísóként használha­tunk szervetlen sót, például litiumkloridot, melyet előnyösen 1—5% töménységben alkalmazunk. Használhatunk azonban szerves sót, például am­moniumacetátot, amelyet célszerűen 5—14% tö­ménységben használunk. A szerves oldószerrel \ történő kicsapást alacsony hőmérsékleten, célsze­rűen 0 és —'5 C° között foganatosítjuk. Az Oxito­cin kiesapása során az oldat pH értékét 7,0 és 4,5 közötti értékekre állítjuk be. A kicsapott méhössze­húzó hormont azután vízmentes oldószerekkel, pél­dául alkohollal, vagy aldehidmentes acetonnal mosva száríthatjuk. 1. Példa Nedves közegben, pl. Turmix őrlőgépen finomra őrölt, majd acetonnal szárított hipofizis-hátsólebeny­por 100 g-nyi mennyiségét 5 liter ionmentes vízzel szobahőmérsékleten kivonatoljuk. Az oldatlan ma-Tádékot centrifugálással távolítjuk el, majd a kivo­natot 1,5 kg. szintetikus nátriumaluminiumszilikát szemcséket tartalmazó 5 cm átmérőjű, 1,8 m ma­gas oszlopon engedjük át a vérnyomásemelő hor­mon megkötése céljából. A szilikáton átfolyt oldatot ezután 10—15 Hg mm vákuum mellett 35 C° alatti hőmérsékleten az eredeti térfogat 1/10—1/20 ré­szére pároljuk be. Ezután a méhösszehúzó hormont tartalmozó koncentrátumot, mely 3—6% szerves szárazanyagtartalommal rendelkezik, 0—2 C° hő­mérsékletre hűtjük és 10% ammoniumacetátot tar­talmazó etanol 4-szeres térfogatát keverjük hozzá vé­kony sugáréban. Etanol helyett abszolút metanolt is alkalmazhatunk; ekkor 3 térfogatrész lehűtött kon­centrátumhoz 7 térfogat metanolt, adunk. A kelet­kező csapadékot, amely az inert fehérjéket és a méhösszehúzó hormonból csak elhanyagolható mennyiséget tartalmaz, hidegen centrifugáljuk, majd a tiszta fölöttes folyadékból 1—3-szoros tér­fogatmennyiségű hűtött abszolút etanollal csapjuk ki a méhösszehúzó hormont. A csapadékot hide­gen centrifugáljuk, majd abszolút alkoholos mo­sás után abszolút és aldehidmentes acetonnal jénai üvegszűrőn szárítjuk. A hozam átlagosan 70%-os és a kapott termék 20—30-szor hatásosabb, mint a kiindulási hátsólebenypor. 2. Példa Acetonnal szárított 100 g hipofízis hátsólebeny­port golyós malomban 6—12 óráig szárazon őriünk, 5 liter ionmentes vízzel 3 részletben kivonatolunk. Az oldatlan maradékot centrifugálással elkülönít­jük, az oldatból a vérnyomásemelő hormont olyan nátriumaluminiumszemcséket tartalmazó oszlopon távolítjuk el, melyet előzőleg ammoniumhidroxid oldattal ammonium-ion tartalmúvá tettünk. A vér­nyomásemelő hormontól megszabadított oldatot 3—6% szárazanyag tartalomig vákuumban 35 C° alatti hőmérsékleten bepároljuk, majd minden 50 ml koncentrátumhoa 2 g litiumkloridot adunk és 1 M HCl-val a rendszer pH-ját 4,5—5,0-re állítjuk be. Az oldathoz annyi víz- és aldehidmentes ace­tont adunk hidegen, hogy annak acetontartalma 38% legyen. Ekkor az inert fehérjeanyagok kiesa­pódnak. A csapadékot a folyadéktól elkülönítjük, az oldatot 0 és —5 C° közötti hőmérsékletre hűt­jük és azonos térfogatú hűtött acetonnal keverjük. A kicsapott méhösszehúzó hormont hidegen cent­rifugáljuk, majd abszolút acetonnal mossuk és szá­rítjuk. A hozam átlagosan 70%> és a kapott Oxito­cin 20—30-szor hatásosabb az alapanyagként fel­használt hipofizis hátsólebenypornál. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás méhösszehúzó hormon előállítására hi­pofizis hátsólebeny vizes kivonatából, -melyre jel­lemző, hogy a vérnyomástemelő hormon isimert módon történő elkülönítése után a vizes oldatot be­párlással töményítjük, majd vízzel keveredő szer­ves oldószerrel, abban oldódó só jelenlétében az iners fehérjéket kicsapjuk, azokat elkülönítjük, vé­gül a szerves oldószer töménységének növelésével a méhösszehúzó hormont kicsapjuk és a fölöttes lé­től elkülönítjük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a hipofizis hátsóle­"benyének vizes kivonatát 2—8, előnyösen 3—6%t szárazanyag tartalomra töményítjük be. 3. Az 1. vagy 2. igénypontok szerinti eljárás fo­ganatosításának módja, melyre jellemző, hogy a ki­csapáshoz szerves oldószerként vízzel elegyedő al­koholt, célszerűen etanolt vagy metanolt haszná­lunk. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás foganatosítási

Next

/
Oldalképek
Tartalom