142057. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üvegtiszta, átlátszó keratin-műanyagok előállítására
2 142.057 Csupán a benzol ama politop származékait nem használhatjuk, amelyek a magnak kettőnél több he lyén vannak helyettesítve. Az alifás lánc tetszés szerinti hosszú lehet és két reaktív gyököt egyetlen szénatomnál is lehet csatlakoztatni. Az alábbi példákban említett ilyen vegyületeken kívül most példaképpen több ilyen vegyületet sorolok fel: formaldehid, metilénbromid, etilénbromid, propiléndiklorid, 1, 2, 3-triklórpropán, 1, 3, 4-tribrómbután, a" glicerin epiklórhidrinje,, a glicerin alfa-monoklórhidrinje, 1'4-dibrómbenzol, etiléndibromid, l-amino-2-brómpropán, propánditiol (1, 3), 1'3--diaminopropán, a diklórecetsav amidja, dibrómpropilbenzol, 1'4-diklórbenzol, az alfa-béta-dibrómpropionsav amidja, a glicerin alfa-dibrómhidrinje, az alfa-amino-béta-klórpropionsav amidja, 1'2-diklórbutanal (4), a fenil-alfa-béta-diklórpropionsav amidja, a butanol (3)-sav (1) amidja (az acetecetsav amidja) és hasonlók. Az aldehid-, ill. ketongyök két ismertetett X-gyököt képvisel, vagyis egyetlen szénatomon két hidroxilt, melyek általában nem állandók, és egy aldehidnek vagy ketonnak keletkezését okozzák. További reaktív gyökök azok, amelyek közvetlen stabil haránthidaknak a redukált keratin molekulái között való képződése után még szabadon maradnak és a metilolkarhamid metilolgyökével és más-A reakció akár savanyú, akár lúgos közegben végezhető, így például formaldehid alkalmazásánál ez a reakció a következő szerkezetű lineáris hidakat hozza létre: .— R' — CH2 — S — CH 3 — CH, — R' — ahol R' a keratin maradékát jelenti. A fürdők ilyen sorrendje mellett, ahol a keratinokat először lúgos fürdő hatásának tesszük ki, utóbbi a cisztin diszulfid-kötését megtámadja, ami a keratin makromolekulájának káros, részleges sérülését okozza. A találmány ezt a hátrányt is kiküszöböli akként, hogy első fürdőként a redukáló fürdőt alkalmazzuk, a további fürdő pedig a 4. alatt említett fürdővel lényegileg azonos. E fürdőben tehát a szulfhidril-gyökök segítségével állandó molekulaközi harántgyököket, — szulfhidril-R-szulfhidril-t (az alábbiakban röviden —S — R — S—) hozunk létre. E fürdő előtt vagy után savanyú vagy lúgos fürdőt alkalmazhatunk, melyben főként a keratin só-és hidrogén-haránthídjai oldódnak. Csak most végezzük el az oxidálást, melynél igen erős oxidálószereket is használhatunk, mert nem áll fenn többé az a veszély, hogy a keratinmolekula az — S — S — összekötőhidaknál megsérüljön, minthogy e kötések már stabil — S — R — S — hidakká alakultak át. Az említett müveletek közül természetesen többet közös fürdőben egyszerre vagy egymás után is elvégezhetünk, így például a szulfoxilátos redukálás után mindjárt egy és ugyanabban a fürdőben elvégezhetjük a formaldehides alkilezést is. Az alkilezésnél további reaktív gyököket — előnyösen amid- és amingyököket— vihetünk be, melyek később a sajtoláskor, más műanyagok hozzáadása közben a keeffélékkel reakcióba lépni képesek. Ilyenek elsősorban az amidok és aminők. Ezért említettem már fentebb, hogy a harmadik, ill. negyedik csoport amid vagy amin lehet. Ami a fürdőket illeti, a találmány szerinti eljárásnál alapjában véve a következő fokozatok szerepelnek: 1. A molekulában lévő só- és hidrogénhidakat lúgos fürdőben oldjuk, ugyanitt a cisztin diszulfidvegyülete is részben felbomlik. 2. Oxidáló fürdőben, mely például peroxidokból, persókból vagy persavakból áll, a keratin pigmentrészeit ismert módon oxidáljuk. Ez a fürdő azonban a szulfhidril- és szulféngyököket is oxidálja, ami a találmány szempontjából nem kívánatos. 3. Ezért egy csatlakozó redukálófürdőben, hidroszulfit, szulfit, szulfoxilát vagy egyéb redukálószerek, például hidrogén in statu nascendi hatásával visszanyerjük a szulfhidridgyököket. Előnyösen savanyú közegben dolgozunk. 4. A találmány szerint most további fürdő következik, melyben ezeket a szulíhidrilgyököket stabil, intermolekuláris haránthidakká alakítjuk át olyan vegyületek közbenjöttével, amelyek a már fentebb említett és részletesebben megmagyarázott alábbi általános képleteknek felelnek meg: rätin és e műanyagok között molekuláris harántkötéseket létesítenek. Egy változatnál az új, szilárd harántkötések képződését savanyú vagy lúgos közegben valósítjuk meg, amikoris egyúttal a só- és hidrogén-haránthidak stb. oldódnak. Az eljárás tehát már kéthárom fürdőiben is lefolytatható. Ami a találmány szerint alkalmazott fürdőket illeti, még a következő részleteket kell tárgyalnom: A redukálás előnyösen vizes közegben történik, különböző szerek, mint például hidroszulfit. szulfoxilátok, szulfuroxid (H.,SOs ), tioalkoholok (tioglikol), tiosav (tiotejsav) és hasonlók alkalmazásával. A redukálás nem csak melegben, hanem a választott redukálószertől függően hidegben is történhetik. A redukálással a keratin diszulfidos kötéseinek legalább 60%-át fel kell bontani, hogy az azt követő alkilezés, különösen új reagens gyökök bevitele a keratinmolekulába, a kívánt eredményhez vezessen. Az oxidálást a szokásos oxidálószerekkel végezhetjük, így például szervetlen peroxídokkal. hidrogénperoxiddal, nátriumperoxiddal, persókkal, például perboritánokkal, perszénsavval, perszulfáttal stb. A töménységet előnyösen 1%-nál nagyobbra vesszük és nem csak hideg fürdőben, hanem melegben is dolgozhatunk. Az oxidálást az anyag külső megjelenése szerint időről-időre ellenőrizhetjük és a keratinanyag legnagyobb világosságának elérést után megszakíthatjuk. Csak az ekként módosított keratint keverjük — célszerűen víz jelenlétében — aminők, esetleg amidok aldehides kondenzálási termékeivel. Az egyes fokozatok reakciófeltételeinek kellő megválasztása mellett az előállított műanyagok üvegtiszták és átlátszók. X — R —X vagy X —R ~ Jvagy X — R - X — A '£ — A
