141578. lajstromszámú szabadalom • Üve-, fém-beforrasztás

2 141578. Az első esetben a tömítŐQldat pl, nátriumtetra-borátnak (Na-aB^v + 10 H2O) alkoholos nátriumacetát oldata lehet, (NaCaHsOz), a második esetben pedig nátriumtetraborát vizes oldata krómoxiddal vagy vasoxidokkal, vagy ezek elegy ével keverve. Az első esetben e tömítőszernek alkalmazása egyszerű. Ezt a kiviteli módot rendkívül gazdaságos, kedvező példa nyomán ismertetjük, melynek részletei szintén a találmány részei, ámbár más alkalmazási módok is célravezetők. A kiszabott, beforrasztandó rudakat, melyeknek végeire, előnyösen hegesztő lángzóval, fémet olvasztottunk rá, hogy belső hajszálcsövek végeit is elzárjuk, dobokkal végzett felületi tisz• títás után, szigetelő anyagból való oly edénybe, pl. üvegedénybe öntjük, melyet krómoxidnak nátriumtettraborát vizes oldatában létesített szuszpenziójával töltöttünk meg. A beforrasztandó rudakat azután az edényben, a szuszpenzióval szoros érintkezésben, nagyfrekvenciájú árammal közel vörös izzásig hevítjük, mimelleti szilárdan tapadó, krómoxid- és nátriumtetraborát-réteg képződik. Ezt a réteget a beforrasztandó rudak ama oldalán, mely a csőből ki fog nyúlni és melynek fejkontaktusként kell szolgálnia, lehomokozással ismét eltávolítjuk. Ez azért történik, hogy a huzaloknak a beforrasztógépek felvevő formájába való beragadást elkerüljük és a kész csövön foganatosítandó, későbbi tisztítást feleslegessé tegyük. Ez ugyan szintén keresztülvihető, azonban néha az üvegnek a cső fejénél való sérülésére vezet. Az így előkészített, beforrasztandó drótokat azután pl. szabványos üvegtányérbeforrasztó gépben a talpba beforrasztjuk. Természetesen' a beforrasztandó huzalokat, illetve rudakat ki nem szabott alakban, úgyszólván a futószalagot, előbb a tömítőszerrel bevonhatjuk és azután e tömítőszert csőkemencében, melyen a huzalt vagy rudat, kis sebességgel, folytonosan .átvezetjük, ráégethetjük. Az így kezelt beforrasztandó huzalt azután utólag kiszabhatjuk és a ' kontaktusvégeken a tömítőréteget eltávolíthatjuk. Kitűnt, hogy e találmány szerinti előkezeléssel oly beforrasztandó anyag alkalmazásánál, melynél kezeletlen állapotban 100 %-os-volt a selejt, valamint oly anyag alkalmazásánál, melyet a mikroszkopikus előellenőrzésnél repedéx sek miatt visszautasítottak, a selejt csupán l %. ami a találmány szerinti tömítőszer kiválóságát szembetűnően bizonyítja. Noha a tömítés mechanizmusának minden részlete ma még tudományosan tisztázva nincs, az eddigi tapasztalatok szerint a folyamat nyilván a következőkben áll: a) A homokozás folytán felületi repedések feltárulnak. b) A folyékony,, oxidálódó alapoldat, pl. a nátriumtetraborát oldat, minden pórusba és résbe behatol,, különösen azért, mert viszkozitása, a rudak forró impregnálásánál igen csekély. A bemártás és a nagyfrekvenciás hevítés alatt az impregnáló oldattal ennek folytán szükségképoen létesülő szoros kontaktus biztosítja az oldatnak tartós utánszállítását mindaddig, míg valamennyi hézag ki nincs töltve. c) A „pigmens"-oxid, pl. a krómoxid anröl gondoskodik, hogy a vizes oldat, kezdetben, felületi feszültsége folytán, ne húzódjék össze cseppekké. Egyidejűleg, még a víznek az oldatból való elpárolgása után is, a nátriumtetraborát tapadó hatásának következményeképpen, a beforrasztandó drót felületére tapad és részben az impregnálási hevítésnél, részben a beforrasztó gépen foganatosított, későbbi beforrasztásnál, kb. 880 C°-on, zöldes krómoxidborátüveget alkot. d) Az ily módon keletkező üvegréteg nem csupán a beforrasztandó fém veszedelmes repedéseit tölti ki és tömíti, hanem egyúttal quasi üvegforraszt vagy természetes átmeneti üveget alkot a beforrasztandó drót felülete és a talp üvegianyaga között. Emellett feleslegessé válik a beforrasztandó rúdnak egyébként szükséges előoxidálása, mert a felrakott pigmensoxidok azonosak azokkal, melyek a drótnak egyébként szükséges előoxidációjánál képződnének, tehát pl. krómvas-huzalnál megfelelő oxidációs fokozatú króm- vagy vasoxidek. . . . Szabadalmi igénypontok: 1. Tömítő eljárás főleg krómvasból való" beforrasztandó rudak számára, melyre jellemző, hogy tömítőszerként melegen fémoxidét oldó üvegképzőnek szobahőmérsékleten folyékonyoldatát használjuk. 2. Tömítőszer az 1. igénypont szerinti eljárás kivitelére, melyet nátriumtetraborátnak alkoholos nátriumacetátos oldata alkot. 3. Tömítőszer az 1. igénypont szerinti eljárás kivitelére, mely vizes nátriumtetraborát-oldatnak egy vagy több fémoxiddal létesített, célszerűen felmelegített oldatából van. 4. A 3. igénypont szerinti tömítőszer kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy fémoxid gyanánt ama fémkomponensek közül egynek vagy többnek oxidját használjuk, melyből a beforrasztandó fém vagy ötvözet áll. 5. A 2.-4. igénypontok szerinti tömítőszer kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a kezelendő beolvasztandó anyagot, beolvasztása előtt, a tömítőanyaggal való szoros érintkezésben hevítjük. 6. Az 5. igénypont szerinti tömítőszer kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a hevítés a tömítőoldattal telt, szigetelőanyagból való tartályban nagyfrekvenciával történik.