142918. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminok, ill. származékaik előállítására
2 142.918 C6 H 5 — S — C — NH — CH„ — CONH — CH, — COOC.H, ii li O v C,; H, O A I -sv o • C — NH — CH, — CO — NH O perbenzoesav CH,COOC,H,' hydrolizis C6 H r , — S02H + C02 + NH2 — CH2 — CO — NH — CH2 • COOC2H 5 Feniltiokarbonilpeptideket egyébként először Ehrensvärd (Nature, 1947, 159, 500) állított elő; közleménye szerint ezekből a peptidekből ólomacetát oldattal való enyhe melegítéssel a feniltiokarbonilmaradék eltávolítható és a megfelelő peptidek megkaphatok. Tekintettel arra, hogy az N-feniltiokarbonil-aminosavakból az N-feniltiokarbonilpeptidek igen kitűnően megkaphatok, módszere a peptidszintézis új, előnyös módszerének Ígérkezett. Később azonban más szerzők ismertették (J. Am. Chem. Soc. 1952. 74, 476.), hogy Ehrenswärd módszere szerint eljárva a feniltiokarbonil-csoport lehasad ugyan, de a reakció termékei nem peptidek, hanem hidantoinok, melyeket. peptidekké nem lehet átalakítani. Fentebb ismertetett módszerünknél tehát először nyílt lehetőség a feniltiokarbonil, ill. analog csoportok lehasítására peptidek, ill. más amino-származékok előállítására. Példák: 1. Glicin előállítására feniltiokarbonilglicinetilészterből. 0,25 g N-feniltiokarbonilglicin-etilésztert 2,5 ml jégecetben oldunk, majd a jégbehűtött oldathoz hozzáadunk 2,3 ml kloroformos perbenzoesav-oldatot (tartalmaz összesen 0,42 g perbenzoesavat). Az oldatot egy órán át szobahőfokon, majd egy órán át 40°-on tartjuk (az oxidációhoz pontosan 2 mol-nak megfelelő mennyiségű perbenzoesav fogyott el), vákuumban alacsony hőfokon szárazra pároljuk, a kristályos maradékról 2x5 ml vizet ledesztillálunk, majd 2,5 ml víz és 3 ml n. nátronlúg elegyében a maradékot feloldjuk (pH= =7) és egy órán át forró vízfürdőn tartjuk. Kevés kivált olajos csapadékról leszűrjük, majd jéghűtés közben 6 ml n.nátrpAlúgot adunk hozzá, egy órán át jéghűtés közben állni hagyjuk, megsavanyítjuk, kevés éterrel a benzoesavat kirázzuk, a vizes részt visszalúgosítjuk és 0,1 ml benzoiMdorid és 0,15 ml lOn nátronlúg hozzáadása után pár percig rázogatjuk. Sósavval való megsavanyítás után kitűnő termeléssel kapjuk az N-benzoilglicint. 2, Glicilglicin előállítása N-feniltiokarbonilglicilglicinetilészterből. 0,30 g N-feniltiokarbonilgllcinglicin-etilésztert 7,5 ml jégecet és 8,3 ml berizolos perbenzoesav-oldat (tartalmaz 0,414 g perbenzoesavat) elegyében 0°-on egy órán át állni hagyunk, majd az oldatot vákuumban alacsony hőfokon szárazra pároljuk, majd 3 ml vízben oldjuk, 2x2 ml éterrel kirázzuk, a vizes részt 30 percen át 50°-os vízfürdőn melegítjük, majd fél óra alatt jegesvizes hűtés közben 4,48 ml n.nátronlúgot adunk hozzá (pH = 7,5), majd az oldatból a glicilglicint megfelelő módon kinyerjük. Végezhetjük kívánt esetben a kinyerést olyan módon pl., hogy a fentebb kapott vizes oldatot 0,15 ml benzoilklorid és 0,4 ml lön nátronlúg hozzáadása után jeges vízben rázogatjuk, 2x2 ml éterrel kirázzuk, majd sósavval megsavanyítjuk. Fehér kristályok alakjában kitűnő kitermeléssel az N-benzoilglieüglicint kapjuk, mely vízből való átkristályosítás után autentikus anyaggal keverve nem ad olvadáspont-depressziót. 