141678. lajstromszámú szabadalom • Ásványi bevonóanyag és eljárás papír bevonására, valamint bevont papír

2 141678. galmassági határa van és kevésbbé mozgékony, mint az említett folyékony bevonóanyagok. A találmány szerinti bevonóanyag észlelhető vagy látszólagos rugalmassági határát a találmány szerinti eljárásnál előnyösen hasznosítjuk arra, hogy a bevonóanyagot, a papírra felvitele után. aránylag mozdulatlan, vagyis statikus állapotban tartsuk, minthogy a bevonóanyag a felvitel állapotában végleges simaságú és a súlyon, felületi feszültségen vagy hasonló erőkön kívül, más erők nem működnek a papíron lévő rétegre, ezek pedig a rugalmassági határ, vagy látszólagos rugalmassági határ alatt hatnak és nem zavarják a bevonatot. Ennélfogva a leírt eljárással alkalmazandó bevonóanyagnak az átvitelt lehetővé tevő oly tulajdonságokkal kell rendelkeznie amilyenekkel oly bevonóanyagok rendelkeznek, amelyeknek megszabott határok között fekvő rugalmassági határuk vagy látszólagos rugalmassági határuk van és mozgékonyságuk is meghatározott határokon belül fekszik. Az ily bevonóanyagot csíkképződés nélkül lehet hengerről hengerre, vagy a felvivőhengerről a bevonandó papírra átvinni anélkül, hogy a rendesen aránylag kevés vizet tartalmazó bevonóanyag víztartalma túl gyorsan hagyná el a bevonóanyagot vagy tú! s.>ká maradna benne. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti bt -vonóanyag akkor viselkedik kielégítően, ha nem csupán az összes szilárd anyagtartalma és XÍL-gasztóanyagtartalmia fekszik megszabott határokon beiül, hanem 500—5200 din/cm2

rugalmassági határa vagy látszólagos rugalmassági határa és 0.0575—0.0750-rhes mozgékonysága van, amidőn mozgékonyság alatt a nyírási aránynak a nyírási igénybevételhez viszonyított változási arányát értjük, ezen arány lineáris tartományán belül. Mennyiségtaniiag kis fejezve M = —, ahol s a nyírási arány cm/másodperc/cm-ben, f pedig a nyírási igénybevétel din/cm2

-ben. A rugalmassági határ és mozgékonyság ezen értékeit az alább megadott módon módosított Stormer-féle viszkozitásmérőn végezett mérésekkel kaptuk. A hajtpesiga terhelésére változtatható súlyt használtunk. A rendes rotor helyett tömör sárgaréz rotort használtunk, amelynek hengere 1.03 cm sugarú és 3.20 cm hosszú, tengelyének átmérője pedig 0.6 cm volt. Az előírásos gátlócsésze helyett oly edényt vettünk, amelynek belső átmérője mintegy 8.5 cm volt és mintegy 6 cm mélységben volt megtöltve. A rotor az edény közepén, a rotor tengelyén 1 cm mélységig volt a bevonóanyagha merítve. A rotor felületére gyakorolt erőt az alkalmazott súly grammjaként 5.23 din/cm2

-re becsültük. A bevonóanyagnak azt a jellemzőjét, amely, mutatja, vájjon az anyag a rugalmassági határ legfelsőbb és legalsóbb határa közé és a. fenti módon kifejezett mozgékonyságnak legfelsőbb és legalsóbb határai közé esik, az alábbiakban „test"-nek fogjuk nevezni. Így az eddig használt bevonóanyagoknak, amelyeknek mozgékonysága 0.5 resh-nél nem kisebb és amelyeknek rugalmassági határa lényegileg zérus, nincs „test"-e. A „test"-et viszkozitási dimenziókban fejezhetjük ki, de míg a viszkozitásnál a rugalmassági határt nem vesszük figyelembe, addig a „test"-nél a rugalmassági határ, vagy látszólagos rugalmassági határ, is szerepel. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti bevonóanyagnak 5—150 másodperc teste van, a fent leírt módon módosított Stormer-féle viszkoziméterrel mérve, a hajtócsiga 500 g terhelésével, a rotor 100 fordulata alatt és 40 C° hőmérsékleten. A „test" kifejezést a leírásban és igénypontokban a fentiek szerint kell értelmeznünk. Az 5—150 másodperc testű bevonóanyagok ásványi festéket és ragasztóanyagot tartalmaznak vizes hordozóanyagban. Diszpergálószer is lehet benne, különösen, ha az ásványi festék olyan, hogy diszpergálóanyag nélkül nem lehet belőle megfelelő diszperziót készíteni. Szükség szerint egyéb segédanyagokat is adhatunk hozzá. Alkalmas festékek: agyag, kalcium karbonát, kalciumszulfát, báriumszulfát, titánoxid, cinkszulfid, szatin fehér, cinkoxxid és alumíniumhidroxid, vagy ezek keverékei. Az egyes festékek hatása a bevonóanyag testére, különböző, pl. egyesek a bevonóanyagnak egyenlő körülmények mellett, nagyobb testet adnak. A festék mennyisége általában a bevonóanyag látszólagos rugalmassági határát nagyobb, mértékben befolyásolja, mint a mozgékonyságát, de az anyag testét megszabó mindkét tényezőt befolyásolja arányosan. A festékek némelyike, pl. finomított bevonóanyag, általában diszpergáló anyagot igényel deflokkulált vizes szuszpenzió készítéséhez. Mások, pl. a vízben diszpergálható finomságú titándioxid, diszpergálóanyag nélkül is használhatók. Diszpergáló anyagként' nátriumszilikátot, tetranátriumpirofoszfátot, dinátriumfoszfátot és trinátriumfoszfátot használhatunk, amelyekhez néha marónátront, szódát, szappant, pl. ammoniumsztearátot, nátriumoleátot vagy sztereátot is adhatunk. A kóagulálőanyag nyomokat tartalmazó, 970 s. r. csontszáraz ásványi festékhez 0 — 6 s. r. diszpergálószer megfelelő arány A bevonóanyag testét megszabott mértékben a szilárd anyag tartalmával szabályozhatjuk, mert ez a pszéudoplasztikus bevonóanyag rugalmassági határára kifejezett hatással van, vagyis a szilárdanyagtartalommal a rugalmassági határ is nő. Ragasztóanyagként keményítőt, kazeint, szójababproteint, enyvet vagy ezek keverékeit használhatjuk és a ragasztóanyagnak a többi anyagokéhoz viszonyított mennyisége a bevonóanyag mozgékonyságát nagy mértékben befolyásolja. így például nagy viszkozitású keményítő egyébként azonos körülmények mellett, arányig kis- mozgékonyságú bevonóanyagot ad és fordítva. Preparált keményítőkkel tág határok között változó viszkozitásokat érhetünk el, de célszerű a kezeletlen keményítőt úgy módosítani, hogy kívánt tulaj-