141842. lajstromszámú szabadalom • Villamos kapcsoló, főleg pillanatkapcsoló
141.842 3 míg az előzőleg behúzva tartott fegyverzetrészt a hozzá képest felfelé vagy lefelé eltolódott másik sarok elengedi. A fegyverzet váltakozó irányú behúzását kL —k ls k 2 —k 2 ütköző érintkezőpárok határolják, melyek a fegyverzetre erősített nem mágneses r toldatokkal ütköznek, míg a fegyverzet behúzott részeiként a fegyverzet végein mágneses anyagból készült külön d behúzó toldatok vannak alkalmazva, i - ;j ; Ugyanez a megoldás (úgy is módosítható, hogy az m mágnes a kapcsolószerkezetbe szilárdan van beépítve, s a fegyverzet d behúzótoldatainak a mágnes sarkai elé való váltakozó beállítása azáltal tör- • ténik, hogy a fegyverzetet, egyenesvezetékével együtt, a helyhez kötött mágneshez képest a szükséges mértékben eltoljuk. Ez esetben a \-—k^ ős k2 —k„ érintkezőpárok egymáshoz képest különböző szintekben szerelendők. A 3. ábra szerinti megoldásban a fegyverzetnek a mágnes által behúzott részei egyenkint szintén a mágnes különböző sarkainak hatása alá Jutnak, az 1. ábra szerinti megoldással szemben azonban a rúdalakú m kapcsolómágnes és az ez esetiben is kétszárú f lengő fegyverzet, kisebb férőhelyű és egyszerűbb szerkezeti felépítésben, nem két külön (t1( ill. t2) forgástengelyen, hanem a saroktávolságot felező helyzetű közös t tengelyen vannak oly módon szerelve, hogy a mágnes, az s—s ütközők által kijelölt határhelyzetek közt, a tengellyel együtt forog, míg a fegyverzet a "kt —k 2 , ütközőérintkezőkön való ütközésig a tengelyen szabadon elfordulhat. A fegyverzet behúzott részeit a száraknak a mágnes felé lengésirányban behajlított d—d végei képezik, melyek a 2. ábrabeli kivitelhez hasonlóan mágneses anyagból való külön behúzótoldatok is lehetnek. A behúzótoldatok e változatban a mágnes hossztengelyére harántirányban mozognak, s a szerkezeti elrendezés olyan, hogy a mágnes középhelyzetében hossztengelye a fegyverzet szárai által bezárt szög szögfelezőjére merőlegesen áll. A mágnesnek a behúzást előkészítő állásokba való beállítása s a fegyverzetnek érintkezésadást eredményező behúzása egyébként elvileg a fentiekben ismertetett módon történik és az ábrából közvetlenül érthető. A 4. ábra szerinti kivitelnél, melyben a fegyverzetnek, az, előbbi kiviteli példában kimutatott szerkezeti egyszerűség megtartása céljából, a mágnessel szintén közös t forgástengelye van, az m rúdmágnes egyik sarka az, átkapcsolásnál való közreműködés nélkül szabadón áll, másik sarka pedig az f fegyverzet szárai közé nyúlik, melynek d behúzótoldatai a behúzó sarok felé ez esetben is a mágnes hossztengelyére harántirányban mozognak. Ez elrendezésből következik, hogy a fegyverzet szárvégei, ill.» behúzótoldatai az átkapcsolási állások szerint váltakozva mindig a mágnes ugyanazon sarkának hatása alá állnak be. A 4. ábra ezenkívül ply megoldás felülnézeteként is felfogható,-- amelynél rúdmágnes helyett mindkét mágnesszárával a fegyverzet szárai közé nyúló patkómágnes van alkalmazva, úgyhogy a megfelelő behúzótoldatokkal ellátott fegyverzetszárak, határhelyzeteik szerint váltakozva, egyenként mindkét mágnessarok hatása alá beállnak. A behúzótoldatok ekkor célszerűen a két ellentett polaritású mágnessarkot szabadon áthidaló járomrészek