3. Glicin előállítása N-fenütiokarbonilglicin-ből. 4,22 g N-feniltiokarbonilglicint 80 ml jégecetben oldunk, majd 120 ml kloroformos perbenzoesavoldatot adunk hozzá (tartalmaz 5,9 g perbenzoesavat) és IV2 órán át 0°-on állni hagyjuk. Az elegy ekkor már — a szokott jodometrikus meghatározás szerint perbenzoesavat nem tartalmaz. Vákuumban 40°-on szárazra pároljuk, majd a visszamaradt kristályos anyagot 40 •ml. vízzel fél órán át 50°-ra melegítjük, éterrel kirázzuk és a vizes részt átengedjük kb. 4 g Amberlit IR4-B-ből készült anioncserélő oszlopon kb. 5 óra alatt, kevés vízzel az oszlopot utánamossuk s az egyesített vizes oldatokat vákuumban bepároljuk. Kb. 95% kitermeléssel glicint kapunk, mely 3 ml alkohollal elkeverve és lenuccsolva 1,15 g 244—245°-on bomló teljesen tiszta glicint ad. Kitermelés kb. 77%. 4. Glicil-alanin előállítása N-fenütio-karbonüglicü-alaninészterből. 0,6 g N-feniltiokarbonilglicil-alanin-etilésztert 16 ml jégeoet és 17 ml — 0,715 g perbenzoesavat tartalmazó —• benzolos perbenzoesav-oldattal elegyítve 1 órán át 0°-on állni hagyunk. Az oldat a szokásos jodometrikus módszerrel meghatározva gyakorlatilag nem tartalmaz perbenzoesavat. Az elegyet vákuumban szárazra pároljuk, majd 6 ml vízzel 30 percig 50°-on tartjuk, utána kirázzuk 2x10 ml éterrel és a vizes részt kb. 2 óra leforgása alatt átcsurgatjuk egy hidroxilformába hozott Amberlit IR4B oszlopon, mely 5 g gyantából készült. Ezután az oszlopot kevés víz zel utánamossuk és az egyesített vizes oldatokat 2,5 ml n.nátriumhidroxiddal 1 órán át 0°-on állni hagyjuk, majd kb. IV2 óra alatt átcsurgatjuk 5 g Dowex 50-es hidrogén-formába hozott ioncserélő gyantából készült oszlopon. Utána az oszlopot 20 ml 2%-s ammóniával utánamossuk, és az egyesített vizes oldatokat vákuumban szárazra pároljuk, amikoris kitűnő termeléssel megkapjuk a glicilalanint. Kevés alkohollal elkeverve és lenuccsolva 240° körül bomlás közben olvadó, teljesen tiszta terméket kapunk. 5. Glicin előállítása feniltiokarbonilglicin-etilészterből. 0,25 g N-feniltiokarbonilglicin-etilésztert 2,5 ml jégecetben oldunk, majd a jégbehűtött oldathoz hozzáadunk 2,3 ml kloroformos perbenzoesavoldatot (tartalmaz összesen 0,42 g perbenzoesavat). Az oldatot 1 órán át szobahőfokon, majd egy órán át 40°-on tartjuk (az oxidációhoz pontosan 2 molnak megfelelő mennyiségű perbenzoesav fogyott el), vákuumban alacsony hőfokon szárazra pároljuk, a kristályos maradékról 2x5 ml vizet ledesztillálunk, majd 2,5 ml víz és 3 ml n.nátronlúg élegyében a maradékot feloldjuk (pH=7) és egy órán
