142509. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cserzőhatású kondenzációs termékek előállítására

Megjelent: 1954. évi december hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.509. SZÁM. 76. b 8-20. OSZTÁLY - DI-29. ALAPSZÁM. Eljárás cserzőhatású kondenzációs termékek előállítására A magyar állam, mint a feltalálók. Diósady Pál és Tóth Béla budapesti lakosok jogutóda. A bejelentés napja: 1952. december 15. Ismeretes, hogy a mono- és difenolok aromás szulfosavakkal, így főleg naftalinszulfosavval formaldehid jelenlétében cserzőhatású anyaggá kondenzáhatók. Ez a kondenzáció azonban, főleg a difenolok erős reakcióképessége folytán csak igen óvatos reakciófeltételek mellett mehret végbe. A kapott késztermék hővel szemben bizonyos fokú hőérzékenységet mutat és ez a hőérzékenység a cserzőleveknek melegen való alkalmazását is megnphíví-i. Az alfiCRony hőfokon történő kondenzáció miatt a kondenzáció csak nehezen megy végbe és a készterméknek hosszabb időn át való állása folytán oldhatatlan termékek keletkeznek utókondenzáció következtében. Ismeretes továbbá, hogy egyes aromás anyagok szulfonálásártál az egyensúlyra vezető reakció teljessé tétele, vagyis a tökéletes szulfonálás elérése céljából a szulfonáló szert, — amely majdnem minden esetben kénsav — elég nagy feleslegben kell használni. Ez a kényszerű szükségesség főleg a szénhidrogének, így a naftalin szulfonálásánál elkerülhetetlen és ennek megfelelően a szulfonátumban sok kénsav marad. Ennek lekötésére ajánlották már a könnyen szulfonálbató aromás anyagoknak a kénsavfelesleggel rendelkező szénhidrogén szulfonátumhoz való hozzáadását, ami azonban a későbbi kondenzáció folyamán oldhatatlan termékeket eredményez. Hasonlóképen nem járható út a mono- és difenoloknak, vagy ezek homológjainak a kénsavfelesleget tartalmazó szulfonátumhoz való hozzáadása az előbb említettek miatt. Ismeretesek olyan eljárások, amelyek aromás szénhidrogének szulfonsavjainak formaiinnal való kondenzációja útján, valamint mono-, vagy difenolokkal, esetleg szulfitcelluloz-kivonattal történő továbbkondenzálás útján a növényi cserzőanyagok bizonyosfokú helyettesítésére alkalmas kondenzációs termékekhez vezetnek. Ezeknél az eljárásoknál relatív nagy tisztasági fokú fenolokat, vagy difenolokat írnak elő technikailag nehezen biztosítható kondenzációs körülmények között. A fenolkeverékekben található homológok ugyanis nem egyformán reakcióképesek és ennek megfelelően a kondenzáció folyamán vagy nem vesznek részt a kondenzációban, vagy éppen ellenkezőleg túlkondejnzálódnak, ami térhálós szerkezeti kialakulásához és ezzel oldhatatlan termékekhez vezet. *Ezért az ilyen keverékek feldolgozásánál tekintettel a folyamat hőérzékenységére, általában alacsony hőfokot írnak elő, igen hosszú kondenzációs idővel összekötve. Ennek ellenére rendszerint a homológok egy része kondenzálatlan formában marad vissza a keverékben, más része megtartja aktivitását, ami a készterméket hőérzékennyé teszi. Az így gyártott anyagok a meleg oldásnál, vagy hosszú i;äroläs alatt tovább kondenzálódnak, ami oldhatatlanjuk növekedésével jár. Az oldhatatlanok csökkentése céljából a fenolalapú műcserzőanyagoknál egyes eljárások szulfurálást alkalmaznak. Ennek az eljárásnak hátránya, hogy a szulfocsoportok a műcserzőanyagok savas karakterét olymértékben emelhetik, hogy azok — különösen melegen — a bőrre jelentős peptizáló hatást fejthetnek ki. A cserzőhatású fenolikus kondenzációs termékek oldhatóságát más eljárások azzal igyekeznek biztosítani, hogy naftalinszulfosav jelenlétében folytatják le a kondenzációt, amikoris a naftalinszulfosav diszpergáló hatása érvényesül. Ez az utóbbi eljárás nem oldja meg azonban azt a kérdést, hogy különböző, aránylag távoleső homológok keveréke, tehát ú. n. nyersfenolok jelentősebb oldhatatlan-kiválás nélkül műcserzőanyaggyártásra felhasználhatók legyenek. Meglepő módon azt találtuk, hogy a mono- és difenolokat a már formalinnal lekondenzált aromás szulfosavhoz hozzáadva, azok mindjárt oldatba mennek és oldhatatlan nem keletkezik. Ha az így kapott és vízben tökéletesen oldódó anyagot formaldehiddel még utánkondenzáljuk, úgy a cserzőanyag töltő hatása a bőrben jelentősen emelkedik. A találmány szerint mono- és difenolalapú műcserzőanyagok tulajdonságai olyan előnyös módon változnak meg, hogy a kész műcserzőanyag hőre már nem érzékeny és különösebb veszély nélkül alkalmazható cserzésnél. A találmány kiküszöböli az oldhatatlan gyanták képződésének veszélyét; előnye még az így gyártott anyagnak, hogy a meleg levelekkel való cserzés a műcserzőanyag károsodása nélkül vihető végbe.