142421. lajstromszámú szabadalom • Impulzusmodulációs rendszer és ilyen impulzusmodulációhoz való adó-, valamint vevőberendezések

12 142.421 pulzus fogódik fel, a váltakozó érintkezőjű kapcsoló lefelé fordul és egy az egyenlő időközű impulzusok sorozatából kapott, helyileg gerjesztett, negatív előjelű impulzus vezetődik a második 169 trióda vezérlőrácsára, ami azt eredményezi, hogy ez a trióda reteszelődik. E trióda anódáján ekkor nagy pozitív előjelű feszültség lép fel, melyet a 178 vezetéken át a 180 sorbakapcsolt ellenállást és 181 integrálókondenzátort tartalmazó jelfrekvencia-integráló 179 műhálózatba vezetünk, minek következtében az integrálókondenzátoron jelentkező feszültség növekszik. Ezt az állapotot mindaddig fenntartjuk, amíg jelimpulzus és az ebből levezetett nyitóimpulzus hiányában, az egybeesési keverőfokozatban a kapcsoló felfelé nem fordítódik s ennek következében az addig vezető 168 trióda nem reteszelődik el egy helyileg gerjesztett impulzus vétele folytán, úgy hogy most már a 169 trióda válik vezetővé. A 169 trióda anódáján mutatkozó feszültség ennek következtében csökken és ennek folytán a jelfrekvenciaintegráló 179 műhálózat 181 integrálókondenzátorán jelentkező feszültség is csökken. A jelfrekvencia-integráló 179 műhálózatba ekként, szélesített, lényegében a 10b. ábrán látható impulzusoknak megfelelő, jelimpulzusok vezetődnek, mimellett azonban két-két egymást közvetlenül követő impulzus között nincs megszakadás. A 181 integrálókondenzátoron jelentkező feszültség következésképen ismét a lOe. ábra szerint háromszögalakú megközelítő görbével jellemezhető, melyből simítás utján a 10c. ábrán ugyancsak bemutatott átvitt jelvezethető le. Ezt a jelet a 182 erősítőn át a 183 hangszóróba vezethetjük (1. a 11. ábrát). A 12. ábra delta-impulzus-kód-modulációhoz való vevőkészülék olyan további kiviteli alakját szemlélteti, melyben az átvitt jelet derékszögű négyszögalakban változó feszültség közelíti meg. A 91 antennával felvett impulzusjellegű jeleket úgy mint eddig, a 92 nagyfrekvenciás erősítőbe, és detektorba vezetjük. A 92 detektorkimenőköréből kapott impulzusok a 13a. ábrán láthatók és az 5. ábra szerinti adóberendezéssel leadott, a 6b. ábrán szemléltetett, pozitív előjelű impulzusoknak felelnek meg. Ugy, mint előzőleg, a vevőberendezés 96 kimenővezetékben folytatódó 93—95 impulzusgenerátort, 116 önműködő frekvenciahelyesbítő keverőfokozatot, az önműködő frekvenciahelyesbítő feszültség számára való 121 alul áteresztő szűrőt, végül a bejövőimpulzusokkal elsütött 124 nyitóimpulzusgenerátort tartalmaz. Ezenfelül a 11. ábrán 164 számmal jelzett egybeesési keverőfokozathoz hasonló típusú 164 egybeesési keverőfokozatról is gondoskodunk, melyhez a 96 vezetéken át a helyileg gerjesztett egyenlőidőközű impulzusokat vezetjük a 124 nyitóimpulzusgenerátor szolgáltatta nyitóimpulzusokkal együtt. A 164 egybeesési keverőf okozat hasonlóképen váltakozó érintkezőjű kapcsolóként működik, mint az 5. ábra szerinti adóberendezésben alkalmazott 2 kapcsolókészülék, melyre itt utalunk. Csupán a 165 cső 164 eltérítőlemezeire kapcsolt feszültség beállítása van úgy megválasztva, hogy valamelyik eltérítőlemezhez vezetett nyitóimpulzus hiányában az elektronnyaláb az egyik, például a 186 elektródára irányuljon, mely képes