141784. lajstromszámú szabadalom • Lengő visszacsatolásos vevőkészülék
6 141.784 nagyságát. A vevőrezgőkörnek ebből adódó vezetőképességi jellemzőkét a —S— görbe szemlélteti. A —T— görbe a vevőrezgőkör rezgéseinek a vett vivőhullám átlagos amplitúdója hatására bekövetkező növekedését mutatja, az —U— görbe pedig az ebből adódó anódáramimpulzust szemlélteti. Ha a vett vivőhullám átlagamplitudója megmelegszik, akkor a vevőrezgőkör rezgéseinek növekedése gyorsabban megy végbe és ennélfogva az anódáramimpulzusok időtartama és az anódáram átlagértéke nagyobbá válnék, ha ezt a 26 ketódellenállással foganatosított negatív visszacsatolás nem gátolná meg. Az anódáram átlagértékének növekedése azonban a 8b. ábra szerinti új e0 ' értékre növeli a 10 cső zárófeszültségét úgy, hogy a 40 egyenirányító most csak az oltófeszültség nagyobb értékének hatására válik átbocsátóvá, amely azonban az e0 ' értéktől ugyanazzal az ex feszültségértékkel különbözik, mint az előbbi esetben, mert az 50 ellenálláson adódó feszültség gyakorlatilag változatlan marad. Az —R'— görbe az e körülmények között a 10 cső vezérlőrácsához vezetett oltófeszültséget szemlélteti. Mint a görbéből kitűnik, a 10 cső most a lengési időszaknak az előbbinél későbbi időpontjában válik rezgőképessé úgy, hogy a vevőrezgőkör negatív vezetőképességének időtartama megrövidül, mint ezt az —S'— görbe mutatja. A vevőrezgőkör rezgéseinek növekedését szemléltető —T— görbéből kitűnik, hogy a vett jel átlagos amplitúdójának változása nem befolyásolja azt az időtartamot, amelyben a vevőrezgőkör rezgéseinek a legnagyobb amplitúdójuk van, minélfogva az —U'— anódáramimpulzusok átlagos időtartama is ugyanaz marad, mint előbb. A 8a. ábra —V— és —W— görbéi az aránylag kis átlagamplitudójú vett jel feltételezett legnagyobb és legkisebb amplitúdóját ábrázolják, a 8b. ábra —V— és —W— görbéi pedig a nagyobb átlagamplitudójú vett jel feltételezett legnagyobb és legkisebb amplitúdóját jelzik- A 8a. ábra —X— és —Y— görbéi, valamint a 8b. ábra —X'— és —Y— görbéi az anódáramimpulzusok időtartamának a vett jeli modulációja okozta változásait szemléltetik. Ezekből a görbékből kitűnik, hogy a vevőkészülék a vett jel átlagos amplitúdójának nagyságától függetlenül képes arra, hogy a vivőhullám nagy százalékos modulációja esetében is torzítatlan kimenőjelet szolgáltasson. A 9. ábra a találmány szerinti vevőkészüléknek ismét önlengő kiviteli alakját ábrázolja. Itt a 10' vevőcsövet trióda alkotja, amelynek 11 vezérlőrácsa és 18 anódája 58 és 59 kondenzátorokon át csatlakozik a 13 vevőrezgőkörhöz, 12 katódája pedig nagyfrekvenciás 60 fojtótekercsen, átkapcsoló mozgatható 61 érintkezőjén és vagy az átkapcsoló rögzített 63 érintkezőjén és a 26' ellenálláson át, vagy pedig az" átkapcsoló rögzített 64 érintkezőjén és a 62 pentondán át földelhető. A 10 trióda belső ellenállása kisebb, mint az előbb ismertetett berendezések vevőcsöveinek belső ellenállása és a 26' ellenállás nagysága, valamint a 62 pentóda belső ellenállása jelentős mértékben meghaladja a 10' cső belső ellenállását úgy, hogy az e cső kisütőkörében jelentkező feszültségesés főrésze a 26' ellenálláson, illetőleg a 62 pentódán adódik. A 10' csövet az elektródái közötti kapacitások teszik rezgőképessé. Á cső 18 anódája