141940. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csövek és hasonlók nyújtására

Megjelent 1953. évi február hó 1- én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.940. SZÁM. 7. a. OSZTÁLY. - F—11.511. ALAPSZÁM. Eljárás csövek és hasonlók nyújtására. Fenyvesi Zohán, oki. gépészmérnök: Sao Paúlo-ban (Brazília). A bejelentés napja: 1948. szeptember 23. Olaszországi elsőbbsége: 1948. július 15. Különféle módszereket ajánlottak, hogy •• serlegvágy csőalakú üreges testeket lehetőleg kevés, a határesetekben egyetlen művelettel lehessen a húzóvagy tolópadon vékonyfalú csővé nyújtani. Azt a legmesszebbmenő célt, hogy a lyukasztással vagy üreges hengerléssel előállított nyers munkadarabot egyetlen-kaliberben lehessen a kereskedelmi hosszúságú csővé nyújtani, eddig nem érték el. Közönséges húzógyűrűkben ugyanis, a húzáskor fellépő súrlódási ellenállás mihamar eléri azt az értéket, amelynél a nyújtandó munkadarab elszakad. Ezért arra törekedtek, hogy a súrlódási ellenállást görgőkaliberek alkalmazásával, és még tovább is azzal csökkentsék, hogy a görgőket meghajtották, tehát a húzókalibert hengerlőkaliberként szerkesztették. Ez azzal a nehézséggel járt, hogy az egyes kaliberekben végbemenő nyújtásokat úgy kell összehangolni, hogy az anyagban áz egymásután következő kaliberek közötti szakaszokon sem megengedhetetlen húzóigénybevétel, sem pedig megengedhetetlen zömökítés" ne következzék be. A 113.321. sz. magyar szabadalom szerint a görgők kényszerhajtását azzal íkerülhetjük el, hogy a laza görgőkből álló nyújtókaliberek számát legalább is a nyújtási tényezőre növeljük és az egymásután következő kaliberek laza görgőinek átmérőit megfelelő fokozatok szerint méretezzük, hogy a munkadarabot egyszerre több kaliberben lehessen megmunkálni. Más módszer szerint a munkadarabra egyidejűleg csak egyetlen nyújtókalibert engedünk hatni, miért is a nyújtókalibereket úgy kell egymás után elrendezni, hogy az az egyik kaliberből csupán akkor lép a következőbe, ha az előbbit már elhagyta. Ez azonban hosszabb nyújtópadot igényel és a munkadarab hátrányos lehűlésével jár. Ezért az egyes kaliberek nyújtási munkájának fokozásával igyekeztek a kaliberek számát csökkenteni. Ezért egyszerű, laza görgőkből álló kaliberek helyett, pl. a 134.861. sz. magyar szabadalom szerint, egyenként három kaliberből összeállított oly kalibercsoportokat használtak, amelyek közös kalitkába ágyazott laza görgőkből' állottak. Ennek a, szabadalomnak a leírása hangsúlyozza, hogy régebben azért nem tudtak egyetlen zárt kaliberben 20—25%-ot meghaladó keresztmetszetcsökkentést elérni, mert ennél nagyobb nyújtáskor a görgők közötti hézagon kitóduló anyag szakállképződést okozott. Ezt a szóbanforgó szabadalom azzal kívánja elkerülni, hogy a nyújtókaliberben eszközölt nyújtás előtt bordás hengerekkel hornyokat hengerelnek a munkaanyagba. Az illető kalibercsoport legközelebbi nyújtókaliberének görgői a hornyok széleibe illeszkedve gátolják meg a szakállképződést» A bordás hengerek a hornyok behengerelésekor a munkaanyagot oldalt szorítják, úgyhogy a munkadarab hossza nem nyúlik meg. A szabadalom szerint a nyújtógörgőik után még nyamógörgőket is alkalmaznak, hogy a munkadarabot a tüskén meglazítsák. Még ha ez az eljárás a szükséges nyújtókaliberek számának csökkentését a nyújtási tényező alá meg is engedné, a nyújtásban részt nem vevő pótkaliberek beiktatása folytán a kaliberek összességének száma még is csak megnövekszik. Az a hátrány, hogy a munkadarabot egyszerre csak egy kaliberben szabad megmunkálni, viszont megmarad, mert a 134.861. sz. szabadalom szerint a munkadarabnak csak egy kalibércsoport elhagyása után szabad a következőbe belépnie. A találmány mármost oly csőnyújtóeljárásra vonatkozik, amely megengedi, hogy a munkadarabot egyidejűleg több kaliberben munkáltassuk meg és a nyújtást mégis kevesebb kaliberrel végezhetjük, mint a 113.321. sz. magyar szabadalom szerint, még pedig a nyújtásban' közvetlenül nem osztozó járulékos kaliberek beiktatása nélkül. A találmány szerinti eljárás Rabban áll, hogy a munkadarabot egyidejűleg munkáltatjuk meg több, laza görgőkből alkotott kaliberben, amelyeknek egy (röviden körhagyó kalibernek nevezett) része alakjuk folytán a munkaanyagot úgy nyújtó görgőkből áll, hogy a munkadarab falvastagsága a görgők közepétől kiindulva, a görgőprofil szélei felé oly fokozatossággal csökkenő vékonyítási szenved, hogy a munkadarab az elhagyott kaliberhez képest a szo^ kásos módon elforgatott következő körkaliberbe lépve, ennek görgőit: előbb közepük táján érinti és ez az^ érintkezés «a görgők profiljának többi részén csupán ä munkadarab további előrehatolása közben következik be. Az azután következő^ körkaliberben a falvastagság egyenetlenségei kiegyelített-