142875. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az 1,3-dialkil-xantinok származékainak előállítására
Megjelent. 1955. december hó 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEfRÄS 142.875. SZÁM 12. p. 6-10. OSZTÁLY - GE-200. ALAPSZÁM Eljárás az 1,3-diaikü-xaüstinok származékainak előállítására J. R. Geigy A.—G. cég, Basel (Svájc). Ä bejelentés napja: 1955. január 26. Svájci elsőbbsége: 1954. január 27. A találmány az 1,3-dialkil-xantinok új származékait, ill. az ezek előállítására való eljárást öleli fel. Azt találtuk, hogy X = C C — N\ XR 4 UJ I II >C-R 5 . . R,_N— C —N^ t általános képletű 7-karbaminil-l,3-dialkil-xan tinóknak, ill. -tioxantinoknak, egyidejű jó tűrés mellett, kiváló vizelethajtó hatásuk van és hogy ezek a vegyületek mint vizelethajtó szerek (diuretica) szájpn át alkalmazhatók. A fenti képletben R4 és R 2 alkil- vagy alkenilmaradékok, R3 és R 4 hidrogén vagy kismolekulasúlyú alkilvagy alkenilmaradékok, vagy a nitrogénatommal együtt egy alkiléniminomaradék is 5—6 gyűrűtaggal, vagy morfolinomaradék, R5 v hidrogén vagy kismolekulasúlyú alkilmaradék, és X O vagy S. Az új vegyületeket 1,3-dialkil-xantinokból egymással rokon két eljárás segítségével állíthatjuk elő. Az 1,3-dialkil-xantinok általános képlete: Rj __ N — CO 1 ' VH an X = C C —N<( U1J I lí >C-R 5 R2 _N — C — W ahol Rj, R2 , R r , és X jelentése a fenti, amikor , még megjegyezzük, hogy az alábbiakban az 1,3-dialkil-xantinókon mindig a megfelelő 1,3,8-trialkil-xantinokat, 1,3-dialkil- és l,3,8-trialkil-2-tio-xantinokat is értjük. E bekezdés, elején említett két eljárás mindegyike két foganatosítási módra -osztható, melyek kivitelezhetősége ill. célszerűsége egyébként részben attól függ, hogy R3 és R 4 a végtermékben hidrogént vagy alkilcsoportokat jelentenek-e. Az első általános eljárás szerint reakcióképes karbaminsavszármazékokat — melyek a nitrogénen az R3 és R 4 maradékokat^ ill. az R3 maradékot egyedül tartalmazzák, nevezetesen karbaminsav-halogenidokat vagy izocianátokat, mely utóbbiak mint a karbaminsavak belső anhidridjei foghatók fel — a II. általános képletű 1,3-diaIkil-xantinokra magukra, ill. ezek alkáli-vegyületeire hagyjuk hatni. A második általános eljárás szerint reakcióképes szénsavszármazékokat, mint klór-hangyasav-észtert vagy foszgént, 1,3-dialkil-xantinokkal vagy ezek alkáli-vegyületeivel cserebomlásba hozunk, majd az így kapott 1,3-dialkil-xantinok 7-szénsavszármazékaira aminokat engedünk hatni, melyek az R3 és az R 4 maradékot tartalmazzák. Az alábbiakban a két eljárás kiviteli módjait behatóan ismertetjük. A II általános képletű 1,3-dialkil-xantinok 7--alkáli-vegyületeit R3 / Hal — CO — N III \ R* általános képletű karbaminsav-halogenidokkal lehet cserebomlásba hozni, mely képletben Hal klórt vagy brómot jelent. Az 1,3-dialkil-xantinok alkálivegyületeit például az alábbi módokon kaphatjuk: 1. az 1,3-dialkilxantinoknak vizes vagy alkoholos alkáliákban képzett oldatait bepároljuk; 2. a dialkil-xantinokat szerves oldószerekben alkália-adó anyagokkal, mint nátriumamiddal, nátriumhidriddel vagy litium, amiddal, cserebomlásba hozzuk. Az 1,3-dialkil-xantinok alkálivegyületeinek cserebontását karbaminsav-halogenidokkal célszerűen alkalmas oldószerekben, mint pl. ecetészterben, benzolban vagy toluolban végezzük, de a csere--bomlás oldó- vagy higítószerek nélkül is megtörténhetik. Míg ez az eljárási mód nagyon jól megfelel olyan vegyületek előállítására, amelyekben R3 és R4 kismolekulasúlyú alkil- vagy alkenilmaradé-