nagyfrekvenciás 65 fojtótekercsen éssa 20 kimenőtranszformátor elsődleges 19 tekercsén át kapcsolódik egy átkapcsoló mozgatható 66 érintkezőjéhez." Az átkapcsoló rögzített 67 és 68 érintkezői közül az egyik a -|~B feszültségforrás pozitív sarkával és a másik e feszültségforrásnak kisebb feszültségű pontjával áll összeköttetésben. A 62 pentóda-katódaköre beállítható 69 ellenállást tartalmaz, amellyel a cső anódárama korlátozható- A két említett átkapcsoló mozgatható 61 és 66 érintkezői mechanikai kapcsolatban állnak egymással. A 10' cső rácsegyenirányítás útján egyenirányítja a 13 vevőrezgőkörben adódó mindegyik lengési időszak egyik részében növekvő rezgések csűcsait és ez az egyenirányítás az 58 kondenzátoron és a 28' ellenálláson a cső vezérlőrácsára ható negatív előfeszültséget eredményez, amely korlátozza a rezgések legnagyobb amplitúdóját. Ha az átkapcsolok mozgatható 61 és 66 érintkezői a rögzített 63 és 67 érintkezőkkel érintkeznek, akkor^ lényegileg a -f-B feszültségforrásból a 26' ellenálláson át feltöltött 27' kondenzátor alkotja a 10' cső anódfeszültségforrását, mimellett a 26' ellenállás korlátozza annak az energiának az átlagértékét, amelyet a 10 cső a 27 kondenzátorról levehet anélkül, hogy az ezen a kondenzátoron jelenlevő feszültség csökkenne. A 26' ellenállás és a 27' kondenzátor eszerint gyakorlatilag állandó értéken tartja a 10' cső átlagos anódáramát. Az átlagos anódáram eme gyakorlatilag állandó értékének itt is az a hatása, mint a 6. ábra szerinti berendezés esetében, hogy az átlagos lengési frekvencia állandó marad. Ha pl. a vett vivőhullám átlagos amplitudóértéke növekszik, akkor a vevőkészülék önlengő jellege következtében a lengési frekvencia is növekedésre hajlik, mi a vevőcső átlagos anódáramának növekedését eredményezi. Az anódáram növekedése csökkenti azonban a 27' kondenzátoron adódó feszültséget, mert a kondenzátor töltését a 26' ellenállás korlátozza. Ennek folytán csökken a vevőcső anódafeszültsége és ezzel meredeksége is úgy, hogy a vevőrezgőkör rezgéseinek növekedési ideje most hosszabbá válik mindaddig, amíg eléri azt az értéket, amellyel az átlagos vivőhullámamplitudó növekedése előtt rendelkezett. Az önlengő vevőkészülék mindegyik lengési időszakát három részre oszthatjuk. Az első rész az, amely ahhoz szükséges, hogy a vevőrezgőkör rezgései elérjék telítési amplitúdójukat- A második rész az, amelyre egy ellenállás-kondenzátorkombinációnak szüksége van ahhoz, hogy a vevőcsövet záró előfeszültséget létesítsen. Ebben az időközben van a vevőkör rezgéseinek a legnagyobb amplitúdójuk. Az említett zárőfeszültség a jelen esetben az 58 kondenzátoron adódik. A lengési időszak harmadik, részét az az idő alkotja, amelyre az említett kondenzátornak szüksége van ahhoz, hogy annyira kisüljön, hogy a vevőcső ismét rezgőképessé váljék. Minthogy az az időköz, amelyben a vevőrezgőkör rezgéseinek a legnagyobb amplitúdójuk van, rendszerint aránylag állandó nyilvánvaló, hogy a lengési időszak második és harmadik részének időtartama gyakorlatilag állandó.-Az ismert önlengő vevőkészülékben a vevő rezgőkör rezgéseinek növekedési időszaka a vett jel amplitúdójával változik és ennek a változó időnek az a következménye, hogy a lengési frekvencia ugyancsak változik a vett
