142087. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szálak előállítására

2 142.087 mennyiségeiben jut kifejezésre, Preformált polimer gyanánt használható nagymolekulasúlyú anyagok­ként példaképpen az alábbiak jönnek tekintetbe: Polivinilklorid, polivinilacetát, polisztirol, polimetil­metakrilát, polvinilidén-klorid, polivinilalkohol, po­lietilénoxid, "polivinilpiridin, polimetakrilsav, kemé­nyítő, cellulóza-éterek, polimetakrilamid, poliakril­sav, polietilén-adipát, polivinilszulfonát. Általában a legjobb eredményekhez akkor jutunk, ha a nö­vekedő akrilnitril-lánc és a preformált polimer azo­nos fázisban, pl. vizes oldatban, vagy valamely más alkalmas oldószerben vannak jelen. A kapcsolás azonban, jóllehet kevésbbé hatásosan, akkor is be­következik, ha a preformált polimert finom disz­perzióban alkalmazzuk abban a közegben, amely­ben a polimerizálás lefolyik. Legcélszerűbb olyan preformált polimereket választanunk, amelyek víz­• ben oldhatók, mivel az akrilnitrilt is célszerűen vizes oldatban polimerizáljuk. Hogy mennyi nagymolekulasúlyú anyagot hasz­nálunk, az az anyag természetétői és molekulasú­lyától függ, Már 5 súlyszázalék preformált poli­mernek a kapcsolt polimerbe való bekebelezése is javítja a festékfelvevőképességet, azonban lénye­gesen javított festékfelvevőképességű szálak előállí­tása végett ajánlatos, hogy az akrilnitril polimer­rel kombinációban a kapcsolási folyamatban lega­lább 10 súlyszázalék legyen a nagymolekulasúlyú anyagtartalom. Ha több mint 40 százalékot alkalmazunk, a ka­pott kapcsolt polimert nehezebb szállá alakítani azokkal a fonóeljárásokkal, amelyek a poliakrilnit­ril esetében használatosak. A nagymolekulasúlyú anyag szükséges aránya az eredmény elérésére az anyag molekulasúlyától, va­lamint attól függ, hogy milyen könnyen 'megy végbe a lánc átvitele >az akrilnitril-láncról az anyagra. A nagymolekulasúlyú anyagra jellemző a láncátvitel könnyűsége,, mimellett a molekulasúly kívánt esetben változhat. Valamely nagymolekula­súlyú anyagra a kívánt arány, amely a pl. 5—40 százalékos végső kombináció elérésére szükséges, könnyen megállapítható elökísérlettel, mimeüett a kapcsolt polimer összetétele pl. a nitrogén-tartalom analitikai meghatározásával, vagy a vegyületbe nem ment nagymolekulasúlyú anyag mennyiségének megbecsülése útján állapítható meg. így pl., ha 86—-89 százalékban hidrolizált polivi­nilacetátból származó, kisviszkozitású polivinilalko­holt használunk, melynek molekulasúlya kb. 8000, amit viszkozitásmérésekből a molekulasúly •=• faji. viszkozitás X a monotnéregység közepes súlya 0,00026 képlet fejez ki, a kapcsolás hatásossága kb. 33—40 százalék, vagyis a jelenlévő polivinilalkahoinak csu­pán 33—40 százaléka lép kémiai '^kapcsolatba az akrilnitril-polimérrel. Ha nagyviszkozitású polivi­nílalkoholt használunk, amely 76—79 százalék rész­ben hidrolizált polivinilacetát es melynek molekula­súlya a fent megadott viszkozitásmérések alapján kb. 18.000, a kapcsoltság mértéke kb. 60—70%. Ha 1500 molekulasúlyú polietilénoxidot használunk, a kapcsoltság mértéke csupán kb 5 százalék. Az akrilnitrilnek a találmány szerinti polimeri­zálását bármely, az