143235. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék mesterséges, ehető húrbél előállítására
V 2 143.235 van arra, hogy különösen a tömlőalakzat külső és belső rétegében a rostokat átrendezhessük és ezáltal a kívánt irányba beállíthassuk, olyan alakzatot kapunk, melyben a rostok á különböző rétegekben különböző irányokban helyezkednek el, például úgy, hogy a közbenső réteg rostjai természetes összefonódásban vagy érintőleges irányba is elrendeződjenek, mimellett a külső és a belső rétegben a rostok a kívánt irányban, előnyösen közelítőleg tengelyirányban helyezkednek el. Ilyen fogásokkal egymást keresztező záródások érhetők el. A fentismertetett jellegű berendezésekkel, mint azt a hosszú évekre terjedő tapasztalatok mutatják, kiváló minőségű kolbászburkolatok állíthatók elő, melyek minden követelménynek megfelelnek. Kísérleteink azt mutatták, hogy-a kiskaliberű, vékonyfalú húrbelek előállítása rendkívüli nehézségekkel jár és még a fentebb ismertetett, szokásos falvastagságú kolbászburkolatök előállítására kiválóan alkalmas eljárással sem sikerül kifogástalan vékony műbelek előállítása. Az ismeretes, ún. ,,natunn"-eljárással készült kolbászburkolatok falvastagsága szárított állapotban 0,040—0,060 mm. Ennek megfelelően a gyűrűalakú hasítékok szélessége, melyekből a natúr in-eljárásnál a felduzzasztott rostpépet kisajtolják, 0,40—0,60 mm. Ezzel szemben a húrbelek falvastagsága csupán 0,012, — legfeljebb 0,016 mm. Ilyen csekély falvastagságú műbelek előállítására olyan gyűrűs fúvókák szükségesek, melyeknek hasíték szélessége nem több, mint 0,14—0,18 mm. Azonban a rostmasszáknak ilyen szűk hasitokon való átsajtolásával olyan egyenletes jóminőségű kolbászburkolatok előállítása, melyek valamennyi fellépő igénybevételnek megfelelni képesek, rendkívüli nehézségekbe ütközik. E feladat megoldása céljából megkísérelték már a rostmasszának helytálló fúvókákon át való saj tolását, melyeknek falai csavarmenetekkel voltak ellátva. Ez a munkamód azonban teljesen használhatatlannak bizonyult. Azután megkísérelték a fentebb ismertetett jellegű, mint említettük, normális műbeleknek a natúr in-eljárással való előállítására kiválóan bevált berendezéseket átépíteni s ezzel a vékonyfalú húrbelek előállítására alkalmassá tenni, kitűnt azonban, hogy használható, a húr bélgyártáshoz szükséges csupán 0,14—0,18 mm hasítékszélességű gyűrűs fúvókák .előállítása és üzembentartása úgy, hogy kifogástalan minőségű termék keletkezzék, ily módon nem oldható meg. Azt találtuk, hogy a probléma sikeres megoldására nagyszámú előfeltétel betartása szükséges. Ez már a húrbelek előállítására alkalmas rostpép készítésére is vonatkozik. Jó eredményeket értünk el a következő feltételek betartásával: A feldolgozandó bőrdarabokat 2—4 hétig mésztejbe [Ca(0H)a] helyezzük, azután sósavval megsavanyítjuk és a sósavfelesleg kimosása után pH=2,8—3,4-re állítjuk be. A savazott bőrdarabokat ezután a következő módon foszlatjuk: A durván felvágott bőrdarabokat mindenekelőtt bordás hengerek között szétzúzzuk, majd 1,5 és 1,0 mm átmérőjű lemezszitákon kétszer átsajtoljuk. Az ekkor keletkező rostmasszák a bevezetésben ismertetett naturin-eljárással normális műbél előállítására alkalmasak. A vékanyfalú műbelek előállítására, melyeknek falvastagsága a normális kolbászburkolat falvastagságának csupán kb. '/s—Vs-e, mint megállapítottuk, a rostanyag ennél sokkal finomabb eloszlatására van szükség. Ez a finom, eloszlatás a találmány szerint pl. úgy érhető el, hogy a lemezszitákon kétszeri átsajtolással kapott rostmasszát még többször, pl. 2—3-szor finom hasítékokkal ellátott szitákon sajtoljuk át, mely hasítékok 6—-10 mm-es hosszméret mellett szélességükben nem nagyobb méretűek, mint a vékonyfalú műbél előállításához szükséges fúvókahasiték mérete, azaz 0,15 mm, és előnyösen csupán kb. 0,10— 0,12 mm. Előnyösnek bizonyult továbbá az, hogy a vékony műbelek előállítására való finoman eloszlatott rostmassza .szárazanyagtartalmát 8.0—-9,5: ',' 0 ra állítsuk be. Azt találtuk ugyanis, hogy ennél hígabb masszák olyan műbeleket szolgáltatnak, melyek a tömlő kialakításakor és szárításakor fellépő igénybevételeket nem bírják el. Másrészt megállapítottuk, hogy az olyan rostmassza, melynek szárasanyagtartalma 9,5%-nál nagyobb, túlságosan vastagfalú műbelekhez vezet, melyek az azzal előállított kolbászka elfogyasztásakor kellemetlenül észlelhetők. A találmány szerinti eljárással finoman eloszlatott és 8,0—9,5% szárazanyagtartalmú rostmassza feldolgozására a találmány szerinti, alant ismertetett eszközöket alkalmazzuk, melyek a gyűrűs fúvókákkal és rostátrendezéssel működő, ismertetett és szokásos eszközöktől messzemenően különböznek. A csupán 0,10—0,12 mm-es hasitékszélességű szitákon való többszöri átsajtolással kapott, finoman eloszlatott, minden csomótól és más effélétől megszabadított rostmassza feldolgozásánál lényeges körülmény, hogy a masszát olyan gyűrűalakú fúvókán sajtoljuk át, melynek hasítékszélessége általában nem nagyobb, mint kb. 0,18 mm, előnyösen 0,15 mm, kivételes esetekben azonban 0,20—0,22 mm lehet, mimellett a tömlőt kialakító gyűrűhasítékot határoló fúvókarészek (a belső mag és a külső köpeny) ellentéses irányú forgómozgást végeznek. Ajánlatos a gyűrűshasíték hosszát viszonylag rövidre méretezni, pl. oly módon, hogy kb. 25 mm átmérőjű műbél előállítására a gyűrűshasíték hossza ne legyen nagyobb, mint a gyűrűshasíték átmérőjének két és félszerese, pl. kb. 25 mm-es bélátmérőnél kb. 40—60 mm. A gyűrűsfúvóka rövidsége következtében a rostrnasszának a gyűrűshasítékon való átsajtolására aránylag kis nyomások szükségesek. Ajánlatos továbbá a fúvókarészek (fúvókamag és fúvókaköpeny) forgási sebességét viszonylag alacsonyan tartani. Ha a termelés sebessége percenként 6—8 m bél, úgy a fúvókamag és a fúvókaköpeny fordulatszáma, balra, ill. jobbra egyaránt pl. kb. 80—100 lehet. A találmány szerinti készülék példaképpeni kivitelezési alakját a 2. ábra mutatja. A a fúvóka belső magja, melyet működéskor teljes egészében forgásba helyezünk. B a fúvóka köpenye, mely a belső maghoz képest ellentétes irányban forog és a helytálló C csapágyházban van ágyazva. A feldolgozandó rostmassza beve-
