142028. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-(para-nitrofenil-2-amino-propán-1,3-diol és acilszármazékainak előállítására
2 . • 142.028 hogy az oxazolidint vízmentes piridinben oldjuk és valamely savanhidriddel, vagy savkloriddal szobahőfokon állni hagyjuk, majd a reakoióelegyet jeges vízre öntjük és az acilezett oxazolidint alkalmas módon kinyerjük. Ha például & fent leírt, d,l-treo-l-fenil-2-amino-pi'opán(l,3)-diol-ból és paranitrobenzaldehidből nyert oxazolidint piridinben ecetsavanhidriddel kezeljük, akkor a 161;—162°-on olvadó acetil-oxazolidint kapjuk meg. Alkalmazhatunk azonban az acilezéshez más savszármazékokat, például savkloridot is és egyaránt alkalmazhatunk aromás vagy alifás karbonsav származékokat. Az acil-oxazolidin származékok nitrálásáit többféle módon végezhetjük. Eljárhatunk például olyan módon, hogy az acil-oxazolidint 0° körüli hőmérsékleten tartott 100%-os salétromsavba adagoljuk. Egyik célszerű foganatosítási módnál a 100%-cs salétromsavat ecets&vanhidriddel hígítjuk; .ez ugyanis egyrészt mérsékli a heves reakciót, másrészt a nitrálásnál képződött 1 mol vizet megköti, s így elejét veszi annak, hogy az oxazolidin-gyürü elhasadjon. A kapott oldatot ezután jégre öntjük é» a kivált nitroterméket alkalmas oldószerből való átkristályosítással megtisztítjuk. Célszerű a nitrálási reakcióelegy jégreöntésénél a jéghez előre alkalikus kémhatású anyagot, például nátrium hidrokarbonátot tenni; ebben az esetben az észter-csoport, illetve az oxazolidingyűrű károsodást nem szenved. Ha például a fentebb leírt, 161—162°-on olvadó és a d,l-treo-l-fenil-2-amino-propán(l,3)-diol-ból para-nitrobenzaldehiddel, majd acetilezéssel nyert acetiloxazolidint 100%-os salétromsav és ecetsavanhidrid elegyében 0° körüli hőmérsékleten megnitráljuk, úgy 133—135°-on olvadó \ N— CH CH CH2 OCO.CHs NH O \c / f/. :\NO képletű nitro-oxazolidint kapjuk. Az észter-csoport és az oxazolidin-gyűrű eltávolítása, illetve lehasítása hidrolízissel, vagy alkoholizissel, célszerűen savas közegben történhet. Alkalmazható vizes, vagy vízmentes, például etanolos vagy metanolos közeg is. A savas "kémhatást célszerűen ásványi sawal, például sósavval biztosítjuk. A védőcsoportok lehasítása után az oxazolidingyűrű képzésére felhasznált karbonilvegyület közel elméleti termeléssel visszanyerhető és így újból felhasználható. Kívánt esetben a fenti eljárással nyert l-(paranitrofenil)-2-amino-propán(l,3)-diölt optikailag aktív izomer jeire bonthatjuk. Az optikailag izomer komponensekre való szétbontást olyan módszerekkel hajthatjuk végre, melyek az aminovegyületek szétbontására általában használatosak. Célszerű olyan módon eljárni, hogy a racem-bázist valamely optikailag aktíy szerves savval sóvá alakítjuk és az így kapott keveréket alkalmas oldószerből való kristályosítással a bázis d-, illetve 1-módosulatának sóira feldolgozzuk, majd a tiszta sókból az optikailag aktív bázist felszabadítjuk. Eljuthatunk azonban más módon is az optikailag aktív módosulatokhoz; ha a fentebb leírt módon készült, d,l-treo-l-fenil-2-amino-propán(l,3)-dio>l-ból és para-nitro-benzaldehidből nyert és 156—157°-on olvadó oxazolidint racem alkoholoknak optikailag aktív komponenseikre való hasítására általában alkalmazható módszereknek vetjük alá, akkor megkapjuk az oxazolidin két, optikailag aktív módosulatát. Ezeket a fenti példákban megadott módszerek szerint tovább feldolgozva az l-(paranitrofeni,l)-2-amino• propán (1,3 )-diol mindkét optikailag aktív módosulatát előállíthatjuk. A racem oxazolidineknek optikailag aktív komponenseikre való bontását elvégezhetjük, például olyan módon, hogy azokat 1-mentoxi-acetil-kloriddal észterezzük és az így kapott elegyet, mely 1-mentoxi-acetil-l-oxazolidin és 1-mentoxj-acdtil-d-oxazolidin elegyéből áll, kristályosítással komponenseire bontunk, majd enyhén alkalikus közegben az l-mentoxl-acetil csoportot lehasítjuk és a kapott optikailag aktív oxazolidineket a fentebb leírt módon tovább feldolgozzuk. A fentebb leírt módszerekkel előállíthatjuk az 1-treo-lt (p - nitro-fenil) -2-amino-propán(l,3)-diolt, mely 161—162°-on olvad. Ha ezt a vegyületet önmagában véve ismert módon diklóracetil-kloriddal, vagy diklórecetsav-metilészterrel kezeljük, akkor a Í50—151°-on olvadó l-treo-(l-paranitr;ofenil)-2rdiklóracetamino-propán (1,3) -dióihoz jutunk, melyet már más módszerekkel is előállítottak . (lásd pl.: Journal of the American Chemical Society, 1949. 1467. oldal) és amely vegyület nagyhatású antibioticum. Példa: Oxazolidin-készítés. 6 g d,l-treo-l-fenil-2-amino-propán(l,3)-dio.lt elkeverünk 5.4 g para-nitrobenzaldehiddel és 40 percig 120—130°-on melegítjük kb. 70 mm-es nyomáson. Ezalatt ledesztillál az oxazolidin keletkezésénél képződött víz. A visszamaradt világos olajat 20 ccm forró abs. alkoholban feloldjuk, majd lehűtés után kapott sűrű kristály tömeget lenuccsoljuk, alkohollal mossuk és szárítjuk. A kapott terméket abs. alkoholból ismét átkristályosítjuk és így jó termeléssel megkapjuk az alábbi képletű 156—157°-on olvadó oxazolidint. — CH — CH CH. OH NH O ^r ' —' ^ NO A termék Zerewitinoff szerint vizsgálva, egy atom aktív hidrogént tartalmaz és nitrogéntartalma Dumas szerint meghatározva, 9.29 %, a számított 9.33 % helyett. Oxazolidin képzésére használhatjuk a benzaldehidet is. Ha például 4 g d,l-treo-l-fenil-2-amino-propán-l,3-diolt 6 ccm benzaldehiddel leöntök és 150°-os fürdőben egy órán át hevítek, akkor a megfelelő benzilidén származékokat kapjuk, melyet a reakcióelegyből célszerű módon magas vákuumban való desztillálással nyerhetünk ki. A termék 0.005 Hg mm nyomáson 160—175° között forr és éteres benzolból való kristályosítással tisztítható. Olvadáspontja 137—138°, nitrogéntartalma Kjeldahl szerint meghatározva, 5.3%, számított 5.4% helyett és Zerewitinoff szerint meghatározva, 1.1 atom aktív hidrogént tartalmaz.