gyanánt lehetnek kiképezve, miáltal a mágneses fluxuskör jó záródása folytán a behúzóerő lényegesen fokozódik. A mágneses fluxuskör azonos célú záródását biztosítják az 5. és 6. ábrák szerinti kiviteli példák is, melyeknél, tengelyirányban egymást fedő módon, két (mx és m 2 ) rúd-, ill. patkómágnes van elrendezve. A fegyverzet s a mágnesrendszer kölcsönös elrendezése olyan, hogy elvileg mindkét változat a 3. ábra szerinti felülnézeti képet mutatja, s az 5. és 6. ábrákból ad behúzótoldatnak a sarkokat áthidaló járomrészként való kiképzése is látható. Erre való .tekintettel az 5. ábra szerinti változatban a rúdmágnesek ellentett polaritású sarkaikkal vannak egymás felett elrendezve, míg a 6. ábra szerint az alkalmazott két patkómágnes kölcsönös helyzete ez utóbbi szempontból teljesen közömbös. A 7. ábra szerint a 6. ábrán vázolt kiviteli példa ' mágnesrendszerének változata permanens pjatkómágnesek helyett elektromágnesekből áll, melyeknek a t tengely körül gömbölyített közös c gerjeszitőtekercsében a mágnespár szabadon foroghat. Elektromágneses gerjesztésű kapcsolómágnesek alkalmazása esetén e szempont figyelembevétele más megoldásokban, így pl. az 1. ábra szerinti, megoldásban is kívánatos lehet, ami a hivatkozott példánál a gerjesztőtekercsnek a mágnesmag körül oly nagyságú szabad közzel való gombolyítását teszi szükségessé, hogy e közben a mágnesmag a kívánt határhelyzetekig akadálytalanul elfordulhasson. Az eddig ismertetett megoldások mind olyanok, amelyekben az átkapcsolóként kiképzett kapcsolónak az átkapcsolási állások közt beállítható, áramköri kapcsolást nem adó külön középállása nincs; bizonyos célokra azonban kívánatos lehet, hogy az á±~ kapcsolónak határozott középállása is legyen. Példaképpen az 1. ábra szerinti megoldást tartva szem előtt, e követelménynek (nem ábrázolt módon) azr által lehet eleget tenni, hogy a t mágnestengelyen tengelyirányban egymás mögött és egymást szög alatt keresztező módon (az m mágnesnek az ábrán folytonos és szaggatott vonalakkal berajzolt hely- • zeteihez hasonlóan) két mágnest, s ennek megfelelően a t2 fegyverzettengelyen szintén egymás mögött, mágnesenként egy-egy külön kétszárú fegyverzetet alkalmazunk, rriimeHett mindegyik fegyverzetnek csak az egyik szárával szemben szerelünk ütközőként is szolgáló érintkezőt, míg a fegyverzetek másik száraival csak vezetékre nem kötött egyszerű ütközőcsavarokat állítunk, szembe, melyek megakadályozzák, hogy a fegyverzeteknek az előbbi szárakon kiképezett behúzótoldatait a velük szembefordított mágnesek teljesen behúzhassák. E szerkezeti kiegészítésekkel egyrészt a mágnesek tengelyirányú vetületei által bezárt szögnek, másrészt az érintkezők és ütközőcsavarok helyeinek egymással összhangzatban álló helyes megválasztása mellett elérhető, hogy középállásban mindegyik fegyverzet saját ütközőcsavarján fekszik fel, míg a mágnesrendszernek e középállásából jobbra, vagy balra (a megfelelő határ ütközőkig) való elfordítása esetén az elfordítási irány szerint megfelelő fegyverzet saját érintkezési határhelyzetébe billen át s ezzel a hozzátartozó áramkört zárja. A 8. ábra ily elv alapján működő, középállásos átkapcsolót tüntet fel; ez átkapcsoló példaképpen a 4. ábra szerinti megoldás alapján akként van fel-