arra, hogy szekundérelektronokat emittáljon, míg nyitóimpulzus jelenlétében a második 187 elektródára, melynek ugyancsak szekundérelektron-kibocsájtó képessége van. így a 93—95 impulzusgenerátorral gerjesztett és a 13b. ábrán látható, egyenlő időközű impulzusok, a 13c. ábrán látható nyitóimpulzusok jelenlététől vagy távollététől függően, a 187 vagy 186 elektródára vivődnek át és a 188 illetőleg a 189 impulzusismétlőket fogják gerjeszteni, mely impulzusismétlők hasonló előjelű impulzusokat szolgáltatnak, melyeket a 13d. ábrán világosság kedvéért ellentétes előjelű impulzusokként szemléltettünk. A 13d. ábra szerinti impulzusokat a 190 készülékbe vezetjük, mely jelfrekvencia-integráló műhálózatot tartalmaz, mely utóbbi a 192 transzformátor primer tekercsével áthidalt 191 integrálókondenzátorból áll. A 191 integrálókondenzátor a 192 transzformátor vele párhuzamos primer tekercsével együtt az egymáshoz ellenüteműen kapcsolt két 193, 194 pentóda anódái közé van kapcsolva, mimellett az anódák a primer tekercs egy középső megcsapolása útján az anódfeszültségforrás 195 pozitív sarkával vannak összekötve. Az ellenütemben kapcsolt 193—194 csövek anódaköre olyan frekvenciára van hangolva, mely alacsonyabb az átviendő legalacsonyabb jelfrekvenciánál. A 193, 194 csövek rendszerint a 196, 197 ellenállásokat, valamint a kapacitiven áthidalt 198 katódellenállást tartalmazó feszültségosztóból levezetett negatív rácselőfeszültség révén reteszelve vannak. A 188 impulzusismétlőből kapott pozitív impulzusok a 193 pentódát teszik szabaddá, míg a 194 pentóda a 189 impulzusismétlőből kapott impulzusok révén szabadul fel. A 191 integrálókondenzátoron jelentkező feszültség növekszik vagy csökken aszerint, hogy az ellenütemben kapcsolt pentódák közül egyik vagy másik szabadul fel, úgy hogy az átvitt jelnek derékszögű négyszögalakú megközelítése mutatkozik az említett kondenzátoron, amint ez a 13e. ábrán látható. A 191 integrálókondenzátor váltakozófeszültségét a 192 kimenőtranszformátor szekundér tekercséből vezetjük le és a 200 erősítőhöz és az ehhez kapcsolt 201 hangszóróhoz vezetjük a 199 alul áteresztő szűrő útján, az impulzusismétlődési frekvenciák elnyomása végett. Miután az impulzusismétlődési frekvenciákat a 13e. ábrán szemléltetett megközelítő görbéből eltávolítjuk, az ugyancsak a 13e. ábrán bemutatott jelfeszültséget kapjuk. Az eddigelé ismertetett valamennyi vevőkészülékben változatlanul ugyanazt az önműködő frekvenciahelyesbítőkört használtuk a helyileg előállított egyenlő időközű impulzusok frekvenciájának helyesbítése végett. Azonban változatként másmilyen, önmagukban ismert tipusú, önműködő frekvenciahelyesbítőköröket is használhatunk, feltéve, hogy azok olyan önműködő frekvenciahelyesbítő feszültséget szolgáltatnak, melynek értéke a beérkező impulzusok és a helyileg előállított impulzusok fázisviszonyától függ. Több jelnek delta-impulzuskód-moduláció útján való átvitelére alkalmas időelosztásos multiplex rendszerben a vevőoldalon, az erre a célra szerkesztett adóberendezéshez hasonlóan, olyan helyi impulzusgenerátort használhatunk, mely több vevőcsatorna számára közös, mimellett az impulzusismétlődési frekvenciát a csatornák számával arányosan növeljük. Ebben az esetben a helyi impulzusgenerátor önműködő frekvenciahelyesbí-