143275. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridoxin előállítására
2 143-275 ROOC COOK AcQH.,C . CH,QAc 'I ÁcÖH,C CH,OAc LiÄLH4 O Ac2 0 O ÍCH,CO),Q - : —» BF.. H..NOH O -CO I • CH. AcOH.C CH..OAc AcOH,C CH,OAc O | H2 'Ac 2 Q !—C=NOH katalitos * I hidrogénezés CH," O —CH—NH— Ac CH. A találmány egyik előnyös foganatosítási módja értelmében a 2-(alfa-acilamidoetil)-3, 4-bisz(hidroxi vagy aciloximetil)-f uránt előbb elektrolitos úton olyan elektrolit jelenlétében, mely az alkalmazott alkoholban oldható, pl. ammóniumbromid, litiumbromid, e sók keveréke, kénsav, bortrifluorid, vagy valamely szerves bortrifluorid-ecetsav komplexvegyület vagy nitrát vagy rodanid vagy formiát jelenlétében oxidálunk. Az elektrolit szerves halogénhidrogénsó, pl. morfolin-hidrobromid is lehet. Ezután az oxidálási terméket esetleges előzetes elkülönítése nélkül és az oxidálási termék esetleges elszappanosítása után a piridingyűrű képzésé céljából, a megadott módon hidrolizáljuk. Az elektrolízis hatására az alkoxiosoportok a furángyűrű 2- és 5-ik helyzetében lévő szénatomra áddiciofiálódnak, minek során dihidrofürán képződik. Az elektrolízisnél különös«» célszerű, ha alkoholként metanolt használunk, mert az említett RiOHa C CH,ÖRL elektrolitok ebben az alkoholban jól oldódnak és az elektrolízis ebben az alkoholban simán és kielégítő sebességgel megy végbe. Kielégítő eredménnyel alkalmazhatunk azonban, pl. etanolt, 2-etovietanoit, stb. Az elektrolízist önmagában ismert módon foganatosítjuk, pl. azzal a készülékkel, melyet az Acta Chem. Scand, 7. kötet 1953, 234. oldalán ismer*et. Az elektrolízist 0 és minusz 30 C fok, előnyösen mínusz 15 C° hőmérsékleten foganatosítjuk. Általában 3—20 volt kapcsofeszültség elegendő. Az áraméi ősség részben a megkívánt oxidálási sebesség, részben pedig a találmány értelmében felhasznált kiindulási anyagok viszonylagos nagy állandóságára való tekintettel tág határok között váltakozhat. Az áramerősség azonban célszerűen 0,1 és 10 amper között fekszik. Az elektrolízist és az elszappanosítási, valamint az azt követő hidrolízist, melynél a piridingyűrű képződik, pl. a következő reakcióséma szemlélteti: elektrolízis RQH-ban O ~*^CH——C H^ NHR RtÖH,C CH2 OR, 'JLJ HOH..C CH,OH J RO OR H' X VCH—CH, I NHR H+; hidrolízis és kondenzálás OH—; elszappanosítás CH2 QH ^ I. HOH.C—''""V-OH RO ' \ /" OR /\/\ W X XGH~CH o , NHS fí+; hidrolízis és kondenmiá* -CH, N »hoiis R legfeljebb 6 sasénatoinú alkil-, hidioxialkil-, alkoxialkil- vagy cikloalkilcsoportot, pl. mélái-, étii-> hidroxietil-, 2-metoxietil 2-étoxietil- vagy ciMöhexilesöpöFtot jelént és Ri-nek a feíat megadott jelentése van és melynél az elektrolízissel kapott Bgrmék oly Vegyületek keveréke, melyeknek a 3, ^helyzeteiben métexiűsoportök vannak, n^elyek vagy egyáltalában nem vagy részben, Vagy pedig egészben acilezve vannak, mert az acilcsoportok egyike vagy mindkettője áz elektrolízis során lejá*c szádó alkoholízis Mvetfeeztófeen lehet, hogy lehusad. A reakciósémábiél látható, hogy saranyű közeg alkalmazása mellett az oxidálási tertnékfeSi, annale elkülönítése nélkül, közvetlenül píridoxint állíthatunk eüS. Ez az eljárás azonban viszonylag síenynyezett pirodoxinhoz vezet, amiértis célszerűen ügy járunk el, hogy az elektrolízis során kapott termé-
