142370. lajstromszámú szabadalom • Elektrosztatikus szűrő rádióaktív ionizátorral belső égésű erőgépek égési levegőjének és kipuffogó gázainak tisztítására

142.370 3 ionok feltöltőhatását fokozzák, vagyis a légáramlatban a levegővel együttmozgó szilárd és folyékony idegen részecskékre működő hatás fokozódik. Az ionizátornak a 4. és 5. ábra szerinti példaképpeni kivitelénél ugyanazt a hatást érjük el, ha a rádióaktív sugárforrások nem a külső elektródákon, hanem a belső elektródákon vannak, feltéve, hogy az ionizáló térben ugyanannyi levegőion keletkezését biztosítjuk. A póluselhelyezés a külső és belső elektródák között lévő egyenfeszültségnél sem a most leírt, sem a 4. vagy 5. ábra szerinti elrendezésnél nem fontos, vagyis a pozitív vagy negatív sarok felcserélése a működést nem zavarja. Feszültségforrásként az 1. ábrán —11—gyei jelölt és az elektrosztatikus leválasztónál használt feszültségforrást, vagy egy különálló ilyen szervet használhatunk. Az 1. és 2. ábrán 5-tel jelölt elektrosztatikus leválasztó számára az alábbiakban különböző kiviteli változatokat ismertetünk. A 6. ábra az elektrosztatikus leválasztónak sík elektródalemezekkel működő példaképpeni megoldását szemlélteti elölnézetben, a 7. ábra pedig keresztmetszetet a 6. ábra I—I vonala szerint. Hogy az elektródák közötti térben lévő viszonylag nagyfokú villamos mezőerősség ellenére a szükséges üzemi feszültséget lehetőleg alacsony értéken tartsuk, a leválasztónak nagyszámú, sík —36—, illetve —37— lemezelektródája van, amelyek villamosan vezető anyagból készülnek vagy legalábbis mindkét oldalon felületük vezető anyagú. Ezek a lemezek egymástól elszigetelve, egymástól 1—2 mm távolságban és egymással párhuzamosan vannak elhelyezve. A lemezek felső és alsó szélüknél a —38— szigetelőgyűrűben vannak megerősítve. Az egyes lemezeknek egymásra rétegezésénél azokal felváltva a mélység irányában valamivel eltoljuk, miáltal a l'emezcsomag hátsó részén a 7. ábrán —-36—tal jelölt, a mellső oldalon pedig a —37—• tel jelölt lemezek kiállnak. A leválasztó hátsó részén lévő, fémes —39— keresztkötés valamennyi —36— elektródalemezt kiálló széleiknél egymással összekapcsolja és egyben a —41— csatlakozó kontaktussal is kapcsolatba hozza; hasonlóképpen a mellső oldalon a —40— keresztkapcsoló a lemezeket a —42— kontaktussal kapcsolja össze. A -^=41— és —42— kontaktusok a —32— teleppel jelölt egyenáramú feszültségforrással állnak összeköttetésben. A négyszögletes alakú elektródalemezek tetszés szerinti vékonysávú fémből készülhetnek, de a lemezeknek mégis elég mereveknek kell lenniök, hogy egy mechanikailag helytálló lemezcsomagot adjanak. Szükség esetén a merevséget szigetelőanyagból álló lapos és keskeny közbenső betétekkel fokozhatjuk, amelyek a leválasztó keresztmetszetének közepén, kb. az említett —40— keresztkötések síkjában, az elektródák közötti térben vannak elhelyezve. A leválasztónak a 6. és 7. ábra szerinti példaképpeni kivitelénél a —36— és —37— elektródalemezeknek nem kell fémlemezekből állniok, hanem lehet azokat az elektromosságot nem vezető anyagból is készíteni és felületüket nagyon vékony fémréteggel bevonni. Ezesetben azonban a fémbevonat nem terjed egészen a lemezek keskenyebb széléig, hogy ilyen módon a 6. és 7. ábrán —38—cal