akrilnitril poümerizálásával kapcsolatban már ismert módszerrel foganatosít­hatjuk, így pl. vizes oldatban, vagy diszperzióban, vagy kevert oldószerekben polimerizálhatunk. Hasz­nálhatunk katalizátort is, mint pl. benzoil-peroxi­dot, vagy azo-di-izobutironitrilt, de a polimerizá­lást vizes oldatban is végbevihetjük vízoldható per­szulfát, vagy pl. nátriummetabiszulfit jelenlétében. A könnyű szűrhetőség elérésére valamely szervet­len sót, mint nátriumszulfátot is adhatunk hozzá. A' polimerizálás hőmérséklete célszerűen 30'—70 C° Az akrilnitrillel kívánt esetben más monomer, po­limerizálható anyagokat, előnyösen csekély meny-, nyiségben, de 15 súlyszázaléknál nem nagyobb mennyiségben, kopolimerizálhatunk. •A kapott kapcsolt polimereket hossz«, vagy rö­vid szálakká, rostokká, fonalakká és hasonlókká alakíthatjuk bármely ismert módszerrel, amelyet ilyen termékeknek akrilnitril-polimérekből és kopo­limérekből való kialakítására, szokás használni. így pl. a kapcsolt polimereket szálakká nedves, vagy száraz fonóeljárással alakíthatjuk. A száraz fonás­hoz oldószerül előnyösen dimetilformamidot hasz­nálunk. A nedves fonáshoz alkalmazott oldószerek példáiként a dimetilformamidot, a tetrametilén s'zulfont, ' az etilénkarbonátot és a vizes kalcium­rodanidot említjük meg. Mindazok az oldószerek, melyek alkalmasak olyan poliakrilnitrilek és akril­nitril-kopolimérek fonására, amelyek az utóbbi komponensből 15 százaléknál kevesebbet tartalmaz­nak, egyaránt alkalmasak a találmány szerinti kap­csolt polimerek fonására. Hasonlóképpen a poli­akrilnitril fonására már ismeretessé vált nedves­fonó koaguláló fürdők a kapcsolt polimerekhez is alkalmasak. Ugyancsak azok az eljárások, amelyek poliakril­nitril-szálak húzására és megeresztésére (relaxálá­sára) már ismeretessé váltak, használhatók az ak­rilnitril kapcsolt polimerekből ~ előállított szálak esetében is. Természetes, hogy a különféle fonóeljárási és utókezelési faktorokat minden akrilnitril kapcsolt polimer típushoz be kell állítanunk, hogy a kívánt optimális száltulajdonságokat kapjuk az egyes kii1 lönleges akrilnitril kapcsolt polimer esetében. A találmányt az alábbi példák világítják meg, anélkül, hogy azt ezekre korlátoznánk. A példákban a részek és százalékok súlyrészt, illetve súlyszázalé­kot jelenetének. ' 1. példa. .375 rész kisviszkozitású poLivinilalkoholt (86— 89 százalékban hidrolizált polivinilacetát, az E. I. DuPont de Nemours and Company-cég Elvanol Grade .51—05 gyártmánya) 700 rész desztillált víz­ben melegítéssel feloldunk, majd kavarás közben félórán át 70—80 G°-on tartjuk. Ezt az oldatot 20—25 C°-ra hűtjük le, majd fokozatosan, kavarás közben, egy óra alatt, 250. rész vízmentes nátrium­szulfátnak 750 rész 0^5%-as kénsavas oldatát adjuk hozzá. Az oldatot ezután 40 C°-ra melegítjük és ka­varás közben 9 rész ammóniiimperszulfátnak 100 rész vízben és 18 rész nátriummetabiszulfitnak 100 rész vízben való oldatát adjuk hozzá. Ezután a ke­verékhez 1250 rész ajkrilnitrilt adunk. A polimeri­zálás azonnal bekövetkezik és a reakcióelegy hő­mérséklete 75—80 C°-ra nő. Ezután az elegyet kavarjuk és egy óra a'att

Next

/
Oldalképek
Tartalom