141796. lajstromszámú szabadalom • Gépjárművekhez való alvázkeret

Megjelent 1952. évi november hó 1-én. ^ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 141.7%. SZÁM. 63. e, 37-46. OSZTÁLY. — BE-256. ALAPSZÁM. Gépjárművekhez való alvázkeret. Barényi Béla mérnök, Stuttgart—Rohr. A bejelentés napja: 3951. január 11. A találmány gépjárművekhez való alvázkeret, mely lehetővé teszi, hogy annak felhasználásával igen kedvező térviszonyú gépjárműveket, különösen jó térkihasználású személykocsikat állítunk elő, melyek súlypontja mélyen fekszik. Egyben az alvázkeret nagy szilárdságú, mimellett súlya a hasznos terhe­lés súlyához és a férőhelyhez viszonyítva kicsiny. A találmány lényege abban van, hogy az alváz. keret két, a kocsiszekrényt oldalt határoló hossztar­tóból és a kocsiszekrény belsejét elől és hátul ha­tároló két oly haránttartóból van, melyek a jármű két vége felé kifelé vannak hajlítva úgy, hogy a két hossztartó és a két haránttartó alkotta, közelí­tően gyűrűalakú keret által közrefogott teret sem hosszirányú, sem harántirányú tartók nem osztják meg és így a kocsiszekrény feneke sík, átmenő fe lület lehet, A gyűrűalakú keretben ily módon léte­sített szabad tér lehetővé teszi, hogy a jármű bel­sejét tetszés szerinti térkihasználással alakítsuk ki, illetőleg rendezzük be, különösen akkor, ha a jár­műnek első tengelyhajtása van, vagy az farmotor­ral van felszerelve, amikor az alvázban nincsen az említett téren áthatoló szerkezeti alkatrész. A ha­ránttartók említett ívelt alakja következtében a ko­csiszekrény belső tere nagyobb férőhellyel alakítható ki, mint ez egyenes haránttartók esetén lehetséges volna. Emellett a haránttartók középső részén tá­madó erőket az ívelt tartók káros hatású összetevők keletkezése nélkül viszik át a hossztartókra. Mivel a haranttartók és a hossztartók tompa szög alatt találkoznak, a kötés igen merevre és törés ellen biz­tosítottan készíthető. Az ilyen keret különösen alkalmas oly alvázszer­kezetekhez, amelyeknél a haránttartóknak nagy a terhelése, akár azért, mert a haránttartók, illetőleg az azokhoz csatlakozó harántfalak rekeszes szerke­zetű, tehát a jármű különálló /darabokként előállí­tott elülső és hátulsó részeinek hordozói, akár mert a szokásos kivitelű szerkezetekhez hasonlóan, a ha­ránttartók veszik fel a hajtótengely, illetőleg a hajtómű ágyazásaiban fellépő erőket. Különösen kicsiny súlyú és igen jó térkihaszná­lást biztosító szerkezet létesíthető, ha ,a keretet csu­pán a gyűrűs részt alkotó hossz- és haránttartók­ból készítjük és további hossz- és haránttartókat nem alkalmazunk. Ily módon kényelmes belső terű kocsiszekrény építhető fel. A találmány szerinti keret azonban előre és hátra­nyúló toldatokkal, illetőleg meghosszabbításokkal is előállítható. Ekkor a keret minden esetben közvet­lenül az egész, egy egységként kialakított kocsiszek­rényt hordhatja, vagy pedig közvetlenül a jármű valamely középső rószének keretét alkothatja, amely­hez rekeszes szerkezeti kivitelnél a jármű egyik vagy mindkét végén a jármű további részei csatlakoznak. Továbbá vagy a haránttartók alakíthatók ki külön mint hordozó részek, vagy ilyenekkel láthatók el, vagy erre a célra a hossztartók alkalmazhatók, ha azokat ennek megfelelően alakítjuk ki. A keret hatásos merevítésére előnyösen a jármű fenékrészt használjuk fel, amelyet a hossz- és ha­rántirányú tartókkal mereven kötünk össze és cél­szerűen sima, például sík vagy ívelt, illetőleg eny­hén lépcsőzött fenékbádogból készítünk. Az ilyen módon kialakított fenék nemcsak a lábak számára nyújt kellő férőhelyet, hanem könnyen tisztítható is. A találmány szerinti keret lehet önálló alkatrész, azonban önhordó kocsiszekrény részét is alkothatja, A hossz- és haránttartók profilja előnyösen üreges. A hossztartók egymástóli távolsága legalább egyenlő a kerekek nyomtávolságával, azonban előnyösen an­nál nagyobb, úgyhogy a jármű végei felé meghosz­szabbított hossztartók esetén ezek a kerekeket külső oldalukon fogják közre. Á haránttartókat a hossztartókkal előnyösen tompa szög alatt kötjük össze, célszerűen akként, hogy a hossz- és a haránttartót egymással az egyik tartóhoz * képest rézsútos helyzetű varrat mentén hegesztjük össze. Ily módon különösen szilárd és merev kötés állítható elő. amely a haránttartóról az erőt nem kívánatos hatású nyomatékok nélkül viszi át a hossztartóra. A haránttartókat előnyösen mint a külső erőbeha­tásokat felvevő szerveket alakítjuk ki. így például azon rendezünk el vonóseerveket, ha ilyenekre szük­ség van, vagy a kocsiemelő megtámasztására al­kalmas sarukat. A rajokban a találmány több példakénti kiviteli alakját vázlatosan tüntettük fel. Az 1., 3. és 5. ábra a találmány szerinti keretek

Next

/
Oldalképek
Tartalom