142945. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fehérítésre alkalmas félcellulóz előállítására tű- és lomblevelű fából

2 142.945 * tesítünk. Célszerű, ha a nyomást a folyadékot betápláló vezetéken át létesítjük, miméllett a feltáró folyamat tartama alatt további feltáró lúgot viszünk be, a fa által felvett folyadéknak megfelelően. Igen célszerű, ha a nyomást alternatív mozgást végző szivattyúval állítjuk elő, amikoris a folyadékra csekély nyomásingadozásokat viszünk át, a vibrációs lökéseknek megfelelően. Ezek az ingadozó nyömáslökések' elősegítik a folyadék behatolását és felvételét. Magánál a kezelésnél a nyomás és hőmérséklet mellett az időtartam is fontos. Feltétlenül ügyelni kell arra, hogy a fa gesztjének gőzölését elkerüljük.- Míg az eddig ismert eljárásoknál a hőmérsékletet felesleges módon magasra és a reakciótartamot hosszúra választották — mert úgy gondolták, hogy szigorú feltételek mellett a behatolóképességet növelik —, a jelen találmány szerint aránylag alacsony, 100—140 C°, előnyösen 100—120 C° hőmérsékletnél dolgozunk. A reakció időtartamát a találmány értelmében előnyösen 5 óra.alatt tartjuk. Ezeknek a feltételeknek betartása mellett a fának a gőzölését elkerüljük, azaz a külső részekbe beszívódott folyadék nem gőzölög el és nem hatol gőz alakjában a gesztbe. A találmány szerinti eljárással előállított anyag főleg ezért tartja meg a fehér íthet őségét. A kezelés után a kezelőfolyadékot leszívatjuk, a fát szükség szerint rövid mosásnak vetjük alá és ezután a főzőüstből eltávolítjuk. Az alapanyag minősége szerint ezután sor kerül a defibrálásra. A jelen eljárásnak egyik kiviteli módja szerint fatuskókból indulunk ki. Ebben az esetben a kezelt fát a főzőüstön kívül egy ideig — legelőnyösebb legalább egy napig —, tároljuk és végül melegen köszörüljük. A tárolás alatt érési folyamat megy végbe, amennyiben a főzőüstben elindított reakciók enyhébb feltételek mellett tovább folytatódnak a fa belsejében, miméllett az egyenletes kezelési hatás gőzölés elkerülésével teljessé válik. A köszörülés maga "a szokásos módon, mintegy 70 C .foknál végezhető. Nagy hányad hosszú rostot nyerünk, melyeket megfelelően osztályozunk és víztelenítünk. Az anyagot az ismert fehérítőszerekkel, mint hypoklorittal, peroxidokkal és hasonlókkal rövid időtartamú kezeléssel nagymértékben fehérítjük, úgyhogy az így kezelt anyag a vegyileg feltárt és fehérített cellulózt egészben vagy részben helyettesítheti. A hozam 80—90%. Barna színezetű fa is jó hozam mellett, magas fehértartalmú anyaggá dolgozható fel és cellulóz helyettesítésére használható. A használt köszörűkövek szerint keményebb (rösch) vagy tapadós (schmierig) rostokat nyerhetünk. A szilárdság foka meglepően nagy és megközelíti a celluzrostok szilárdságát. Más adalék nélkül, vagy kis mennyiségű cellulóz hozzákeverésével jó minőségű papírok állíthatók elő. Közönséges faköszörülettel keverve a találmány szerinti termék nagy szilárdságú, fatartalmú papírok előállítására alkalmas. Az itt tárgyalt eljárás egy másik kivitele értelmében hasogatott faforgácsokból is kiindulhatunk, amikor olyan terméket kapunk, mely a teljesen feltárt cellulóz tulajdonságait; még inkább megközelíti. A feltárást nyomóedényben, előző légtelenítés mellett, ugyanúgy végezzük, mint ahogy azt már leírtuk. A nyomás alatti melegkezelés befejezése és a feltáró szer eltávolítása után azonban nem tároljuk a kezelt anyagot, hanem közvetlenül egy finom malomban, ún. „refiner"-ben megőröljük, majd osztályozzuk és víztelenítjük. Finom-malmok alkalmazása félcellulóz előállításánál önmagában ismeretes. Egy ilyen berendezés őrlőszerveinek két, keményöntvényből, vagy hasonlóból álló őrlőszegmenssel felszerelt őrlőtárcsái vannak, melyeknek egyike, vagy mindkettő meg van hajtva. Az őrlendő anyagot szállító csiga az egyik tárcsa hasítékain keresztül az őrlőtárcsák közötti térbe viszi. Innen elindul az őrlőszegmehsek között az őrlőtárcsák kerületéhez, ahol a készre őrölt termék elhagyja a malomházat és legtöbbször alul alkalmazott széles nyíláson keresztül kiesik. Ilyen finom-malmok alkalmazásának a találmány szerinti eljárásnál az az előnye, hogy azegész eljárás lényegesen megrövidül és folyamatossá tehető. Az elsőnek leírt kivitelnél említett tárolást, mely aránylag hosszú időt vesz igénybe, elhagyhatjuk, ha kisebb méretű hasogatott faforgácsokból indulunk ki. Ezzel kapcsolatban azonban rá kell mutatnunk arra, hogy „refiner" beiktatásával a tökéletlenül feltárt fát nem mechanikusan tépjük szét, ami a rostokat rövidítené és a minőséget rontaná, hanem ennek a rendszabálynak kizárólagos célja, hogy az öszszeíüggő rostokat elválassza és a rostkötegeket felbontsa. Ezért célszerűen az őrlőtárcsákat bizonyos játékkal állítjuk be, hogy kis rés maradjon közöttük, melyben a rostok nern sérülnek meg. A találmány szerinti eljárást a következőkben vázlatos rajz kapcsán közelebbről ismertetjük, melyből további részletek és jellemzők tűnnek ki. A fát körülbelül 2 X 30 X 40 mm nagyságú hasogatott faforgácsok alakjában fekvő (1) főzőüstbe a fedéllel elzárható (2) nyíláson keresztül helyezzük és a (3') szelep bekapcsolása után a (4) vákuum-szivattyúval összekötött (3) vákuumvezetéken keresztül fél órán át légtelenítjük. 720—750 mm higanyoszlopos vákuum fenntartása mellett az (5) lúgtartányból a 6' és 6" szelepek megnyitása után a (6) vezetéken keresztül a három dugattyúval dolgozó (7) nyomószivattyúval 160—200 g/l töménységű és 8,0—8,5 pH értékű nátriumszulfit oldatot szivattyúzunk a főzőüstbe, amíg a főzőüst teljesen meg nem telik. Akkor kikapcsoljuk a vákuumszivattyút és a (3') szelepet elzárjuk. A főzőüstnek (8, 8') feszmérője, (9) hőmérője, (10) biztonsági szelepe, valamint a (11) gőzvezetékből, (12) kondenzfazékból és (13) működtető szelepből álló fűtőszerkezete van. Miután a főzőüstöt a lúggal feltöltSttük, bekapcsoljuk a fűtést és az üst tartalmát 115—140 C°-ra hevítjük. A (6) vezeték nyomása a (6') és (6") szelepek megnyitása után is fennmarad. Az (1) tartányba olyan mértékben szivattyúzunk további lúgmennyiséget, ahogy a lúg a fa pórusaiba és kapillárisaiba behatol. A dugattyús szivattyú alkalmazásával ingadozó nyo-