142758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás textilszövet kezelésére

4 142.758 képessége és a nedves állapotban gyűrésállósága közelebbről nem ismeFt módon összefüggenek a rostok vízfelvételével és az ezt követő duzzadással. A száraz állapotban való gyűrésállóság előidézése végett alkalmazott eljárások általában duzzadást gátló kezelések. Feltehető volt, hogy önkisimuló és nedves állapotban gyűrésálló szövet, száraz állapotban is gyűrésállóvá való tétele alkalmával vagy az önkisimuló képesség vagy a nedves állapotbani gyűrésállóság, vagy a szövet mind e két tulajdonsága elvész. Ezzel szemben meglepő módon úgy találtuk, hogy ez a három tulajdonság nem teljesen összeférhetetlen. A száraz állapotbani gyűrésállóság előidézése végett alkalmazott kezelés bizonyos mértékben csökkenti a szövetnek azt a képességét, hogy nedves állapotban megnyúljon és ugyancsak csökkenti a szövetnek nedves állapotban tapasztalt lágy fogását, azonban úgy találtuk, hogy részben vagy egészben ceilulózanyagból készült szövetek, amelyeknek önkisimuló képessége van és amelyek nedves állapotban gyűrésállóak, száraz állapotban is gyűrésállókká tehetők, anélkül, hogy előbb említett két tulajdonságukat elveszítenék, sőt ezek a tulajdonságok fokozódnak. Eljártak már úgy, hogy természetes vagy regenerált cellulózból készült szöveteket duzzasztó anyagokkal, pl. alkálilúggal kezeltek abból a, célból, hogy a szövet kikészítését tökéletesebbé tegyék. Ha azonban ilyen duzzasztó közeget abból a célból alkalmazunk, hogy önkisimuló képességet és nedves állapotban való gyűrésállóságot érjünk el, az ilyen közeg behatásának pihentetett szövetre kellő mértékben energikusnak kell lennie ahhoz, hogy a szövet vízbe való merítés után, külön intézkedés nélkül, tehát önként ránc nélkül simuljon ki. Másrészt azonban e behatásnak nem szabad oly mértékűnek lennie, hogy a cellulózanyagú szövetet merevvé tegye, vagy a cellulóz, nevezetesen a regenerált cellulóz oldódását okozza. A szövetnek a lehető legkisebb feszültség alatti kezelése teljes szélességben való kiterítése közben a merevség elkerülésére alkalmas. Az eddigi eljárásnál az ilyen fajta szövetekben nem sikerült oly mértékű önkisimuló képességet létesíteni, mint amilyennel a találmány szerinti szövetek rendelkeznek. Ha alkálilúg vizes oldatait alkalmazzuk, amelyek különösen alkalmasak a találmány szerinti eljárás foganatosításakor mint duzzasztó hatószerek, úgy figyelembe kell venni, hogy híg oldatok hatása viszonylag' gyenge, másrészt pedig nagy mértékben tömény oldatok az anyagot merevvé teszik, míg közepes töménység esetén a regenerált cellulóz könnyen oldódik. Alkálilúg vizes oldatának a kezelt anyagra kifejtett hatása a kezeléshez szükséges időtartam alatt jól állítható be azzal, hogy az oldatba más elektrolitokat, pl. semleges sókat vagy (alkoholokat vagy nedvesítő szereket viszünk. Ez a fogás lehetővé teszi, hogy a kezelést nagyobb biztonsággal végezzük. Különösen célszerű az ilyen elektrolit alkalmazása akkor, ha alkálilúg közepes töménységű vizes oldatával regenerált cellulózt ke, zelünk és a regenerált cellulóz oldódását meg akarjuk gátolni. A duzzasztó szert az anyagról gondosan el kell távolítani, nehogy az a szövetben oly körülmények között legyen jelen, amelyek a szövetben kárt okozhatnak. Részben vagy egészben cellulózból álló önkisimuló és nedves állapotban gyűrésálló szövetnek száraz állapotban gyűrésállóvá tétele végett azt az ismert eljárást alkalmazhatjuk, amelynél a rostokba és lényegében nem a rostok közé mesterséges gyantát viszünk be. Erre a célra ugyancsak alkalmazhatjuk azt az ismert eljárást, amelynél savat es formaldehidét, vagy savat és glioxált alkalmazmaznak. Ügy találtuk, hogy az alábbiakban ismertetett ellenőrző mérés alkalmas arra, hogy azzal különböző szövetek nedves állapotbani gyűrésállóságát egymással összehasonlítsuk. A mérés lényege abban van, hogy meghatározzuk a szövet kisimuló képességét, miután abban mesterséges úton ráncot létesítettünk. Ezt a kísérletet nedves állapotban végezzük és az a kereskedelemben szokásos mindenfajta szöveten foganatosítható. A mérés foganatosítása végett a szövetből 2 cm hosszú és 1 cm széles próbadarabot vágunk le és pedig akként, hogy az egyik vágás iránya a lánc irányában, a másik vágás iránya a vetülék irányában haladjon. Az így kapott szövetdarabkát vízbe merítjük. Ezután a felesleges vizet a darabról rázassál eltávolítjuk, majd a próbadarabot úgy hajtjuk össze, hogy keskenyebb szélei egymáson feküdjenek, majd az így összehajtott szövetdarabra sík alsófelületű 500 g súlyú testet helyezünk és azt 3 percig a szöveten hagyjuk. Ezután a próbadarabot a súly alól kivesszük és oly száraz felületre helyezzük, amely függőleges helyzetű vagy függőleges helyzetbe állítható. A felületi5

feszültség követkéz- . tében a próbadarabnak a felületen fekvő része az egész kísérlet alatt a felülethez tapad. Kezdetben a próbadarabnak két egymáson fekvő felülete ugyancsak egymásra tapad. Ha a felület nem áll. függőleges helyzetben, amikor arra a próbadarabot felvittük, úgy azt most függőleges helyzetbe állítjuk, még pedig akként, hogy a felületen tapadó próbadarab hajtás mentén fekvő éle függőleges helyzetű legyen. Ezután késpengével vagy csipesz pengéjével a próbadarab egymásra tapadó felületeit elővigyázatosan szétválasztjuk, miközben azonban a próbadarab a száraz felülethez tapadva marad. Ha a szövet két egymáson fekvő felülete szétvált, úgy azt magára hagyjuk és három perc múlva megmérjük azt a szövetet, amelyet a két szövetfelület egymással bezár és amelyet az alábbiakban a kisimulás szögének nevezünk. E mérés foganatosítására alkalmas az a készülék, amelyei, J. T. Marsh „An Introduction to Textile Finishing" című könyve, amelyet Chapman and Hall, London 1948-ban adott ki, ismertet. Ezt a készüléket abban a módosított alakjában használjuk, amelynél a készüléknek a gyűrés, illetőleg hajtogatás végett csuklósan felfüggesztett súlyai és sarkain L-keresztmetszetű sárgarézből készült tagjai vannak, amelyek csuklósan vannak felfüggesztve és melyek mindegyikének egyik karján skálaosz'tás van, másik karja pedig azt a száraz felületet hordozza, amelyen a próbadarabot rendezzük el és mely felület vízszintes vagy függőleges helyzetbe állítható. Az említett nyomtatvány ezt a készüléket szövetek száraz állapotbani gyűrésállóságának mérésére javasolja. Ha a próbadarabot hordozó felület vízszintes helyzetben van, akkor a próbadarab önsúlya és rugalmassága befolyásolja a kisimulás szögét. A je-