141829. lajstromszámú szabadalom • Hálókötést, úgynevezett netzkötést végző kézi harisnyakörkötőgép
2 141.829 kozva felfut az útjába eső tű —5— lábára, majd pedig arról leszalad, miáltal az emelőkar a —7— forgáscsap körül fölfelé billen, majd pedig saját súlya, vagy pedig rúgóhatás alatt visszabillen korábbi helyzetébe. A —7— forgáscsap úgy van elhelyzve, hogy az emelő, felfelé való billenősekor, a tűhenger minden második tűjét oly magasságra emelheti fel, hogy a felemelt tű —3a — kanaláról (3. ábra) az öltés biztonságosan lecsúszik a tű szárára. Hogy az emelőnek a •—7— forgáscsap felé ^ eső része ne akadályozhassa meg a kellő mértékűre «„felemelt tűknek az eredeti helyzetükbe való visszatérését, az emelőkarnak csupán a kar hegyétől a —9— dudorig terjedő része van a —4— hengerköpeny belső palástfelületén elhelyezve, a dador fölött pedig az emelőkar a keresztirányú —12— csapnyúlványban folytatódik, mely áthatol a köpenyfalon és a köpenyfalon kívül a —13— karrész van hozzáerősítve; ennek a kívül fekvő karrésznek szabad vége Van —7— forgáscsappal a hengerköpenyhez erősítve. A —12— csapnyúlvány fel-le mozgásának lehetővé tételére a hengerköpeny falán megfelelő hasíték van kialakítva. A —8— emelőkarnak hegye előtt a —4— köpenynek belső palástfelületén a függőleges irányban fel-le állítható, lejtős felületű —10— zsámoly van ágyazva, mely a köpeny forgása közben lejtős felületével a —6— peremen vezetődő —5— tűlábakat kissé feltolja. Az emelő által felemelt tűknek az eredeti helyzetükbe való visszatérítésére a —4— köpeny belső palástfelületén a csúcsával lefelé néző ékalakú —11— lehúzó test van megerősítve és ez alatt —14— horonypálya van a köpenyfalba vájva. Minthogy a netzkötés létrehozásához minden második tűnek oly mértékben kell megemelődni, hogy a megemelt tűnél az öltés a tű öbléből a —3a — kanál alá a tüszárra kerüljön, így a gép megindítása előtt a gépkezelő a tűhenger tűi közül a —8— nyelvhosszúságra eső, rendesen négy, vagy hat tűből álló tűcsoportnak minden második tűjét megemeli. Ennek a kezdeti beállításnak elvégzése után a tűhenger minden második tűjének megemelését a —8— emelőkar önműködően végzi tovább. A gép indításakor a —8— nyelvnek'—9— dudora a kezdeti beállítás alkalmával a gépkezelő által megemelt egyik, pl. —3h — tűnek —5— lába alatt rátámaszkodik a —4— köpeny —6— peremére. Ez a —8— nyelvnek legmélyebb helyzete. Amint a —4— köpeny az —1— tűhenger körül az —A— nyíl irányában forogni kezd, a —4— köpeny —6— peremén vezetődő —5— tülábakat a —10— zsámoly rézsútos felülete sorjában egymás után megemeli, miáltal a legmélyebb helyzetben lévő —8— nyelvnek hegye az éppen eléje kerülő tűnek a —10— zsámoly által kissé megemelt helyzetben levő lába alá bújik, úgyhogy a tű felfuthat a —8— nyelvre. A gép továbbforgásakor a —8— nyelv - -9— dudora eljut a következő —3c— tűhöz, mely a kezdeti beállításnál nem lett megemelve, és így a dudor ráfut e tű —5— lábára, miáltal az emelőkar a —7— forgáscsap körül fölfelé elbillen. E billenés folytán a —8— nyelv hegyére előbb felfutott tüláb felemelődik a kívánt mértékben, úgyhogy az öltés e tű öbléből a tüszárra kerül. A felbillentett helyzetben lévő —8— nyelvnek magasan fekvő hegye