141842. lajstromszámú szabadalom • Villamos kapcsoló, főleg pillanatkapcsoló
2 141.842 téket túl he lépje, ' s a fegyverzetnek a mágnes e helyzetétől számított behúzási útja elegendő maradjon a kapcsolási állásnak a teljes behúzás előtti elérésére. ' , A találmány további jellegzetességei a csatolt rajzokon ábrázolt példaképpen!' kiviteli alakok alábbi leírásától tűnnek ki. A rajzok 1—8. ábrái, a 2. ábra kivételével, oly átkapesolókra vonatkoznak, melyekben a mágnes van a kapcsolás kivitele céljából utólag még behúzandó fegyverzethez képest a behúzási határhelyzetekbe beállíthatóvá téve, míg a 2. ábra szerinti kiviteli példa úgy a beállítási esetre, valamint arra az esetre is vonatkoztatható, amelyben a mágnes állandó helyzetű, s a beruházási határhelyzetekbe való beállítás is a fegyverzeten történik. A működtető mágnesek a 1—5., továbbá a 8. ábrák szerinti kiviteli példákban rúdmágnesek, a 6—7. ábrák, esetleg azonban a 4. ábra szerinti kivitelben is patkómágnesek és pedig a felsorolt esetek többségében permanens mágnesek, míg a 7. ábrán elektromágnes alkalmazása látható. Ezenkívül az 5. ábra szerinti megoldásban iker-rúdmágnesek, a 6. és 7. ábrák szerinti megoldásokban pedig iker-patkómágnesek vannak alkalmazva. Végül a már említett 8. ábrán oly megoldás látható, melynek az átkapcsolási állások közt nyitott középállása is van. Ez az állás a többi ábrázolt megoldásban ugyan hiányzik, általában azonban értelem iszerint a 8. ábrabeli megoldáshoz hasonlóan pótolható. , Az 1. ábra szerinti megoldásban a rúdalakú m kapcsolómágnes a működtető szerkezet tx tengelyéhez van kötve, úgyhogy e tengelynek valamely kis energiájú relé vagy egyéb működtető szerkezet által, esetleg kézileg történő forgatásánál a mágnes az s—s ütközőkkel kijelölt határhelyzetek közt a tengellyel együtt forog. A tx tengellyel párhuzamos t2 tengelyen az f fegyverzet van forgathatóan szerelve, mely az ütközőkként alkalmazott ki; k 2 kapcsolóérintkezőkkel beállított határhelyzetek közt lengő kétszárú kapcsolószerv, egymástól a lengés síkjában széttartó szárakkal. A mágnes s—s ütközői, a tj—12 tengelyeken át fektethető sík mindkét oldalán e síkra nézve példaképpen tükörképhelyzetben, úgy vannak elhelyezve, hogy a mágnes az általuk kijelölt szélső állások közti középhelyzetben a tj—12 tengelyközépvonalakkal meghatározott síkra merőlegesen áll. A mágnes e középhelyzetéhez képest a lengéshatárok közt szintén középhelyzetbe húzott fegyverzet a \—12 sík két oldalán teljesen szimetrikus helyzetű, s t2 tengelyével a mágnestől oly távolságban van felállítva, hogy a mágnes határhelyzeteiben, a határhelyzetek szerint váltakozva, az egyik mágnessarok a mágnes felé behajlított szárvégü fegyverzet egyik szárvégével, illetve a másik mágnessarok a másjk szarvéggel néz szembe, míg a mindenkori másik mágnessarok a fegyverzet hozzá tartozó szárvégétől el van fordítva. Ez elrendezésnek az a hatása, hogy a valamelyik határhelyzetébe (pl. az ábrán folytonos vonallal rajzolt határhelyzetbe) beállított mágnes a vele a mágneses fluxus irányában szembenálló fegyverzetszárat behúzva a fegyverzetet elfordítja, úgy hogy a behúzott fegyverzetszár a lengéshatároló ütközőjéül szolgáló (az ábra szerint k2 ) érintkezőtől távolodik, a másik fegyverzetszár pedig a másik (az ábra szerint kx ) ütközőérintkezőhöz közeledik. Az ütközőérintkezőkkel meghatározott lengési határhelyzetek a fentebbiek értelmében úgy vannak megválasztva, hogy á mágnestől elforduló szár és ütközője közt az .