141784. lajstromszámú szabadalom • Lengő visszacsatolásos vevőkészülék

141.784 5 a visszacsatolt fokozatnak, hogy a vetjj» vivőhullám átlagos jelamplitudóinak és százalékos amplitúdómodulációinak nagyobb körzetében működjék logaritmusosan. Az 5. ábra szerinti berendezés kapcsolóelemei pl. a következő kialakításúak lehetnek: 10 cső ....... 6AU6 23 cső . 6AU 40 egyenirányító . . 6AL5 8 kondenzátor . . . . lOOpF 9 kondenzátor . . . . 8 ftF és 0,00 ^F páruzamosan kapcsolva. 27 kondenzátor .... 8 pF és 0,00 ftF páruzamosan kapcsolva. 43 kondenzátor .... 8 pF és 0,1 JWF páruzamosan kapcsolva. 25 ellenállás . . . . . 150.000 ohm 26 ellenállás ..... 10.000—100.000 ohm előnyösen kb. 20.000 ohm 44 feszültségforrás . . .100 volt 22 rezgéskeltő frekvenciája 30KHa 13 rezgőkör hangolási körzete . 10—30MHz -j-B feszültségforrás • . 250 volt. A 6. ábra önlengő visszacsatolt fokozatot ábrázol, amelynek tehát nincsen szüksége külön oltófeszültségforrásra. Ez a berendezés lényegében .megfelel a 3.ábra szerintinek, azzal a különbséggel, hogy a 28 ellenállás 46 ellenálláson át áll a +B feszültségforrással összeköttetésben és a 28 és 46 ellenállások összekötőpontja 47 ellenálláson át kapcsolódik a 13 vevőrezgőkörhöz, mimellett a vevőrezgőkört 48 kondenzátor köti össze a 26 katódellenállás földelt kapcsával. Minthogy az önlengő vevőkészülék esetében a vevőrezgőkör rezgéseinek legnayobb amplitúdója eléréséhez szükséges idő, valamint e rezgések amplitúdója megközelítőleg állandó, a lengési frekvenciát a 28 és 46 ellenállások összekötőpontján adódó előfeszültség, valamint a 26 ellenállás nagysága határozza meg. Annak az időszaknak a nagysága, amelyben a vevőrezgőkör vezetőképessége negatív ér.tékü, valamint a vezetőképességnek pozitív értékeiről negatív értékeire való átváltási sebessége a 48 kondenzátor kapacitása és a 28, 46 és 47 ellenállások összegezett nagysága közötti aránytól függ. A 26 katódellenállásnak itt is az a hatása, hogy az átlagos anódáram és a vevőrezgőkör rezgéseinek átlagos növekedési ideje gyakorlatilag állandó marad. Ennek folytán az átlagos lengési frekvencia a vett jelek átlagos erősségétől és a vevőkészülék más üzemi feltételeitől függetlenül szintén állandó értékűvé válik. A dinamikus lengési frekvencia, azaz a modulált vivőhullám vételekor adódó lengési frekvencia, természetesen a vett vivőhullám vételekor adódó lengési frekvencia természetesen a vett vivőhullámnak, az amplitúdómoduláció okozta amplitudóváltozásaival egyezően változik és így a vevőkészülék kimenőkörében a moduláló jelet eredményezi. A vivőhullám amplitudómodulációja a modulálőjel egyik félperiódusában átlagértéke fölé növeli és másik félperiódusában átlagértéke alá csökkenti a vivőhullám amplitúdóját. Az amplitúdó növelését felmodulálásnak és csökentését lemodulálásnak nevezzük. A 4. ábra —H—, —H'— és —H"— és M—, M'— és —M"— görbéiből kitűnik, hogy a dinamikus anódáramimpulzusok időtartama nagyobb amplitúdójú lemodulált vivőhullám vételekor rövidebb, mint ugyanolyan értékkel lemodulált, kisebb amplitúdójú vivőhullám vételekor. Ha