141796. lajstromszámú szabadalom • Gépjárművekhez való alvázkeret

2 141.796 alaprajzai. Minden egyes ábra felső fele más kiviteli alakot tüntet fel, mint az ábra alsó fele. A 2., 4. és 6. ábra az 1., 2. és 3. ábrához tartozó keresztmetszetek. Ez ábrák baloldali fele a hozzá. jak tartozó alaprajzok felső felének, jobboldali fele a hozzájuk tartozó alaprajzok alsó felének felel meg. A 7—12. ábrák egész keretszerkezetek vázlatos rajzai. Ezek a keretszerkezetek előnyösen oly jármüvekhez készülnek, amelyeket rekeszes rendszer szerint építenek fel. A felvett példákban a jármű elülső része más szerkezetű, mint a hátsó rész. Valamennyi ábrában a keret hossztartóit —a— és —b—, a keret haránttartóit az egyik kiviteli alaknál —c—, a másik kiviteli alaknál —d— hivatkozzási jellel jelöltük. Az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál az egész keret lényegében az —a— és —b— hossztartókból és a két —c— és —d— haránttartóból van. A hossztartók egymástóli távolsága nagyobb, mint a jármű elülső —g—, illetőleg hátulsó —h-— kerekeinek nyomtávolsága és közelítően egyenlő a jármű legnagyobb szélességi méretével. A haránttartók a jármű mindkét vége felé ívben ki vannak hajlítva. E tartók egymástól oly távolságban vannak, hogy azok a jármű belső terét elül és hátul határolják és a hosstzartókkal együtt közelítően gyűrűs testet alkotnak, amely alul a jármű egész belső terét körülveszi. Ez lehetővé teszi, hogy megszakítás, illetőleg törés nélküli átmenő fenékrészt képezzünk ki, amely lehet sík, ívelt* vagy enyhén lépcsős. Emellett a fenék a keretnek mint erőt felvevő, illetőleg átvivő szerkezeti elemnek részét alkothatja. Mind a keret, mind a fenek önhordó kocsiszekrény részei is lehetnek. Az 1. és 2. ábrabeli kiviteli alakoknál az —a— és —b— hossztartók szekrényes tartók, míg a —e—, illetőleg —d— haránttartók csőalakú tartók. A haránttartók a hossztartókon áthatolnak és ,a példában kerületük mentén a hossztartókkal össze vannak hegesztve. A haránttartó ívelt alakja következtében oly hegesztővarrat adódik, amely a haránttartó ívelt hossztengelyéhez rézsútos helyzetű, ami a szilárdságot fokozza és az erőknek a haránttartókról az azokhoz tompa szög alatt csatlakozó hossztartókra való kedvező átvitele mellett az erőfelvétel szempontjából különösen előnyös kötést biztosít. A 2. ábrában feltüntetett két példakénti kiviteli alaknál a fenék az —a—és —1>— hossztartók üre* ges profilját részben határolja, tehát annak részét •alkotja, úgyhogy az egyik kiviteli alaknál az—e— fenék hossztartó U-aíakú profilját alul elzárja, míg a másik kiviteli alaknál az —f— fenék a •—b— hossztartó szögvas alakú profilját teljesen zárt szekrényprofillá egészíti ki. A 2. ábra jobboldali részében feltüntetett kiviteli alaknál az —e— fenék lefelé ívelt, mely ívelés lehet hengeres, vagy szferikus. Viszont az ábra jobboldali felében feltüntetett kiviteli alaknál a fenék enyhén lépcsős. A lépcsőfokok homlokfelületei rézsútosak, úgyhogy nem alkotnak éles sarkokat, amelyekben a szenny halmozódik, hanem könnyen tisztítható sarkaik vannak. A fenéklemez középső része !e van süllyesztve. A kocsiszekrény mint külön egész szerkezet helyezhető a keretre, vagy azzal önhordó kocsiszekrényként egyesíthető. Ha rekeszes szerkezetű felépítményt kívánunk alkalmazni, akkor a jármű különkülön előállított elülső és hátulsó végrészei vagy a kerethez, különösen annak haránttartóihoz, vagy JA hordozó szerkezetként kialakított kocsiszekrényhez csatlakoztathatók. Míg az 1. ábrabeli kivitelnél az egész keret pusztán a két —-a— és —b— hossztartóból és a két •—c— és —d— haránttartóból van és a hossztartók csak a haránttartókig terjednek, a 3. és 4. ábrában a hossztartók a haránttartókon túlnyúlnak, még pedig elől és hátul is közelítően a —g—, illetőeg :

