142204. lajstromszámú szabadalom • Televiziós rendszer

142.204 lenlétének okai széles frekvenciasávú közléseknek keskeny frekvenciasáv segélyével történő továbbításának elméleti vizsgálatából tűnnek ki. Utalunk e tekintetben az „Elektronica" című folyóirat fentidézett cikkeiben foglaltakra. Ha pl. valamely közlést kívánunk továbbítani, melynek részére rendesen 8 megahertzes frekvenciasávra volna szükség, míg a rendelkezésre álló frekvenciasáv csak 4 megahertzet ölel fel, akkor a továbbítandó közlést az adóoldalon pásztázó segélyével impulzusokra bontják szét és a közlés a 4 megahertzes frekvenciasávval kétszer annyi idő alatt vitetik át, mint amennyi ugyanannak a közlésnek a 8 megahertzes frekvenciasávval való átviteléhez szükséges. A pásztázót emellett 8 megahertzes üzemi frekvenciával impulzusokat ragadna ki az átviendő jelből. A 0 és 4 megahertz közötti frekvenciák közlésösszetevői az e frekvenciasávon belüli jelekből a pásztázó által vitetnének át. A 4 és 8 megahertz közötti fekvő közlésösszetevők a pásztázó frekvencia fölé szuperponálódnának és a modulált 8 MHz-es hordozóhullám alsó oldalsáv alsó feleként ugyanazon frekvenciasáv által továbbíttatnának. Mivel a pásztázó üzemi-frekvenciája a fél sorfrekvencia páratlan számú többszöröse, ezek az oldalsávösszetevők anélkül, hogy a vevőkészülékben újbóli pásztázásra volna szükség, meglehetősen jelentéktelen erősségű zavarórácsot létesítenének a visszaadott képben, mimellett két-két egymást követő részkép között kiegyenlítődés menne végbe. Ennek ellenére kúszójelenségek láthatók a képben és a zavarórács nem mindig egyenlítődik ki teljesen. Ha a vevőkészülékben impulzusok kiragadásával történő pásztázást használunk, akkor az oldalsávösszetevők 4 és 8 megahertz közötti frekvenciákba vezettetnek át, a melyeket jó képfelbontás céljaira hasznosítunk. A vevőkészülékben végbemenő pásztázás nemkívánatos jelenséget idéz elő, amennyiben a 0 és 4 megahertz közötti frekvenciák a 8 megahertzes pásztázófrekvencia fölé szuperponálódnak úgy, hogy a visszaadott képben 4 és 8 megahertz közötti frekvenciás, járulékos zavarórács jelenik meg és fokozott kúszási törekvést idéz elő. Kitűnt, hogy a nemkívánatos jeleket impulzusok a katódsugárcső képernyőjén szokásos zavarórácsot létesítenek azáltal, hogy egy-" mást követő pontok függélyes és vízszintes irányban egymásfölé iratnak úgy, hogy túlnyomóan függélyes kúszási törekvés lép fel, miáltal a zavarórács nagyobb mértékben lesz látható, mint a milyen a pontok közötti távolságra való tekintettel elméletileg várható, volna. A jelen találmány célja az efajta zavarórácsok láthatóságáénak csökkenése. Az előbb említett rendszernél a 8 megahertzes pásztázó frekvenciát 4 és 8 megahertz között fekvő közlés-frekvenciákkal modulálták. Megjegyzendő, hogy ezek a közlőfrekvenciák a pásztázófrekvencia modulációösszetevőként vitetnek át úgy, hogy a pásztázófrekvencia alhordozóhullámnak tekintendő, amelyet az adóoldalon, pl. alulvágó szűrők alkalmazásával elnyomnak és melyet a vevőoldalon, pl. szinkron helyioszcillátorral ismét helyreállítanak, A 8 megahertzes pásztázófrekvencia helyett szokásos fajtájú alhordozóhullám is volna használható. Mivel az áteresztő tartomány, pásztázás után, 0—4 megahertzre korlátozódik, az