142130. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-alkil-piridinek előállítására
Megjelent: 1959. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMILEIRÄS 142.130. SZÁM 12. p. 1-5. OSZTÁLY — GO—225. ALAPSZÁM Eljárás 4-alkilpiridinek előállítására A magyar állam, mint a Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest jogutódja Feltalálók: dr. Horváth Tibor, dr. Toldy Lajos és dr. Vargha László A bejelentés napja: 1952. május 7. A tuberkulózis chemotiherapiájában újabban fontos szerepet tölt be az; izonikotinsavhidrazid. Egyik . kézenfekvő eljárás szerint, előállítása a 4-szubsztituátt piridinek oxidációja útján nyert ízonikótinsavból, ül. ennek észtereiből történik. A szintézis alapanyagául szolgáló 4-szubsztituált piridinek közül kiemelkedő fontosságúak a 4-alkilpiridinek, így elsősoriban a 4-pikolin és a 4-etilpiridin. Az izonikotinsav előállítására könnyű oxidálhatósága miatt különösen alkalmas a 4-etilpiridin. Ennek laboratóriumi méretekben történő előállítását a 390.333 sz. német szabadalom továbbfejlesztéséivel Wibaut és Arens dolgoztaik ki. (Rec. 60. 119—137.) Ugyanezen szerzők hasonló elv alapján az etilcsoportnál magasabb szénatamszámú alkilláncot tartalmazó 4-es helyzetben szübsztituált piridinek szintézisét is megoldották. (Rec. 61. 59—69.) Az eljárást a következő képletsor szemlélteti: N CH,CO + 2 \ O + Zn -> CH;1 CO N CH3 CO \= /\~T\ /N-COCH., + Zn (O• CO• CH,.)2 H H Hevítés / C..H+ CH3 CO N<^ -CO CH, Zn N II CH„COOH + Zn (O-COCH.,), A szintézis első fázisában piridinből ecetsavanhidrid ós zinkpor hatására tetrahidro-diacetil-dipiridil keletkezik (L). Ez hő-Jbebatásra diacetildihidro-piridinre {II.) és piridinre hasad. A képződött diaeetil-dihidro-piridin pedig zinkpor és jégecet hatására etilpiridinné alakul át. A reakcióelegyben tehát lényegében piridin és etilpiridin van jelen. A Wibaut és Arens által megállapított fenti reakció-mechanizmus alapján tehát az etilpiridin nyeredék elméleti maximuma a reakcióba vitt piridin 50%-a. A szerzők ebben a fázisban az elegyet feldolgozták és ténylegesen csupán 33—38%-os termeléssel kaptak etilpiridint. A reakció ipari kivitele során a gyenge etilpiridin kitermelés az eljárást nehézkessé teszi, és a tetrahidro-diacetil-dipiridil hőfoontásakor visszaképződött piridin regenerálása igen körülményes, jelentős munkatöbbletet és berendezést igényel. Azt találtuk, hogy ha a reakció első fázisában N keletkezett tetrahidro-diacetil-dipiridil termikus bontása után visszaképződő piridint, nyers reakcióelegyében ismételt jégecet és ismételt zinkpor adagolással tovább reagáltatjuk, úgy a folyamat megismétlése függvényében az etilpiridin nyeredék tetemesén növelhető oly annyira, hogy optimális körülmények között végrehajtott reakció során a nyeredék megközelíti az elméleti kitermelést, szemben Wibaut és Arens által elméletileg lehetségesnek feltüntetett 50%-os, ill. ténylegesen elért 33—38%-os nyeredékével. A reakció közegként alkalmazott ecetsavhidrid és jégecet arányának, a finom eloszlású zink mennyiségének és reakció-ismétléseknél alkalmazott hőmérsékleti körülményeknek célszerű megválasztásával a találmány szerinti eljárás optimális körülmények között folyik le és az etilpiridin nyeredék megközelíti az elméletit. A találmány szerinti eljárás különösen elönyö-
