142758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás textilszövet kezelésére

6 142.758 készült nedvesített szöveteken mértük, .mely adatok egy része oly szövetekre vonatkozik, amelyeket a találmány szerinti eljárás alkalmazása előtt, tehát a szövet oly állapotában mértük, amelyben az még nem volt önkisimuló képességű és nedves állapot­ban gyűrésálló, továbbá oly adatokat, amelyeket az eljárás foganatosítása után mértünk. Az eljáráshoz duzzasztó anyagként alkálilúgot alkalmaztunk. A táblázat adatokat tartalmaz nyolc különféle szö­vetre, melyek közül az 1, 2 és 3 szövetek ugyan­azok, mint a fentiekben említett azok az 1, 2, 3 szövetek, amelyeket nedves kisimulási kísérletnek vetettünk alá. ÍV. táblázat. -•<!>• > :0 N w Közönséges kikészítés Teljes mértékben pihentetett önkisimuló szövet -•<!>• > :0 N w Lánc % i Vetülék % I Lánc % Vetülék % 1 2 6.0 5.5 7.5 8.1' 1 2 5.5 6.3 10.2 8.5 3 4.3 6.4 8.0 10.0 4 4.0 51 8.0 , 10.2 5 4.0 5.3 5.9 11.2 6 7 3.1 5.2 11.7 10.0 6 7 4.4 5.3 7.7 9.8 8 2.7 6.7 7.0 9.3 A gyakorlatban előfordul oly szövet, amelynek gyűrődései a fent leírt kísérletnek alávetve nedyes állapotban jól kisimulnak, amely azonban ennek dacára látens gyűrődéseket tartalmaz. Az ilyen kísérlet a látens gyűrődéseket rendszerint nem fedi fel, főleg azért, mert a kísérletet a szövetnek csak igen kicsinyke darabján foganatosítjuk, amely a szövetnek esetleg oly részéből van, amely látens gyűrődéseket nem tartalmaz. Emellett azonban megtörténhet, hogy az a szövetpálya, amelyből, a próbadarabot vettük, egyes részeiben látens gyű­rődéseket tartalmaz. A nedves állapotban kicsiny szövetdarabon foganatosított próba elvégzése mel­lett célszerű, ha a szövetből kb. 1 m2 nagyságú da­rabot vágunk ki, azt felakasztjuk, vízzel nedvesít­jük és megfigyeljük, hogy azon gyűrődés mutat­kozik-e. Ha a szövetben vannak látens gyűrődések, úgy azok 1 m2 nagyságú szöveten nedves állapot­ban előtűnnek. Cellulózból készült fonalak vagy szövetek önki­simulóvá és nedves állapotban gyűrésállóvá tétele végett a találmány szerinti eljárásban e célból már ismeretes, a cellulóz duzzadását okozó tetszőleges anyagokat alkalmaztunk. Ezek az anyagok négy osztályba sorolhatók, mely osztályok a következők: a) erősen bázisos tulajdonságú anyagok, mint például nátriumhidroxid, káliumhidroxid, nátrium­cinkát és' erős szerves savak hidroxidjai. Ezeket a vegyületeké^ alkalmazhatjuk önmagukban vagy egyidejűleg többet és azok hatásának mértéke kü­lönböző sók, alkoholok vagy nedvesítő anyagok adagolásával beállítható; b) erős vagy mérsékelten erős szerves savak ol­datai egyedül vagy egymással keverve, amelyeknek hatása, amennyiben ez szükséges, alkalmas vegyü­letek vagy késleltető hatású szerek, mint pl. for­maldehid adagolásával beállítható; c) bizonyos szervetlen sók vegyületei, amelyek mint cellulózt erősen duzzasztó hatású anyagok ismeretesek, amilyen pl. a cinkklorid; d) különleges hatású anyagok, amelyek cellulóz­zal komplex vegyületeket alkotnak, mint pl. réz­ammóniumhidroxid oldata. Elegendő, ha ezek az anyagok csak felületi ha­tást fejtenek ki; kívánatos, hogy azok a szövet rostjaira benső hatással legyenek. Feltehető, hogy ez az utóbbi hatás abban van, hogy a hatóanyag a cellulóz molekuláris struktúrájára dizorientáló hatást fejt ki, anélkül azonban, hogy a száraz álla­potban lévő anyag fizikai tulajdonságait megvál­toztatná, mimellett a felsorolt anyagok a szálakban a megelőző kezelés, pl. a fúvókán való kisajtolás. fonás, csévélés vagy szövés közben keletkezett fe­szültségeket teljes snértékben megszüntetik. Ezért kívánatos, hogy a duzzasztó anyag behatását gon­dosan állítsuk be. Egészben vagy részben cellulózból álló szövetek, amelyeket duzzasztó anyagok alkalmazásával ön­kisimulóvá és nedves állapotban gyűrésállóvá tet­tünk, száraz állapotban is gyűrésállóvá tehetők, ha azokat kondenzálási termékként kapott, hőhatásra keményedő műgyanta összetevőivel vagy kis mér­tékben előkondenzált ilyen összetevőkkel kezeljük. Az utóbbi esetben az előkondenzálást addig foly­tatjuk, hogy az anyag képes legyen a rostba beha­tolni, majd ezután a kondenzálást befejezzük. Hőhatásra keményedő műgyanták összetevőivel vagy ezen összetevők előkondenzátumaival való kezelés általában ugyanaz, mint amelyet közönsé­ges cellulózszövetek száraz állapotbani gyűrésálló­sága végett szoktak alkalmazni, azonban gondos­kodnunk kell arról, hogy a kezeléssel a szövet ön­kisimuló és nedves állapotban gyűrésálló tulajdon­ságait nem kívánt mértékben ne befolyásoljuk, il­letőleg ezeket a tulajdonságokat ne csökkentsük. Ezért ügyelnünk kell arra, hogy a szövet ne ve­gyen fel több gyantát, mint amennyi a száraz álla­potbani gyűrésállóság eléréséhez szükséges. A szö­vetnek simulékonynak kell maradnia. A szövetnek, illetőleg fonálnak kondenzálási ter­mékként kapott, hőhatásra keményedő gyantákkal való kezelése helyett az önkisimuló és nedves álla­potban gyűrésállóvá való tétele végett ezeket az anyagokat formaldehiddel vagy glioxállal sav je­lenlétében kezelhetjük. Ha a kondenzációs termékként kapott hőképlé­keny műgyanták vizes oldatait alkalmazzuk, úgy erre a célra különösen alkalmasak a karbamid­formaldehidből vagy melamin-formaldehidből ka­pott aminoaldehid kondenzálási termékek. Eire a célra például megfelel a kereskedelemben Rhönite R—1 védjeggyel forgalomba hozott termék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom