141578. lajstromszámú szabadalom • Üve-, fém-beforrasztás

Megjelent 1952. évi szeptember hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141578. SZÁM. 32 b, 8—13. OSZTÁLY. Te-60. ALAPSZÁM. »»^»»•^»»».»1^^»»—-^«».^——»»—-»•-»---—ii^-i——i • i.iin —.—• ii Üveg-f ém-bef onrasztás. Tesla, Nationalunternehmen, Praha-Hloubetin, Hrzek Bohusiav műszaki tisztviselő, Praha és Dr. Espe Werner műszaki tiszt­viselő, Praha. A bejelentés napja: 1950. november 9. .Csehszlovákiai elsőbbsége: 1949. november \2. A találmány tömítő eljárásra és tömítő szerre vonatkozik, különösön beforrasztandó króm­vasrudak számára és célja különösen, kfómvas­fudak és -huzalok üvegbe forrasztásának meg­javítása. A kb. 20—30 % krómot tartalmazó krőmvas tágulási együtthatója tudvalévőleg azonos az alumo-szilikát bázisú, szabványos készülék­üvegnek tágulási együtthatójával és miután a vas- és 'krómoxidok sziíikátüvegben jól oldód­nak, abba jól beforraszthatok. Az anyag azon­ban meglehetősen nehezen alakítható, különö­sen nehezen nyújtható rudakká és huzalokká és bizonyos hőkezelésnél, mely a beforrasztási folyamatnál nem kerülhető el mindig, nagy haj­lamot mutat kristályközi korrózióra. ; Mindezen okokból az ilyen rúd-. vagy. huzal­alakú anyag gyakran felületi mikroszkopikus hosszréseket, repedéseket tüntet fel, mélyek a kiszabott fémdarabok felületének költséges ' utáncsiszölásával és gondos mikroszkopikus ellenőrzéssel sem küszöbölhetők ki teljesen. E finom- résekbe a szívós üveg a rúd- vagy huzal­daraboknak beforrasztó gépen történő befor­rasztásánál természetesen nem hatolhat be. így tehát mikroszkópiai méretű csatornák maradnak a beforrasztandó fém és.az üveg között, mely csatornák azután a beforrasztott és kiszivattyú­zott, kész vákuumcsövekben a vákuum retteget léromlásáf ac vezetnek. Mindazok ,á kísérletek, mélyek ezt a felada­tot ä méfalíbgrafiai oldalról igyekeztek meg­oldani, eddigelé , hajótörést szenvedtek. Ezért megkísérelték a vákuumromlás okozta selejtet ~ azzal csökkenteni, hogy a készre szivattyúzott csöveket, közvetlenül a szivattyúzás után, a be­forrasztás .helyén valamely szénhidrogénolajial bekenték. Az olajnak az volt a rendeltetése. hogy a csatornákba behatoljon és azokat el­tömje. Kitűnt azonban, hogy ezzel, mint várható volt, csak látszólagos javulást sikerült elérni, mert az olaj a csőnek üzemben való felmelege­désénél, lassan elpárolgott és a csőben uralkodó vákuumot, bizonyos idő múlva, saját gőznyo­mása folytán lerontotta. Már javasolták továbbá ä beforrasztandó Vö­rösrézhuzalnak felületi oxidálását alkalmas oxidfokozatban,v majd e vékony oxidrétegnek, sérülés és a környező légkör káros befolyásai ellen, oly módon való megvédését, hogy az elő­oxidált, beforrasztandó huzal felületéit! megöm­lesztett borax-szal vonták be. Ennek az eljárás­nak pl. krómvas-huzalokra való egyszerű át­vitele azonban rendkívül körülményesnek és megbízhatatlannak bizonyult. A találmány a hőmérséklettel szemben érzé­ketlen, elhanyagolhatóan csekély gőznyomású, biztos hatású tömítőszer alkalmazását javasolja, mely a rúdnak az üvegbe való beforrasztása előtt kerül alkalmazásra és mely még a rúd legkisebb réseibe,. csatornába is behatol, a be­forrasztásnál nem párolog és nem bomlik el, hanem az üveggel homogén, tömör vegyületté alakul át. Az igen beható és rendszeres kísérletek ered­ményeként tett találmány lényege az, hogy tö­mítőszerként fémoxidét oldó üvegképzőnek szo­bahőmérsékleten folyékony oldatát használjuk, még pedig vagy csekély felületi feszültségű, pl. ugyanannak az üvegképzőnek alkoholos olda­tát, vagy pedig vizes oldatát, fémoxidlaj ke­verve, mely töltőanyag vagy pigmens módjára hat és célszerűen annak a fémnek egy vagy több oxidjából áll, melyből a beforrasztandó fém,-illetve ötvözet van..

Next

/
Oldalképek
Tartalom