ilyfajta alhordozóhulláim elnyomatnék és azt a vevőoldalon ismét elő kellene állítani. Ámbár pontalakú zavarórács jelenléte nehezebben érzékelhető a szokásos fajtájú, folytonos alhordozóhullám használata esetében,, ilyen pontrács tényleg mégis jelen van. Ezt a pontrácsot a 0—4 és 4—8 megahertz között fekvő közlőfrekvenciasávokiíak • ugyanannak a 0—4 megahertzes frekvenciasávval egyidejűleg történő továbbítása folytán létesül. A rács szerkezete az alhordozóhullám amplitudúcsúcsaitól ered. A katódsugárcső képernyőjén intenzitás tekintetében modulált, a nemkívánatos jeleknek megfelelő képpontok lépnek fel, melyek az' alpiordozóhullám frekvenciája és a (sorfrekvencia közötti viszonytól függő zavarórácsot szolgáltatnak. Ha pontugrási eljárást a kép színeinek és feketefehér-tartalmának megfelelő közlések továbbítására színes távolbalátó rendszerrel kapcsolatban használ. ják, a pásztázó munkamódját meg kell változtatni. Ha az átvitel három alapszín segélyével történik, akkor a szokásos módon jelenlévő, a képfeloldás továbbítására szolgáló közlésen kívül, legalább két járulékos közlést kell átvinni. A különbség lényegében az, hogy azt a pásztázót, mely az előbbemlített rendszernél az éles képrészlet továbbítására szolgált, legalább két szín továbbításánál kell közreműködnie. Ezt azzal érjük el, hogy a különböző színjelek a pásztázó frekvenciát egymásután következő időpontokban amplitúdóban modulálják. Az átvett közlés egy része tehát az elnyomott alhordozóhullám amplitúdójától és egy másik része fázisától függ. Az ilyfajta impulzusonkénti pásztázás tehát pontugrási eljárással egyenértékű. Mivel továbbá az alhordozó hullám úgy amplitúdóban, mint fázisban modulált, két oly alhordozóhullámból összetettnek tekinthető, melyek azonos frekvenciájúak, de egymáshoz képest fázisban 90°-kal el vannak tolva és melyek amplitúdó tekintetében különböző közlésekkel moduláltak. Pontugrási eljárással működő rendszer helyett oly rendszer is használható, melynél két különböző frekvenciájú alhor.dozóhullámot használnak, mimellett ezeket az alhordozóhullámokat vagy elnyomhatjuk vagy átivihetjük. Az alhordozófrekveneiák a rendszernek áteresztősávján kívül feküdhetnek. Ezt a rendszert frekvenciasávosztásos rendszernek nevezhetjük. Az előadottakból kitűnik, hogy tekintettel a frekvenciatartományban átviendő alhordozóhullámok nagy számára, a nemkívánatos jelek és az általuk létesített zavarórács problémájának fontossága nő, mivel a különböző jelek egymás fölé szuperponálódnak. A találmány célja az ily módon létesített zayarórács hatásának lehető csökkentése. A pontugró eljárás és a fentemlített frekvenciasávosztás folytán az adott szélességű frekvenciasávval elméletileg átvihető közlésmennyiség tetemesen növelhető. Ez az elméleti képfeloldás tetemes fokozására nyújt lehetőséget. Gyakorlatban azonban kitűnt, hogy a villogás és a kúszás erősbödése, mely lényegében a zavarórácsoknak tulajdonítandó, a képnek ama részeiben, ahol nagyobb a feloldás, kedvezőtlenebbül hat, úgy hogy a képerősség növekedése a korábbi rendszereknél nem érte el a várt mértéket. Az átlagos emberi szem, a zavarórács láthatósága folytán, az élesebb képrészek feloldásánál nagy nehézségekbe ütközik úgy, hogy a néző neméles kép benyomását kapja.