142421. lajstromszámú szabadalom • Impulzusmodulációs rendszer és ilyen impulzusmodulációhoz való adó-, valamint vevőberendezések

142.521 11 pulzusok időtartama kielégíti az előbbi bekezdésben foglalt feltételt. A 134 egybeesési keverőfokozatban kapott, a 10b. ábrán látható helyettesítési impulzusokat a 152 kondenzátort és 153 ellenállást tartalmazó differenciáló műhálózaton át az első pentódarendszer vezérlőrácsára vezetjük, mely rendszer a 148 impulzusszélesítő nyugalmi helyzetében vezet. Az impulzusszélesítő e nyugalmi helyzetében csak negatív előjelű impulzusokra érzékeny. Negatív impulzusoknak az első pentódarendszer vezérlőrácsán olyan időpontban való fellépte, amikor az első pentódarendszer el van reteszelve, míg a második rendszer vezet, hatástalan. Az impulzusszélesítő működésének a 134 egybeesési keverőfokozat kimenőkörén fellépő helyettesítési impulzus jelentkezése esetén minden körülmények között való biztosítása véget azonban, a 148 impulzusszélesítő vezérlőrácskörében a 152—153 differenciáló műhálózat foglal helyet. Valahányszor a differenciáló műhálózat bemenősarkain impulzus lép fel, a differenciáló műhálózat ellenállásának sarkain először pozitív előjelű impulzus lép fel, melyet azonnal negatív előjelű impulzus követ, amint az a 10c. ábrán látható. Amikor a 148 impulzusszélesítő nyugalmi állapotban van, a pozitív előjelű impulzus hatástalan, de a legközelebbi következő negatív előjelű impulzus a 148 impulzusszélesítőt elsüti és az első pentódarendszer anódkörében pozitív előjelű szélesített impulzus jelentkezik, amilyent pl. a lOd. ábra a ts pillanatban szemléltet. Ha a 10b. ábra szerinti impulzus fellépésének pillanatában a 148 impulzusszélesítő nem volna nyugalmi állapotban, vagyis ha az eső pentódarendszer ennek következtében el lenne reteszelve és a második rendszer vezetne, a differenciáló műhálózatból kapott pozitív^előjelű impulzus azt okozza, hogy a 148 impulzusszélesítő nyugalmi állapotába billen vissza, ahogy azt a 10b. és 10c. ábrákon a t9 pillanatnál példaképen szemléltettük, és a következő legközelebbi negatív előjelű impulzus idézi elő újból az impulzusszélesítő működésbe lépését. így a 148 impulzusszélesítő kimenőkörében két egymást közvetlenül követő szélesített impulzus jelentkezik, melyek a köztük lévő rendkívül kicsiny időköz következtében úgy tekinthetők, mint egyetlen olyan impulzus, amelynek időtartama a helyileg előállított egyenlő időközű impulzusok ismétlődési frekvenciája periódusának kétszeresével egyezik. A lOd. ábra szerinti, a 148 impulzusszélesítőből kapott impulzusokat a 154 csatolókondenzátoron, a 155 vezetéken és a 156 sorbakapcsolt ellenálláson keresztül a 159 jelfrekvenciaintegráló műhálózatnak a 157 levezetőellenállással áthidalt 158 integrálókondenzátorhoz vezetjük. Feltételezve, hogy az integráló műhálózat időállandója közelítőleg egyenlő az átviendő legalacsonyabb jelfrekvencia egy perióriódusával, a 158 integrálókondenzátoron a 10c. ábrán szemléltetet háromszögletes alakú feszültség jelentkezik, melyből a 10c. ábrán látható jelfeszültség vezethető le simítás útján. A 158 integrálókondenzáttoron jelentkező váltakozófeszültséget a 160 csatolókondenzátoron a 161 kisfrekvenciás erősítőhöz és az ehhez kapcsolt 162 hangszóróhoz vezetjük. A 9. ábrán látható