most már nem juthat a következő tű lába alá, így tehát ez a következő tű már nem emelődik fel. Amint a nyelv —9— dudora lefut az alája került tűlábról, az emelőkar saját súlya, vagy pedig rúgóhatás alatt visszabillen korábbi legmélyebb helyzetébe és a —9— dudor elhalad a következő —3 d— tű lába a^att, mely a kezdeti beállításkor fel lett emelve; ennek következtében a —8— nyelv hegye ismét alá tud bújni az eléje kerülő tű lába alá, és mikor a —9— dudor ismét felfut a sorban következő, fel nem emelt tü lábára, akkor' a —8— nyelvre felfutott tü felemelődik a kívánt mértékben. Ez a játék folyton ismétlődik, úgyhogy a . nyelv minden második tűt felemeli. A —8— nyelv által felemelt minden második tü a kívánt mértékű felemelkedés után lábával nekiütközik a —11— lehúzótest alsó rézsútos szélének, mely a —8— karról lecsúszó tűlábat belekényszeríti a —14— horonypályába, melyben a tű visszatér korábbi helyzetébe és lábával ismét felfekszik a —4— köpeny —6— peremére. A netzkötés létrehozásához az szükséges, hogy a tűk felváltva végezzék a mintázást, vagyis a gép minden körfordulata után a tűk szerepe felcserélődjék és amely tűk az előbbi körfordulatnál felemelődtek, azok a következőnél lent maradjanak és megfordítva. Ezt a találmány szerint úgy érjük el, hogy a tühengerben a megszokott páros számú, rendesen 84 tű helyett, páratlan számú, célszerűen 85 tűt alkalmazunk. Ez a nyolcvanötödik tü minden körfordulat után természetszerűleg átcseréli a tüsor tűinek a szerepét, miáltal létrejön a váltott kötés. Ha azonban bármi okból akadálya van a páratlan számú tűk alkalmazásának, akkor a tűk szerepének minden körfordulat után való átcserélését úgy is elérhetjük, hogy a —4— hengerköpenyre nem egy, hanem két teljes > lakatrendszert szerelünk fél megfelelő emelőkarral, éa a kötést két fonalszállal végezzük, mely lakatrendszerek egyike a gép egyik körfordulata közben felemeli a tüsor minden második tűjét, míg a másik lakatrendszer ugyanazon körfordulatnál azokat a tűket emeli fel, melyek az előbbi lakatrendszer munkájánál lent maradtak. Ennek még az az előnye is van, hogy egy fordulatra a gép nem egy, hanem két sor kötést hoz létre. A netzkötés szempontjából teljesen közömbös az, hogy a tűhenger tűinek kanálhossza azonos-e, vagy pedig azok különbözők, minthogy a —8— emelőkar úgy van megszerkesztve, hogy a kanálhossztól függetlenül a tűket pontosan oly mértékben emelje fel, hogy a tű öbléből az öltés biztonságosan lecsússzon a tűszárra. Minthogy azonban a harisnya lábfejénél csupán a lábfej mellső részén szokás ' netzkötést alkalmazni, míg. a lábfej hátsó része sima kötésű, a lábfej kötéséhez mégis kétféle tűket kell használni, még pedig a tűhenger egyik felében hosszú kanalúakat, melyekről az öltés nem csúszik le a tüszárra, melyek tehát mintát kötnek, a tűhenger másik felében pedig-. rövid kanalúakat, melyekről az öltés lecsúszik a tüszárra, melyek tehát simán kötnek. Abban az esetben, ha a harisnyaszár kötéséhez egyforma kanálhosszúságú tűket alkalmaztunk volna, a lábfej kötésénél ezeket a tűket át kellene cserélni hosszú és rövid kanalú tűkre. Hogy ezt a tűcserét elkerühessük, célszerű mindjárt a harisnyaszár kötésénél és kétféle kanálhosz-