—h^-— kerekek tengelycsapjaiig. Az ai és bi nyúlványok a kocsiszekrény, illetőleg a szekrényhez csatlakozó végrészek hordozói lehetnek. A 4. ábra oly keretszerkezeteket mutat, amelyeknél mind a hossz-, mind a haránttartók szekrényes tartók. Az 5. és 6. ábrák szerinti kiviteli alakoknál a hossz- és haránttartók csőalakúak és keresztmetszetük kör, illetőleg ellipszis. Az —a— hossztartó a —c— haránttartókkal —i— karmantyúk útján van összekötve, mimellett a karmantyúk a tartókkal Öszsze vannak hegesztve. Az ábra alsó felében feltüntetett kiviteli alaknál a —d— haránttartókat a —b— hossztartóval tompán hegesztettük. Az —a— és —b— hossztartók a haránttartókon túl a jármű elülső, illetőleg hátulsó végéig meg vannak hosszabbítva és azokat e helyeken egymással további —k— és —1— haránttartók kötik össze. A —g— elülső és a —h— hátulsó kerekek a hossztartókon belül íeküsznek, úgyhogy a jármű körvonalait kifelé lényegében e hossztartók szabják meg. A —k— és —1— haránttartók a —c— és —d— haránttartók-1171—4 2-es gép 1952 jún. 30 FLOREK nak megfelelően célszerűen szintén kifelé vannak hajlítva, míg keresztmetszetük az előbbiekével azonos, vagy azokétól eltérő is lehet. Egyébként az 1.—6. ábrákban ismertetett szerkezetek egyes elemei egymással, illetőleg más, példáuj, a 7.—12. ábrákban feltüntetett szerkezetek elemeivel felcserélhetek. A 7. ábrában két kiviteli példában oly keretet tüntettünk fel, amelynél a —c— haránttartón egyetlen középső véghossztartó és a —d—• haránttartón két —n— véghossztartó van elrendezve, melyek egymástóli távolsága kisebb, mint az —a— és —b— hossztartók köze. A —h— kerekek fekhetnek a kereten kívül, azonban az —a— és —b— hossztartók kölcsönös távolsága a kerekek nyomtávolságánál nagyobb. A keret két végrészének két további kiviteli alakját a 8. ábrábaji tüntettük fel. A —c— haránttartót szekrényalakú 0 végrésszel mereven kötöttük öszsze, míg a —d— haránttartó a pi. P2 és P3 tartókból álló, közelítően ugyancsak'gyürűalakú —p—végkeretet hordozza. A.—p— keret lehet önálló keret, vagy önhordó kocsiszekrény része A két keretet egy mással rekeszes kivitel esetén a qt és q» helyeken kötjük össze egymással. Az 0 szekrény, illetőleg a p végkeret a hajtóegységet hordozhatják és a tengelyeken támadó erőket vihetik át. Ezek az erők végeredményben a —c— és —d— haránttartókat ter-' helik, amelyek azokat a hossztartókra viszik át. A 9. ábrabeli kiviteli alaknál a példában kengyelalakú n és r» végkeretek a középső keret —a— és —b— hossztartóihoz csatlakoznak. Míg az r2 végkeret hossztartói az —a— és i—b— hossztartók meghosszabbításait -alkotják, az rt

végkeret hossztartói az —a— és —b— hossztartókhoz kívül csat-