tehát nagy amplitúdójú vivőhullámnak nagy százalékos modulációja van, amely megfelelő nagyságú lemodulálást eredményez, akkor az anódáramimpulzusok időtartama a telítési amplitúdó elérésekor zérussá válhatik, ami vevőkészülék kimenőkörében adódó modulálójel torzítását eredményezné. Ezt a 7. ábra szerinti berendezéssel küszöbölhetjük ki. Ez a berendezés lényegében megfelel a 3- ábra szerintinek, azonban tartalmazza az 5. ábra szerinti 40 egyenirányítót is. A 7. ábra szerinti berendezés abban különbözik az előbb említettektől, hogy ezekben a vevőrezgőkör negatív vezetőképessége nagyságát szabályozta a 26 katódellenállással foganatosított negatív visszacsatolás, a 7. ábra szerinti berendezésben pedig e negatív vezetőképesség mértéke állandó marad, ellenben időtartama változik a vevőkészülék mindenkori üzemi feltételeitől függően. Evégett a 10 cső katódakörébe a 26 ellenállás és a 17 visszáesatolőtekercs közé 50 ellenállást kapcsoltunk, amelynek nagysága kisebb a 26 ellenállás nagyságánál. Az 50 ellenállással olyan 51 kondenzátort kapcsoltunk párhuzamosan, amelynek kapacitása eléggé nagy ahhoz, hogy az 50 ellenálláson kis előfészültségét létesítsen a 40 egyenirányító számára, amelynek 42 katódája a 26 és 50 ellenállások összekötőpontjához csatlakozik. A visszacsatolt 10 cső 11 vezérlőrácsa a -j-B feszültségforrásból a 28 és 52 ellenállások alkotta feszültségosztón át pozitív élőfeszültséget kap ugyanúgy, mint a 3. ábra szerinti berendezés esetében, minek folytán a berendezés működési módja itt is függetlenné válik a -f-B feszültségforrás feszültségének esetleges változásaitól. A 22 oltófeszültségforrás itt fürészfogalakú lefolyású oltófeszültséget szolgáltat. Evégett a +13 feszültségforráshoz csatlakozó 25 ellenállásnak és a 23 cső 24 anódájának összekötőpontja 53 kondenzátoron át földelt. A 24 anóda 54 kondenzátoron és 55 ellenálláson át kapcsolódik a 28 és 52 ellenállások összekötőpontjához, amelytől a-10 cső 11 vezérlőrácsa az oltófeszültséget kapja. A berendezés működési módját a 8a. és 8b. ábrák görbéi nyomán ismertetjük. A 8a. ábra görbéi aránylag kis átlag amplitúdójú vett jelre, a 8. ábra görbéi pedig nagyobb átlagamplitudójú vett jelre vonatkoznak. A 22 oltófeszültségforrás 53 kondenzátora a 23 csőnek aránylag hosszú nyugalmi időszakában lassan feltöltődik a -j-B' feszültségforrásból a 25 ellenálláson át és azután gyorsan kisül úgy, hogy a 23 csőben megindulnak a rezgések-Énnek folytán az 53 kondenzátoron a 8a. ábra -- R— görbéjével ábrázolt fürészfogalakú oltófeszültség adódik. Ez a 10 cső 11 vezérlőrácsán válik hatékonnyá, azonban csak akkor teszi a csövet rezgőképessé, amikor nagysága meghaladja a vezérlőrácsnak az eo vonallal ábrázolt előf észültségét A 10 cső az 50 ellenálláson aránylag kis eo—et feszültséget létesít, amely a 40 egyenirányítót mindaddig nemvezető állapotában tartja, amíg az oltófeszültség az et értékkel meg nem haladja az e<j zárófeszültséget. Ezután a 40 egyenirányító átbocsátóvá válik és az —R— görbe vízszintes részével ábrázolt állandó értékre korlátozza az oltófeszültség