143169. lajstromszámú szabadalom • Eljárás homlokfogaskerekek gyártására
143.169 7 tethető, hogy a táblázatok tényleg nincsenek szerkezetileg az s kapcsolószögnek egyetlen ösvényéhez kötve, mivel a számításhoz szükséges adatoknak csupán egyik olyan szabadon választható eleme, melynek változtatása a számítás menetét nem befolyásolja. A q-2 elosztószám meghatározása által az adott tervezési felvétel számára tulajdonképpen már az egész fogazási feladat megoldottá vált, minthogy a nem szabad felvételű főméretek [mint pl. a fentebb már felírt Ri, R ’, rn, ri2, h méretek] a továbbiakban eddig is ismeretes öszszefüggések alapján kiszámíthatók, a fogazóműhely számára pedig az 1. ábra értelmében megadható az mz , r — — 2 sugarú osztókörtől számítandó szükséges mx szerszámelállítás [profileltolás]. A qa mennyiség tehát a találmány szerinti fogazási rendszerben ún. „vezérméret” szerepét tölti be, melynek a Blok-féle formula alapján való meghatározása, ill. kiszámítása elvileg a kapcsolóvonal bármely jellegzetes pontpárjában [pl. az ei, er vagy mi, ma pontokban] végzendő kiegyenlítés esetén is ugyanaz, mint ahogyan ezt példaképpen a Ki, Ka, kapcsolópontokban végzendő kiegyenlítés esetére vázlatosan kifejtettük. Ezen alaki egység folytán a találmány jellemzése bármely olyan főméretre helyesen alapozható, amely a leírásban definiált q2 elosztószámmal, vagy tőle függő egyéb vezérmennyiséggel [pl. magával az x profileltolással] egyértelműen meg van határozva; Mi = m . cos“ . [(2n — 1).----|- zi . inv“] + 2sin“ . e célra x mellett elsősorban mégis olyan menynyiséget, ill. méretet kívánunk felhasználni, mely a találmány szerinti terméken [a kész fogaskeréken] gyárilag használatos mérőműszerrel egyszerű módon és pontosan megmérhető. Ilyen méret a 6. ábrába beírt M „többfogméret”. Ha a fogaskeréken a 6. ábrán látható műszerrel bizonyos számú fogat úgy fogunk közre, hogy a szélső fogakon a műszernek párhuzamos sík felületekkel határolt tapintói a fogalkotók mentén érintőlegesen fekszenek fel, akkor az evolvens alaptulajdonságából következik, hogy az érintési alkotókon átfektetett sík a keréktengely körül ra alapkörsugárral származtatható körhengernek érintősíkja, mely e körhenger palástján bizonyos határok közt [az egyik, ill. másik tapintónak a fogtövön való fennakadásáig] szabadon legördíthető úgy, hogy a tapintófelületek közti M távolság — a többfogméret — változatlan marad. E többfogméret ismert matematikai kifejezése M = M» 2mx . sin“, amelyben az Mo „elemi ” többfogméret [az azonos fogszámú és modulusú elemi fogazású fogaskerék többfogmérete] n számú közrefogott fognál: Mo = m . cos“ . [(2n — 1) . -—|- z . inv“], 2 úgyhogy ezzel és x-nek már korábban felírt kifejezésével a í c’° I X I I , 21Y m - hr +q2) -h + co -7 1 T 1 14Í 0 - 2 / illetve M2 = m . cos“ . [(2n — 1) /- + Z2 . inv“] + 2sin“ . + c’o — hol h ’, q- a találmány szerinti profilkiválasztási táblázatból kivehető értékek. A többfogméret tehát, mint a rövidebb M = Mo 4 “' 2mx . sin“ képletből is megállapítható, a profileltolástól lineárisan függ, ami összhangban van azzal az 1. ábrával kapcsolatban már megállapított ténynyel, hogy a profileltolás következtében a kerületi irányú fogméret [fogvastagság] a profileltolásra jellemző módon megváltozik. Minthogy pedig maga x is qr függvényeként van megadva, végeredményben a többfogméret — közvetve — szintén q2 függvénye, s ezért a találmány jellemzésére felhasználható, ui. lemért M többfogméretből qr nemcsak kiszámítható, de a profilkiválasztási táblázat segítségével nehézség nélkül megállapítható az is, hogy a vizsgált fogaskerék profileltolása, pontosan vagy a kikötött 5%-os toleranciahatár tekintetbevételével, a találmány szerinti mértékű-e? A találmány leírását mindeddig hallgatólag egyenes fogazásra korlátoztuk, minthogy áb—. a — + 1 — q2). h ’ -H m . ( f’o + 14-1 (2f’o Z2YI 2 JJ ráink erre az esetre vannak elkészítve, bár ez csak az ekkor egyszerűbb és szemléltetőbb ábrákra való utalás kedvéért történt. A találmány keretének a ferde fogazásra való kiterjesztése ugyanis, mint látni fogjuk, a találmányi- egység csorbítása nélkül, azonos találmányi elv alapján lehetséges. A ferde fogazású fogaskeréknek 7. ábra szerinti elvi vázlatát tekintve, a ferde fogazás az egyenes fogazásból úgy származtatható, hogy a keréktest ra sugarú alaphengerének palástját közönséges [síkbafejtés esetén egyenes vonallá fajuló] csavarvonal mentén felvágva és egyik végénél fokozatosan síkká kihúzva az alaphengerről érintőlegesen lefejtjük, miközben az egyenessé kihúzott csavarvonal nyomai alkotókként a ferde fogazású fogfelületet határozzák meg. Ennek folytán a képződő fogfelület olyan evolvens-alapú csavar felület, melynek a keréktengelyre merőleges metszetben [a ferde fogazású kerék ún. homlokmetszetében] adódó metszésvonala evolvens, valamely re>ra sugarú koaxiális hengerfelülettel való metszésvonala
