141578. lajstromszámú szabadalom • Üve-, fém-beforrasztás
Megjelent 1952. évi szeptember hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141578. SZÁM. 32 b, 8—13. OSZTÁLY. Te-60. ALAPSZÁM. »»^»»•^»»».»1^^»»—-^«».^——»»—-»•-»---—ii^-i——i • i.iin —.—• ii Üveg-f ém-bef onrasztás. Tesla, Nationalunternehmen, Praha-Hloubetin, Hrzek Bohusiav műszaki tisztviselő, Praha és Dr. Espe Werner műszaki tisztviselő, Praha. A bejelentés napja: 1950. november 9. .Csehszlovákiai elsőbbsége: 1949. november \2. A találmány tömítő eljárásra és tömítő szerre vonatkozik, különösön beforrasztandó krómvasrudak számára és célja különösen, kfómvasfudak és -huzalok üvegbe forrasztásának megjavítása. A kb. 20—30 % krómot tartalmazó krőmvas tágulási együtthatója tudvalévőleg azonos az alumo-szilikát bázisú, szabványos készüléküvegnek tágulási együtthatójával és miután a vas- és 'krómoxidok sziíikátüvegben jól oldódnak, abba jól beforraszthatok. Az anyag azonban meglehetősen nehezen alakítható, különösen nehezen nyújtható rudakká és huzalokká és bizonyos hőkezelésnél, mely a beforrasztási folyamatnál nem kerülhető el mindig, nagy hajlamot mutat kristályközi korrózióra. ; Mindezen okokból az ilyen rúd-. vagy. huzalalakú anyag gyakran felületi mikroszkopikus hosszréseket, repedéseket tüntet fel, mélyek a kiszabott fémdarabok felületének költséges ' utáncsiszölásával és gondos mikroszkopikus ellenőrzéssel sem küszöbölhetők ki teljesen. E finom- résekbe a szívós üveg a rúd- vagy huzaldaraboknak beforrasztó gépen történő beforrasztásánál természetesen nem hatolhat be. így tehát mikroszkópiai méretű csatornák maradnak a beforrasztandó fém és.az üveg között, mely csatornák azután a beforrasztott és kiszivattyúzott, kész vákuumcsövekben a vákuum retteget léromlásáf ac vezetnek. Mindazok ,á kísérletek, mélyek ezt a feladatot ä méfalíbgrafiai oldalról igyekeztek megoldani, eddigelé , hajótörést szenvedtek. Ezért megkísérelték a vákuumromlás okozta selejtet ~ azzal csökkenteni, hogy a készre szivattyúzott csöveket, közvetlenül a szivattyúzás után, a beforrasztás .helyén valamely szénhidrogénolajial bekenték. Az olajnak az volt a rendeltetése. hogy a csatornákba behatoljon és azokat eltömje. Kitűnt azonban, hogy ezzel, mint várható volt, csak látszólagos javulást sikerült elérni, mert az olaj a csőnek üzemben való felmelegedésénél, lassan elpárolgott és a csőben uralkodó vákuumot, bizonyos idő múlva, saját gőznyomása folytán lerontotta. Már javasolták továbbá ä beforrasztandó Vörösrézhuzalnak felületi oxidálását alkalmas oxidfokozatban,v majd e vékony oxidrétegnek, sérülés és a környező légkör káros befolyásai ellen, oly módon való megvédését, hogy az előoxidált, beforrasztandó huzal felületéit! megömlesztett borax-szal vonták be. Ennek az eljárásnak pl. krómvas-huzalokra való egyszerű átvitele azonban rendkívül körülményesnek és megbízhatatlannak bizonyult. A találmány a hőmérséklettel szemben érzéketlen, elhanyagolhatóan csekély gőznyomású, biztos hatású tömítőszer alkalmazását javasolja, mely a rúdnak az üvegbe való beforrasztása előtt kerül alkalmazásra és mely még a rúd legkisebb réseibe,. csatornába is behatol, a beforrasztásnál nem párolog és nem bomlik el, hanem az üveggel homogén, tömör vegyületté alakul át. Az igen beható és rendszeres kísérletek eredményeként tett találmány lényege az, hogy tömítőszerként fémoxidét oldó üvegképzőnek szobahőmérsékleten folyékony oldatát használjuk, még pedig vagy csekély felületi feszültségű, pl. ugyanannak az üvegképzőnek alkoholos oldatát, vagy pedig vizes oldatát, fémoxidlaj keverve, mely töltőanyag vagy pigmens módjára hat és célszerűen annak a fémnek egy vagy több oxidjából áll, melyből a beforrasztandó fém,-illetve ötvözet van..
