142758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás textilszövet kezelésére

142.758 3 azzal, ha oly szövetdarabot, amelyet gyűrtünk, függőlegesen felfüggesztünk, enyhén vízzel permetezünk és azután egy pontból vagy egy résen át a szövet felületét kicsiny, például 20—30° beesési szög alatt megvilágítjuk. Mintás szövet esetén célszerű, ha monqkromás fényt alkalmazunk. A í'üggesztést és a vízzel'való permetezést csak kényelmi okokból végezzük a fenti módon. Egyébként a szövet vízbe is meríthető. A fenti kísérlet elvégzése végett szövetdarabokat hajtogathatunk és sima lapok között mindaddig összepréselhetünk, amíg a kívánt gyűrődések az összehajtogatott szövet kiterítése után is még világosan láthatók. A fenti kísérletet, amelynél a hajtogatott szövetet összenyomjuk, majd azután kiterítjük és síkban függő helyzetben megvilágítjuk, elvégezhetjük oly esetekben is, amikor a szövetet előzetesen nedves állapotban gyűrtük össze. A kísérlet ez esetben alkalmas arra, hogy megállapítsuk, hogy a szövet száradás után is mutat-e még gyűrődést és ily módon meggyőződünk arról, hogy a szövet a jelen találmányi leírás értelmében nedves állapotban gyűrésálló-e vagy sem. E célból is legelőnyösebb, ha a szövetet előbb ráncokba szedjük, azután leniezek között nyomás alá vetjük azzal a, szándékkal, hogy abban gyűrődések keletkezzenek. Hogy a kezelt szövetben latens gyűrődéseket elkerüljünk, lényeges, hogy a szövetnek a cellulózt duzzasztó anyaggal való kezelésekor, amint azt az alábbi példákban megadtuk, a szövetanyag különböző részei ne pihenjenek eltérő körülmények között. Különösen ügyelnünk kell arra, hogy az anyagot különböző helyeken ne vessük alá különböző nyomásoknak. Ezt a találmány szerinti eljárás foganatosításakor azzal kerülhetjük el, hogy a szövetet teljes szélességében kiterítve kezeljük. Magától értetődik, hogy a szövetet a 4uzzasztó hatóanyaggal akkor hozzuk érintkezésbe, amikor a szövetben gyűrődések nincsenek, nevezetesen nincsenek benne oly tényleges gyűrődések, amelyeker a kezelés állandóakká tehetne. A nylon néven ismeretes anyag nedvesítés vagy szárítás közben nem szenved lényeges méretváltozásokat. Másrészről a jelen találmány szerinti szövetek, amelyeket az eljárással önkisimuló képességgel és nedves állapotban való gyűrésállósággal ruháztunk fel, nedvesítés és szárítás közben bizonyos méretváltozásokat szenvednek, mely méretváltozások szokatlan jellegűek, amennyiben a pihentetett szövet nedves állapotában önként megnyúlik, míg száraz állapotban összehúzódik. A „pihentetett szövet" kifejezésen e leírásban oly szövetet értünk, amelyet vízzel nedvesítettünk, majd feszültségmentes állapotban szárítottunk. A fent említett nyúlás és összehúzódás ismétlődő jelenségek, amelyek mindig fellépnek, ha a szövetet megnedvesítjük, majd újból megszárítjuk. Ismeretes, hogy sokféle rost, beleértve a természetes és a regenerált cellulózrostokat is, mechanikus húzás hatása alatt nedves állapotban sokkal jobban nyúlik, mint száraz állapotban, azonban a fent említett önkéntes megnyúlás jelensége ilyen külső húzóhatás- nélkül jön létre és annak előidézéséhez elegendő, ha az anyagot vízbe merítjük. Az oly szövet, amely pusztán vízbe való merítéskor megnyúlik, száradás alkalmával ismét összehúzódik és száraz állapotában a szövet fogása normális szövet 'fogásától csak kis mértékben tér el. Az ilyen szövetnek nedves állapotban, lágy fogása van, ami a kereskedelemben kapható textilszöveteknél szokatlan tulajdonság. A megnyúlás, -és az összehúzódás jelenségei ugyanazon a szöveten ismételten előidézhetek. Az is ismeretes, hqgy természetes és regenerált cellulózból készült sokféle -szövet vízzel való nedvesítéskor, így pl. mosás közben összehúzódik. A találmány szerinti szövet méretváltozásai nedvesítés és szárítás közben a fenti jelenségtől lényegesen eltérnek, nemcsak azért, mert nedvesítés közben a szövet megnyúlik, és szárítás közben összehúzódik, hanem azért is, mert ezek a jelenségek reverzibilisek és megismételhetők, nevezetesen a szövet ismételt nedvesítés közben önként megnyúlik és a további szárítás közben önként összehúzódik. Az önkéntes megnyúlás lineáris mértéke pl. 5—20%-ot tesz ki, mielőtt a szövetet száraz állapotban gyűrésállóvá tettük. Az önkéntes megnyúlás mértéke nemcsak attól függ, hogy a rostos anyag mennyire irányított, hanem függ a rost hosszától és átmérőjétől, a fonál természetétől és a szövött vagy kötött áru strukúrájától. így pl. oly mintás szövetek, amelyeket viszkózaműselyemből szőttek, tekintélyes mértékű nyúlást mutatnak, miután azokat a találmány szerinti- eljárásban az első lépéssel kezeltük, majd ezután, nedvesítettük. A kereskedelemben kapható némely viszkózaműselyem szövet kismértékű önkéntes nyúlást mutat, még akkor is, ha azt a szokásos eljárással száraz állapotban gyűrésállóvá tettük, feltéve, hogy a szövet teljes mértékben pihentetve van. Nem találtunk oly természetes cellulózból készült, szövetet, amely ezt az önkéntes nyúlást mutatta volna és még az ismert kereskedelmi regenerált cellulózból készült szövetek között sem találtunk egyetlen egyet sem, amelynek önkisimuló tulajdonsága lett volna, amellett, hogy bizonyos mértékű önkéntes megnyúlást mutatott. Feltehető, hogy ez az önkénes megnyúlás, amely a rostok nedvesítésekor való hosszirányú duzzadásakor jelentkezik, a rostok molekuláris dizorientációjának és vagy a megelőző kezelések, mint pl. a szál kisajtolása, a fonál csévélése, vagy a szövés közbeni mechanikus igénybevételek folyamán fellépő feszültségek pihentetés útján való teljes megszüntetésének tudható be, amikor ezeket az anyagokat duzzasztó szerrel kezeljük, illetőleg ezt a kezelést az önkisimuló képességnek, valamint a nedves állapotbani gyűrésállóságnak biztosítása végett alkalmazzuk: Az is lehetséges, hogy a fent említett jelenségek annak folytán lének fel, hogy a fonalakból és a rostokból az orientáció mértéke, illetőleg a feszültségek az anyag különböző részeiben egyenként egymástól eltérőek. Minden esetben a duzzasztó közeggel való kezelést úgy kell foganatosítanunk, hogy ez az anyagot ne tegye merevvé, viszont beható legyen és ne csak felületi kezelésre terjedjen ki. A találmány szerinti szövetek, mint fent már említettük, nedves állapotban bizonyos mértékben lágy fogásuak, annak ellenére, hogy száraz állapotban fogásuk a normális szövet fogásától csak kis mértékben tér el. Ennek a jelenségnek az oka feltehetően az, hogy a rostok vizet vesznek fel. Ügy látszik, hogy a találmány szerinti szövet önkisimuló *