142875. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az 1,3-dialkil-xantinok származékainak előállítására
142.875 kok, vagy amelyekben NC alkilénimino- vagv XR 4 morfolinomaradék — mimellett karbamidkloridot alkalmazva olyan vegyületek előállítására is szóbajön, amelyekben R3 és R 4 = hidrogénnel — addig ez az eljárási mód célszerűtlen olyan vegyületek előállítására, amelyékben Rs alkil vagy alkenil és R4 hidrogén, mert kiindulási, anyagokként szolgáló monoalkil- ill. monoalkenil-karbaminsav-halogenidok . előállítására szükséges alkil- ill. alkenil-izocianátok sokkal előnyösebben közvetlenül hozha-. tók cserebomlásba az 1,3-dialkil-xantinokkal. Ez a második eljárási mód abban áll, hogy a II általános képletű egyvalamilyen 1,3-dialkil-xantinra olyan O N —R., IV általános képletű izociánsav-vegyületet engedünk melegítés közben hatni, amelyben R:l jelentése a fenti. Ezt az eljárást részesítjük előnyben, amikor az 1,3-dialkil-xantinokból 7-monoalkil-karbaminüill. 7-monoalkenil-karbaminil-származékokat állítunk elő; ez az eljárás jön számításba azonban akkor is — ha izociánsavat, ill. ennek sóit, savak jelenlétében használva — helyettesítetlen 7-karbaminil-l,3-dialkil-xantinokat képezünk-Egyebekben a fent megadott I általános képlet szerinti vegyületeket olykép is előállíthatjuk, hogy a II általános képletű 1,3-dialkil-xantinokat alkálivegyületeiknek halogén-hangyasav-észterekkel végzett cserebontása útján először az R4 —N — CO X = C C —N< ,CO — OR R, V R _N— C —N^ általános képletű vegyületekké alakítjuk át, mely képletben R egy oxivegyület maradéka, különösen metil-, etil- vagy fenil-maradék, majd ezeket a köztes termékeket R,. H —N VI R, általános képletű aminokkal cserebomlásba hozzuk. Itt is X, Rj R2, R,, Rt és R-, jelentése a fenti. Ez az eljárás valamennyi találmány szerinti vegyület előállításához számításba jön, de azt elsősorban is előnyben részesítjük primer karbaminilvegyületek előállításához, melyekben R„ és R4 hidrogén. Végül pedig egy toVábbi kétfokozatú eljárási módozattal a II általános képlet szerinti 1,3-dialkilxantinokat vagy ezek alkálivegyületeit először foszgénnel cserebomlásba hozva R1 _ N — CO X = C C —N< ,CO — Cl VII • / C — R, R,__N— C — N-általános képletű 7-klór-karbonil-vegyületekké (7--klór-formü-vegyületekké) alakíthatjuk át, ahol X, R,, R2 és R 5 jelentése a fenti, majd pedig a kapott vegyületeket a VI képlet szerinti aminokkal cserebomlásba hozzuk. A II általános képletű 1,3-dialkil-xantinok, ill. 1,3-dialkil-tioxantinok közül szerepelhetnek például: 1,3-dimetil-xantin (teofillin), l-metil-3-etiI-xantin, l-etil-3-metil-xantin, 1,3-dietil-xantin, 1--metil-3-n-propil-xantin, l-etil-3-n-propil-xantin, 1--etil-3-izopropil-xantin, 1,3-di-n-propü-xantin, 1--metil-3-n-butil-xantin, l-etil-3-n-butil-xantin, 1,3--di-n-butil-xantin, 1,3-di-izobutil-xamtin, l-etil-3--allil-xantin, l-allil-3-etil-xantin, 1,3-diallil-xantin, -l,3-dietil-8-metil-xantin, l,3-dietil-8-etil-xantin, l,3-dietil-8-propil-xantin, l,3-di-izobutil-8 metil-xantin, l,3-dimetil-2-tioxantin, l-metil-3-etil-2-tio. -xantin, l,3-dietil-2-tioxantin, l,3-di-n-propil-2-tioxantin és az l,3-dietil-8-metii-2-tioxantin. A III általános képlet szerinti karbaminsavhalogenidok közül elsősorban szekunder aminokból és fcszgénből könnyen előállítható diszubsztituált karbaminsav-kloridok jönnek számításba; ilyenek például: dimetil-, metil-etil-, dietil-, di-n-propil-, di-n-butil-, di-izobutil-, metil-n-butil-és di-allil-karbaminsavklorid, továbbá pirrolidino-, piperidino- és morfolino-karbbnil-klorid. A másodsorban említett előállítási eljáráshoz alkalmas, II általános képletű alifás izocianátok például a metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil- és állil-izocianát.' A harmadik és a negyedik előállítási eljáráshoz kiindulási anyagokként —• mint VI általános képletű aminők — ammónia mellett a fentnevezett izocianátoknak megfelelő primer aminők, ill. a fentnevezett karbaminsav-kloridokniak megfelelő szekunder aminők jönnek számításba. Ha a teofillin 7 helyzetébe karbaminil-maradékot vezetünk be, akkor fokozzuk a vegyület vizelethajtó hatását, összehasonlítva a teofillinnal és ennek más származékaival. Míg a teofillinnak a találmány szerint előállítható 7-karbaminil-származékai elsősorban a kiindulási anyag könnyű hozzáférhetősége miatt is különös érdeklődésre tarthatnak igényt, addig 7-karbaminil-származékokat még jobb vizelethajtó hatással nyerhetünk, ha nagyobb molekulasúlyú 1,3-dialkil-xantinokból indulunk ki. Az alábbi példák az új vegyületek előállítását közelebbről világítják meg. Részeken súlyrészeket értünk, amennyiben más meghatározás nincsen, a hőmérsékleteket Celcius fokokban adjuk meg, 1. példa. 26,4 rész 1,3-di-izobutil-xantint 100 térfogatrész n-nátronlúgban melegítés közben oldunk, vákuumban szárazra párolunk, porítunk, majd a nyert köztes porított terméket 100 rész ecetészterben szuszpendáljuk. Ehhez szobahőmérsékleten 10,8 rész dimetil-karbaminil-ikloridot csöpögtetünk, csatlakozóan 3 óra hosszat visszafolyatón hevítünk, további 400 rész ecetészterrel hígítunk, nucs^szűrőn forrón levonunk, kevéssé bepárolunk és hűtünk. Emellett az l,3-di-izobutil-7-dimetil-karbaminil-X!antin legnagyobb része kiválik. Ecetészterből átkristályosítva 148—149°-on olvad. 2. példa: 20,8 rész 1,3-dietil-xantint 400 térfogatrész toluolban forrón oldunk és 2,4 rész nátriumhidridet vagy