jelölt tartószervet ne kelljen szigetelőanyagból készíteni, hanem az fémből is állhasson. Ilyen módon ugyanis az egész lemezcsomó stabilitása és szilárdsága növekszik. Végül, ha az elektródákat felületükön vezetővé tett szigetelőanyagból készítjük, lehetővé válik mindegyik elektródalemezt csak egyik oldalán fémbevonattal ellátni. A villamosmező ugyanis ismert módon a vékony fémréteg szigetelőhordozó anyagán át is hat, miáltal az eltérítőhatás nem csökken. Ennél a kivitelnél azt az előnyt érjük el, hogy a szomszédos elektródák között a rövidzárlat veszélye nem áll fenn; az ilyen rövidzárlatok a leválasztó mechanikai alakváltozásainál vagy nagyobb, villamosan vezető részecskéknek az elektródák közötti terekbe jutásánál állhatnak elő. Az elektrosztatikus leválasztó másik példaképpeni kiviteli változata a 8. ábrán nézetben és a 9. ábrán felülnézetben feltüntetett tekercselési eljárás segítségével állítható elő. A többszörös szalagot, amelynek szélessége kb. a leválasztó szükséges mélységének felel meg, hossza pedig igen nagy. mely továbbá egy vékony —43— fémfóliából, egy hőbevezetéssel vagy vegyi úton folyékonnyá tehető, vagy vízzel oldható anyagú, kisegítő —44— közbenső rétegből, egy második —45— fémfóliából és egy második —46— kisegítő közbenső rétegből áll, a 8. ábra szerint kívülről befelé, vagy esetleg belülről kifelé köralakban tekercseljük és egyik tekercset, illetve menetet a másikra szorosan helyezünk olykép, hogy végülis tömör, csavarvonalakban haladó szalagból álló tekercset kapunk. Emellett úgy, amint a 9. ábra mutatja, a szalagalakú, kisegítő közbenső —44— és —46 — rétegek szélessége valamivél kisebb, mint a — -43— és —45—fémszalagok szélessége, miáltal a fémszalagok a kész tekercs mellső és hátsó felületén egy kevéssel kiállnak. A —43— és —45— fóliák ezen kiálló féméleit egy néhány keresztrúddal, amelyek közül a 8. ábrán csak a —47— és —48— rudakat tüntettük fel, elektromos szempontból szigetelőén, megbízhatóan összeerősítjük. A 9. ábrán látható, hogy ezek a szigetelőanyagú összekötőrudak egyrészt a tekercs mellső és hátsó oldalán, másrészt pedig a hengerpalást mentén is el vannak helyezve. Az ilyen módon elkészített és kellő merevségű tekercsből a két —44— és —46— közbenső réteget az anyagnak megfelelő módon, vagyis melegítéssel, vegyi behatással vagy vízzel történő kimosással eltávolítjuk, miáltal a szigetelőanyagú keresztrudakkal összetartott, szilárd elektródarendszert kapunk, amely egymástól elszigetelt —43 és 45— fémszalagokból áll, melyek között csekély légrés van, és amelyek csavaralakban haladnak. A két fémszalagot egy egyenáramú áramforrás pozitív, ill. negatív- sarkával kötjük össze, miáltal a szalagok között lévő légrésben keresztirányú villamos mező áll elő. A leválasztónak a 8. és a 9. ábra szerinti szerkezeti változatánál a vékony fémszalagok helyett tetszésszerinti anyagú nemfémes szalagot is lehet alkalmazni egyoldali vagy mindkét oldalon készített felületi fémbevonattal, de ennek a bevonatnak természetesen a közbenső rétegek, eltávolításakor alkalmazott vegyi vagy meleggel foganatosított kezelés szempontjából ellenállónak kell lennie. Ha a vezetőréteg a nem-vezető anyagú szalagnak nem terjed mindkét széléig, akkor a 8. és 9. ábrán —47—tel és —48—cal jelölt összekötő