ütközés még a behúzott szár teljes behúzása előtt létrejön, úgyhogy ez utóbbi szár behajlított szárvége a vele szembenéző behúzó sarokkal nem tud ütközésbe jutni. Ilymódon az f fegyverzet, mint kapcsolószerv, a k,, k2 ütközőkre (kapcsolóérintkezőkre) kötött áramkörök váltakozó átkapcsolására válik alkalmassá, ha mindkét áraimkör (nem ábrázolt módon) pl. a t2 tengelyen, vagy a fegyverzet agyán át záródik, míg ha a k1( k 2 ütközők közül csupán az egyik van egyúttal kapcsolóérintkezőként is alkalmazva, a másik pedig közönséges ütköző, a szerkezettel egyetlen áramkör be- és kikapcsolása eszközölhető. A kapcsolás, mint a leírt működésmódból világosan érthető, a mágnes behúzása közben folyton növekvő erőhatás alatt pillanatszerűen jön létre s a kapcsolási müvelet befejeztével is állandóan a kapcsolási végállomásnak megfelelő nagy leszorítóerővel van fenntartva, úgyhogy bizonytalan, ill. gyenge érintkezésadás vagy szikrázást okozó mechanikai rezgés nem keletkezhet. A kapcsolás átváltása egyszerűen az m kapcsolómágnesnek a másik (az ábrán szaggatott vonallal jelölt) kapcsolási határhelyzetbe való átfordításával történik, minek következtében az eddig behúzott fegyverzetszár alól a behúzó mágnessarok^a korábbi kapcsolást fenntartó szorítóerő megszüntetésié, illetve csökkentése mellett elfordul, a másik mágnessarok pedig hatástalan helyzetéből az eddig érintkezést adó fegyverzetszár behajlított szárvége elé áll be, melyet behúzva a másik fegyverzetszárral a másik oldali kapcsolást létesíti. A szerkezet tehát olyan, hogy a fegyverzetnek a mágnessarok által behúzott részei (az ábrázolt megoldásban a fegyverzet szárvégei) a kapcsolási állások szerint váltakozva egyenként a mágnes különböző sarkainak hatása alatt állanak. Ily utóbbi elvű megoldásokat mutatnak még a 2. és 3. ábrák is, melyek közül a 2. ábra szerinti kiviteli példa az előzőtől s a következőktől főleg abban különbözik, hogy az f fegyverzet nem lengő, hanem az m mágnes sarkai előtt a sarokfelületekre merőleges nx irányban g egyenesvezetékben eltolható kapcsolószervként van kiképezve. A behúzási állások váltakozó beállítása céljából a mágnes és a fegyverzet egymáshoz képest a behúzásra merőleges irányban (az ábra.szerint az n2 nyílirányban) viszonylag eltolhatók, a mágnes sarkai pedig ez utóbbi eltolás irányában az eltolás nagyságának megfelelő szintkülönbséggel különböző szintekben fekszenek, úgyhogy a mágnessarkok a fegyverzetnek általuk behúzott részeivel a kapcsolási állások szerint váltakozva egyező vagy különböző szintekbe juthatnak. A mágnes sarkainak különböző szintekben való elhelyezését az ábrázolt megoldás szerint az teszi lehetővé, hogy a mágnes a fegyverzet egyenesvezetékéhez képest rézsútosan van beállítva. A fegyverzetnek a mágnes által behúzott részei természetesen közös szintben fekszenek, s a fegyverzetnek az egyik vagy másik mágnessarak által való behúzása annak folytán jön létre, hogy a mágnest a fegyverzethez képest az n2 nyílirányban felső vagy alsó határhelyzetébe tolva az egyik sarok az általa behúzandó fegyverzetrésszel kerül szembe,