vevőkészülékben az integrálókondenzátorból kapott váltakozófeszültség simítására nem használunk símítószűrőt; az ilyen símítószűrő mellőzhető, ha a megközelítő jelben előforduló legalacsonyabb impulzusismétlődési frekvencia magasabb a hallható frekvenciáknál, vagy pedig, ha a hangszórórendszer nem képes az ilyen magas frekvenciák követésére. A 11. ábra a 9. ábrán látható vevőkészülék módosított kiviteli alakját szemlélteti, melyben az átvitt jelnek ugyancsak háromszögalakú megközelítő feszültségét hozzuk létre. Ugyanúgy, mint a 9. ábrán szemléltetett vevőkészülékben, all. ábra szerinti vevőkészülékben is, a 91 antennával felfogott jeleket a 92 nagyfrekvenciás erősítőbe és detektorba vezetjük és gondoskodunk egy 93—95 helyi impulzusgenerátorról, valamint az ehhez tartozó 116—121 önműködő frekvenciahelyesbítő körről is. Nyitóimpulzusoknak a detektálással kapott jelimpulzusokból való levezetése végett, ezeket az impulzusokat a 163 simító szűrőn vezetjük át, melynek levágási frekvenciája közelítőleg egyenlő a helyileg gerjesztett egyenlő időközű impulzusok impulzusismétlődési frekvenciájával. A jelimpulzusok kiszélesítésével ekként kapott nyitóimpulzusok a 164 egybeesési keverőfokozatot vezérlik, mely váltakozó érintkező jű kapcsolóként működik és amelyhez a helyileg gerjesztett egyenlő időközű impulzusokat vezetjük a 96 vezetéken át. Az ilyen kapcsolási elrendezés előnyös kiviteli alakját részletesebben a 12. ábrával kapcsolatban ismertetjük. A 153 simító szűrőből kapott nyitóimpulzusok jelenlététől, illetve távollététől függően a helyileg gerjesztet egyenlő időközű impulzusok a 164 egybeesési keverőfokozat 165, ill. 166 vezetékein lépnek fel és jutnak a 167 impulzusszélesítőbe. Ez az impulzusszélesítő galvánosan keresztbe csatolt két 168, 169 triódát tartalmaz, továbbá 170 és 171 anódellenállásokat, valamint egy közös, a 172 kondenzátorral áthidalt 173 katódellenállást, mely utóbbinak az az eredménye, hogy a keresztbecáatoit triódának a 174 és 175 rácsellenállásokon keresztül földelt vezérlőrácsai kellő negatív rácselőfeszültséget kapnak. Az ilyen galvánosan keresztbecsatolt két triódát tartalmazó kapcsolási elrendezések önmagukban ismeretesek, s csupán két stabil egyensúlyi állapotot mutatnak, vagyis az egyik, mondjuk a 168 trióda vezet, míg a másik 169 trióda reteszelve van, vagy pedig a 168 trióda van reteszelve, míg a 169 trióda vezet. Ha abból az állapotból indulunk ki, hogy a 168 trióda vezet és a 169 trióda reteszelt és az első 168 trióda vezérlőrácsához negatív előjelű impulzust vezetünk, az azzal a következménnyel jár, hogy az első 168 trióda reteszelődik és a 169 trióda ennek következtében vezetővé válik, vagyis más szóval kifejezve, azzal, hogy az áramkör átbillen. Ha a második 169 trióda vezet és vezérlőrácsához negatív előjelű impulzust vezetünk, az áramkör visszablllen kezdeti helyzetébe, amelyben az első 168 trióda vezet és a második 169 trióda reteszelt. A fentebb ismertetett kapcsolási elrendezést helyileg gerjesztett, negatív előjelű egyenlő időközű impulzusokkal vezéreljük, melyeket a 164 egybeesési keverőfokozatból kapunk. A két, 165 illetve 166 kimenővezeték a 176 illetve 177 csatolókondenzátor útján rendre a 168 illetve 169 trióda vezérlőrácsához van kötve. Valahányszor egy-egy leadott im-