141829. lajstromszámú szabadalom • Hálókötést, úgynevezett netzkötést végző kézi harisnyakörkötőgép
141.829 3 szúságú tűket alkalmazni, a tűhenger egyik felében rövid kanálhosszúságúakat, a tűhenger másik felében pedig hosszú kanálhosszúságúakat. Mármost ha a kötésnél elérkezünk a lábfejhez, akkor az emelő által fel nem emelt tűket olyan magasságba kell hozni, hogy a tűhenger egyik felében lévő rövid kanalú tűkről lecsússzék az öltés, viszont a tűhenger másik felében, az emelőkar által fel nem emelt, hosszú kanalú tűknél az öltés továbbra is a tű öblében maradjon. A tüsornak ezt a beállítását egy, a —4— hengerköpeny belső falsíkján fel-le tolható módon megerősített —15— ékpálya alkalmazásával érjük el, melyet a harisnyaszár kötésekor letolt helyzetben tartunk, a lábfej kötéskor pedig a kellő magasságra állítunk be. A 4—5, ábrák szerinti kiviteli alak abban tér ef az 1—3. ábrák szerintitől, hogy a tűsor minden második tűjének megemelésére nem egykarú, hanem kétkarú emelő van alkalmazva, mely a —4— hengerköpeny belső falsíkján van megerősítve. —16— és —17— jelölik az emelő két karját, —18— pedig a forgástengelyét. E kétkarú emelő fölött a —4— köpeny belső felsíkján a —19 — kényszerpálya van helytállóan megerősítve, mely úgy van kialakítva, hogy a felfelé haladó tűk a megfelelő időpontban a —16— emelőkart lefelé nyomják, míg a pálya csúcspontján (a kívánt emelésnek megfelelő magasságon) túlhaladt tűk a kényszerpálya által lefelé kényszerítve, az emelőnek —17— karját nyomják lefelé, miáltal a —16— emelőkar felemelkedik. A 4. ábra az emelőnek azt a helyzetét tünteti fel, midőn a —16— emelőkarnak nyelvszerűen kiképzett vége a —10:— zsámoly által kissé megemelt —5a — tűláb alá bújik. Az emelőt a kényszerpálya által lefelé szorító -—5C — tűláb, minthogy az nekinyomódik a —16— emelőkarnak lefelé nyomja. Ugyanekkor az —5e — tűláb már túlhaladt útjának legmagasabb pontján és a gép továbbforgatásakor a kényszerpálya kezdi lefelé nyomni e tülábat, miáltal ez a —17— emelőkart elbillenti az 5. ábra szerinti helyzetbe, úgyhogy az —5a — tü fölemelkedik a kívánt magasságra. A gép továbbforgásakor most már az —5a — tű nyomja ismét lefelé a —16— emelőkart, úgyhogy ennek hegye ismét alábújhat a következő második tűláb alá. Ez a játék állandóan ismétlődik és a tűknek tökéletes pontosságú mozgatását eredményezi. A kötés menete egyébként ugyanolyan, mint az 1—3. ábrákon feltüntetett gépnél. Szabadalmi igénypontok: 1. Hálókötést, úgynevezett netzkötést végző kézi harisnya-körkötőgép azzal jellemezve, hogy a gép lakatrendszere úgy van kialakítva, hogy a tűhenger tűi közül minden másodikat fölemeli abba a magasságba, hogy a fölemelt tűnél az öltés a tű öbléből a tűszárra kerül, míg ellenben a közbeeső tűknél az öltés benne marad a tű öblében, mimellett; a gép "oly átváltószerwel van ellátva, mely a gép minden körfordulata után a tűk szerepét felcseréli. 2. Az 1. igénypont szerinti kézi harisnya-körkötőgép kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a tűhenger minden második tűjének a kívánt- magasságra való fölemelésére a lakatrendszerbén, egykarú emelő van alkalmazva, melynek szabad vége hegyesre elkeskenyedik, alsó széle homorúan ívelt és ez ívnek a nyelv hegyével ellentétes vége dudort alkot, és # az emelőnek ez a része a hengerköpeny belső palástfelületén helyezkedik el, míg az emelő további folytatása- egészen a forgáscsapig a hengerköpeny külső palástfelületén fekszik és a két részt a hengerköpenyen keresztirányban áthatoló csap köti egymással össze. 3. Az 1. igénypont szerinti kézi harisnya-körkötőgép kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a tűhenger minden második tűjének a kívánt magasságra való felemelésére a lakatrendszerben, a hengerköpeny belső falsíkjára erősített kétkarú emelő, e fölött pedig helytállóan megerősített kényszerpálya van alkalmazva, mely utóbbi úgy van kialakítva, hogy a kényszerpálya által lefelé nyomott tűk az emeíőre támaszkodva, azt a kívánt helyzetekbe mozgatják. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti kézi harisnya-körkötőgép kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a tük szerepének a gép minden körfordulata után való átcserélésére a tűhengerben páratlan számú tűk vannak alkalmazva. 5. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti kézi harisnya-körkötőgép kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a tük szerepének a gép minden körfordulata után való átcserélésére a hengerköpeny belső palástfelületén két teljes lakatrendszer van megfelelő emelővel és két szálvezetővel felszerelve, melyek egyike a gép egyik körfordulata közben felemeli a tűsor minden második tűjét, másika pedig ugyanezen körfordulatnál azokat emeli fel, melyek az előbbi lakatrendszer munkájánál lent maradtak. 6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti kézi harisnya-körkötőgép kiviteli alakja, melynél kétféle kanálhosszúságú tűk vannak alkalmazva, azzal jellemezve, hogy a harisnyalábfej sima hátsó és mintás mellső részének kötéséhez szükséges tübeállítás elyégzésére a hengerköpeny belső palástfelületén fel-le tologatható ékpálya van megerősítve, mely megfelelő helyzetbe beállítva, a gép forgása közben az emelő által fel nem emelt tűket pontosan oly magasságba hozza, hogy a rövid kanalú tűkről az öltés lecsússzék a tüszárra, míg a hosszú kanalú tűknél az öltés a tüszáron marad. 2 rajzlap-melléklettel A kiadáiért felel a Tervgazdasági Könyvkiadó igazgatója Terv nyomda — 1770 — F. v.: Sumiti litván.
