142875. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az 1,3-dialkil-xantinok származékainak előállítására
142.875 száraz nitrogénáram átvezetésével 3,9 rész nátriumamidot adagokban viszünk be. A cserebomlás befejezése után hűtünk, majd 8,0 rész foszgént 100 rész toluolban adunk hozzá és 24 óra hosszat 0— 10°-on kavarunk. Ezután a fölös foszgén eltávolítására 300 rész toluolt lepárlunk, a maradékot hűtjük, 8 rész dietilamint adunk hozzá és az egészet 60°-o>n tartjuk, míg a cserebomlás be nem fejeződik. Hűtünk, szűrünk és besűrítünk, amire az 1,3-dietil-7- dietil-ikarbaminil-xantin kikristályosodik. Éterből átkristályosítva 89—91,5°-on olvad; forráspontja 0,2 mm nyomáson 166°. 3. példa. 28 rész l,3-dietil-7-karbetoxi-xantint (olv. p. 94— 96,5°) 200 rész absz. alkoholban melegen oldunk és 300 rész hidegen telített alkoholos dimetilamint adunk hozzá. Néhány napig szobahőmérsékleten -állni hagyjuk, majd a képződött nyers l,3-dietil-7--dimetil-karbaminil-xántint lepároljuk. Forráspontja 0,45 mm nyomáson 182°. Acetonból átkristályosítva 110,5—lÍ3g -on olvad. 4. példa. 20,8 rész 1,3-dietil-xantint 100 rész etil-izocianáttal autoklávban 5 óra hosszat 100—110°-on hevítünk, majd a fölös etil-izocianátot lepároljuk. A maradékot éterben átkristályosítjuk. A jó hozammal nyert l,3-dietil-7-etil-karbaminil-xantin 110,5— , 112°-on olvad. 5. példa. 22,4 rész l,3-dietil-2-tio-xantint 300 rész absz. alkoholban oldunk és olyan oldatot engedünk hozzáfolyni, amelyet 2,3 rész nátriumból 100 rész absz. alkoholban készítettünk. Ezután az alkoholt vákuumban lepároljuk. A porított maradékot 200 rész ecetészterben szuszpendáljuk, szobahőmérsékleten 10,7 rész dimetil-karbaminil-kloridot csöpögtetünk hozzá és az egészet 3 óra hosszat visszafolyatón főzzük, végül pedig további 300 rész ecetészterrel rövid ideig foiiraljuk -és nucs-iszűrőn forrón levonjuk. Lehűléskor a szüredékből az 1,3-dietil-2-tio-7-dimetiL-karbaminil-xantin kristályos alakban válik ki. Alkoholból átkristályosítva 177—178,5°-on olvad. 6. példa. 28 rész l,3-dietil-7-karbetoxi-xantint 100 rész tömény absz. alkoholos ammóniával hidegen összehozunk és szobahőmérsékleten hosszabb ideig zártan tartjuk. Feldolgozás után az l,3-dietil-7-karbaminil-xantiht nyerjük, melyet ugyancsak előállíthatunk nitrokarbamidból és 1,3-dietil-xantinnátriumból, valamint alkálicianátokból és 1,3-dietilxantinból is. ' Az előbbi példák analógiájára egyebek közt az alábbi vegyületek is előállíthatók: Olv. p. Cb 1. l,3-dimetil-7-dimetil-karbaminil-xantin 167—171 2. l,3-dimetil-7-dietil-karbaminil-xantin 131—-133 3. l,3-dietil-7-metilkarba'rmnil-xantin 139,5—142 4. 1,3-dietíl-7-di^n-propilkarbaminil-xantin 101—102,5 5. l,3-dietil-7-piperidmo-karbonil-xantin 98—100,5 6. l,3-dietil-7-morfolino-karbonil-xantin 132—133,5 7. l,3-dietil-7-pirrondino-karboml-xantin 133—135 8. l,3-dietil-7-dietil-karbamiml-2--tioxantin 88—90,5 9. l,3-di-allil-7-dimetil-karbaminil-xantin 104—105,5 10. l,o-di-allil-7-dietil-karbaminil-xantin 62—64 11. l,3-di-n-propil-7-dimetil-karbaminil-xantin 111,5—113 12. l,3-di-n-propil-7-dietil-karbaminil-xantin 53—56 13. l,3-di-n-propil-7-etil-karbáminil-xantin 100,5—102 14. l,3-di-izobutil-7-dietil-karbaminil-xantin 106—108 15. l,3-di-n-butil-7-dimetil-karbamiinilxantin 96—98 16. 1,3-di-n-butil-7-etil-karbaminil-xantin 105,5—106.5 17. l,3-di-n-butil-7-dieril-karbaminilxantin 53,5—55 Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az 1,3-dialkil-xantinok származékainak előállítására, azzal jellemezve, hogy Rt — NI X=C -CO I C,CO — N< •N< •R.. SR* ^ C —R-, R2 — N - C — W általános képletű vegyületeket — melyekben Rt és R 2 alkil- vagy alkenilmaradékok, R^ és R4 hidrogén vagy kismolekulasúlyú alkilvagy alkenilmaradékok, vagy a nitrogénatommal együtt egy alkiléniminomaradék is 5—6 gyűrűtaggal, vagy morfolinomaradék, hidrogén vagy kismolekulasúlyú alkilmaradék, és O vagy S — Rs X olymódon állítunk elő, hogy reakcióképes karfoaminsavszármazékokat — melyek a nitrogénen az R3 és R 4 maradékokat, ill. az R3 maradékot egyedül tartalmazzák, nevezetesen karbaminsav-halogenidokat vagy izocianátokat — ^ — N —CO X = C~ C — NHs R, _ N — • C — N IC — R, általános - képletű 1,3-dialkil-xantinokra magukra, ill. ezek alkálivegyületeire engedünk hatni, vagy hogy reakcióképes szénsavszármazékokat, mint halogén-hangyasav-észtert vagy foszgént, a fenti általános képlet szerinti 1,3-dialkil-xantinokkal vagy ezek alkálivegyületeivel cserebomlásba hozunk, és az 1,3-dialkil-xantinoknak így nyert 7-szénsavszármazékaira olyan aminokat engedünk hatni, amelyek az Rs és R 4 maradékokat tartalmazzák.
