143182. lajstromszámú szabadalom • Adiabatikus koloriméter

Megjelent: 1956. augusztus hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.182. SZÁM . U-r-r:—'-42. i. 3-20. OSZTÁLY — Ga-361. ALAPSZÁM KÖNYVTÁR lil_0 Adiabatikus kaloriméter Gál Ernő oki. vegyészmérnök, Budapest, 55,5% részarányban, Bodnár László oki. vegyészmérnök, Esztergom, 22,25% részarányban, és Földiák János oki. gépészmérnök, Budapest, 22,25% részarányban A bejelentés napja: 1955. február 23. A szilárd és cseppfolyós tüzelőanyagok égésmele­­gének és fűtőértékének meghatározása Berthelot— Mahler-féle kaloriméterekkel történik. Az eddigiek­ben használt eljárás. szerint a vizsgálandó tüzelő­anyagot nyomás alatt (20—25 atm.) oxigénnel el­égetjük, az égéshőt víznek adjuk át, és a víz hő­fokának emelkedéséből számítjuk ki az égésmele­get. A kalorimétert szigetelő vízköpeny veszi kő­iül, ennek ellenére azonban hőkicserélődés törté­nik a környező levegő felé. Ezen hőkicserélődés­nek mértékét külön elő- és utókísérlettel kell mep állapítani, és az égésmeleg számításánál figye­lembe venni, mely célból bonyolult korrekciós szá­mítási műveleteket kell végezni. Az elő- és utó­kísérlet háromszorosra növeli a méréshez szüksé­ges időt. Az elő- és utókísérlet elkerülhető akkor, ha az égést hőkicserélődéstől mentesen, adiabatikusan hajtjuk végre. Ezért a találmány szerint a kalori­méter szigetelő vízköpenyét a mérés egész tartama alatt ugyanolyan hőfokon tartjuk, amilyen hő­fokra a kalorimétervíz a mérés alatt emelkedik, így a belső és külső víz hőfok azonos lévén, nincs hőkicserélődés és ennek eredményeképpen elő- és utókísérlet, valamint korrekciós számítás szükség­telen. A. találmányt, annak példaképpeni kiviteli alak­ját szemléltető csatolt rajzokkal kapcsolatos alábbi leírás ismerteti bővebben: Az 1. ábra a kalorimétert metszetben mutatja, a 2. ábra a kaloriméterben végbemenő égés hőki­­c-serélődésmentes- lefolyását automatikusan meg­valósító úgyn. adiabatizáló berendezést szemlélteti vázlatosan. 1. az égetőbomba, melyet a 2 kalorimétervíz vesz körül, amelynek az égésmeleget átadjuk. 3 a kalorimétervizet befogadó edény belső fala, ame­lyet a 4 szigetelő légréteg és az 5 külső köpeny vesz körül. A környezetet képező 6 külső vízkö­­penvt a 7 edény tartalmazza, melyet hőszigetelő vagy ilyen bélésű, szilárdásgilag is megfelelő anyagú, pl. bakelit, vagy más műanyagból levő 8 doboz vesz körül. A külső víztér vízbevezető csat­lakozását 9 és a vízelvezető csövet 10 jelöli. 11 a kalorimétervíz keverő és 12 a külsőköpenyvíz ke­verő és cirkuláltató szerkezetei, melyek meghaj­tását közlőmű révén a 13 motor végzi. A belső és külső fürdők hőmérsékletét a 14 Beekmann-hő­­mérő és a 15, illetve 16 ellenálláshőmérők mérik. 17 a külső víz fűtőszerve. Az adiabatizáló berendezés a 2. ábrán kapcso­lási vázlaíszerűen van szemléltetve, melynek ered­ményvonallal megjelölt részei a 18 villamos ellen­állás hőmérő, a 19 erősítő, a 20 kiértékelő és a 21 áramforrás (anódpótló). A 2,belső és 6 külső víz­terek hőmérsékletét ugyanabba a 18 Wheatstone­­hídba kapcsolt ellenálláshőmérők ellenőrzik. 18a és 18b a belső, illetve külső vízterekben levő 15, illetve 16 hőérzékelő szervekhez való csatlakozáso­kat jelölik. A vízterek legkisebb hőmérsékletkü­lönbsége esetén a hídegyensúly felborul. A váltó­­feszültséggel táplált híd indikátor ágán ennek kö­vetkeztében keletkező jelet a 19 erősítő révén elektroncsövekkel felerősítve a 20 kiértékelőbe (fázisdetektorba) vezetjük, mely kiértékeli a belső és külső víztér hőmérsékletkülönbségét és önmű­ködően gondoskodik arról, hogy ha a belső 2 víz­tér hőmérséklete magasabb, akkor a 20 a relét azonnal működteti és a külső 6 víztérben lévő 17 fűtőtest bekapcsolásával annak hőfokát emeli. Ily­­módon az adiabatizáló berendezés automatikusan azonos értéken tartja a két víztér hőmérsékletét és megakadályozza a kaloriméter víz és a környezete közötti hőkicserélődést. A mérés lefolytatása: A kalorimetrálás az általános kalorimetrálási szabályoknak (megfelelően temperált helyiség, hő­egyensúly stb.) fokozott mértékű betartása mellett végzendő. A mérés csak akkor kezdhető, ha az automata az indítási állapothoz képest valamilyen kapcsolást — akár bekapcsolást, akár kikapcsolást legalább egyszer már végzett, vagyis működési próbát ajánlatos végezni. A begyújtás után a belső víz hőfoka emelkedni kezd. A hőátadás után leol­vassuk a víz végső hőfokát. A végső és kezdeti hőfokok különbsége adja a hőfokemelkedést az (utókisérlet természetesen elmarad). A hőemelkedés a vízértékkel szorozva közvetlenül adja a képző­dött égésmeleget. Az eljárás a Berthelot—Mahler­­eljárással szemben a következő előnyökkel jár. 1. .4 mérés pontosabb, mert nincs hőkicserélő­

Next

/
Oldalképek
Tartalom