141576. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vészjelző eljárás és berendezés
6 > 141576. adóként alkalmazott 35 tárcsán keresztül jut ki a vonalra. E 35 tárcsa a hívó állomás megegyezéses ismertetőjelének (pl. számjegyeinek) megfelelő árammegszakító helyeket tartalmaz olyképen, hogy a gerjesztett vivőfrekvenciát a jel leadására alkalmas módon, a távírótechnikában szokásos művelethez hasonlóan megszaggatja. A jeladó tárcsa esetleg többszöri körülfordulással, többször egymásután is leadja a hívó állomás megnevező jelét, majd a tiiotoron alkalmazott,-fel nem rajzolt érintkezők révén önműködően kikapcsolódik. A vevőoldalon a 3. ábrán feltüntetett 43 vevőkészülék e szaggatott vivőfrekvenciát felveszi, erősíti, egyenárammá alakítja és vezérli a 44 írószerkezetet, mely ismert módon papírszalagra feljegyzi a leadott jelzést. Egy lista alapján most már könnyű megállapítani a keletkezett veszély pontos címét. Ha nyomtatott címírást akarunk elérni, akkor a vevőoldalon egy távgépíró készüléket (teleprintert) kell alkalmazni, a jelző állómáson pedig a 35 tárcsán a távgépíró technikában használa-. tos nemzetközi ötös abc-ből kell kialakítani a címet tartalmazó betűknek és számoknak megfelelő jelimpulzusokat. Emellett megvalósítható a vizuális jelzésvételnek az a módja is, hogy a jelzőkészülék jeladójától érkező jelimpulzusok, önmagában ismert rendszerű választó kapcsolószerkezeten keresztül, esőlemezes jelzőtáblára hatnak. Elvileg hasonló lehet a jelzésvételnek az az esete, melynél az adókészülék, valamilyen ismert rendszerű (pl. végnélküli acélhuzalon mágnesesen rögzített) hangfelvételről, a hívó állomás címszövegét szóval mondja be. Mindezekben a kiviteli és működési változatokban a vevőkészülék működésbehelyezése a már vázolt módon (a jelző állomásról kiküldött riasztófirekvenciára érzéken1 ' reléáramkör segítségével) önműködőlég is eszközölhető. A hívó áramszaggató hajtószervének indításánál a leírt elektroncsöves indítómű csak példaképem' jelentőségű. Ebben az elektroncsőnek csak a hálózati hangfrekvenciás feszültség felerősítésénél, az érzékelhetőség, és hatóképesóég fokozása céljából lévén szerepe, elegendő más hangfrekvenciás érzékelőszervről vagy műszerről gondoskodni, hogy az elektroncső e szempontból mellőzhető legyen.' így pl. jól hasonulható az indítóműben egy érzékeny váltóáramú kontaktvoltméter,' mely a hangirekvenciá beérkezésekor kitér és érintkezésadással közvetlenül, vagy egy relé segítségével elindítja a hívást (pl. megszünteti a hajtőmotor rövidzárlatát). A hívószerkezet elindítása ezenkívül a gyakorlatban más célra már ismert thermistor alkalmazásával is megoldható. A thermistor különféle félvezetők oxidjaiból előállított ellenállás, melynek negatív feszültség-áram karakterisztika ia van, s váltófeszültség rákapcsolásakor ellenállása erősen lecsökken, úgyhogy előző állapotához képest viszonylag vezetővé válik. Az indítómű érzékelőjeként ily thermistort alkalmazva, a hangfrekvenciás feszültség hatása alatt az tnint érintkező nélküli relé tud működni azáltal, uogy ellenállásának csökkenése után rajta a vonóiból erősebb egyenáramot lehet átvezetni, amellyel viszont egy indítórelét lehet behuzatni. Az ily megoldás érzékenysége bizonyos műkapcsolásokkal még fokozható is; igen célszerű lehet pl. thermistorokból képezett Wheatstone-híd alkalmazása, melynek egyensúlya a hangírekvenc.ás váltófeszültség által felborítható. Az indítás kivitele szempontjából végül említést érdemel még az ú. n. „póluscserés" távbeszélő hálózatok esete, melyekben akkor, ha az előfizetői távbeszélő készüléknek, ill. a találmány szempontjából a jelzőkészüléknek a vonalra való kapcsolása után a vonalon a tárcsázási készséget jelző hangfrekvenciás feszültség jelentkezik, a vonalak polaritása felcserélődik. A hangfrekvenciás feszültség jelenlétének érzékelésére ekkor egyáltalán nincs is szükség, minthogy e körülményekről a pólusváhás megtörténte is számot adhat, a találmány esetében pl. annak folytán, hogy az indítórelá vezetékébe egy villamos szelepet (fémegyeniráayítót) iktatunk,oly módon, hogy kezdetben záróirányban, a pólusváltás után pedig áteresztő irányban kapja a hálózati áramot. Áteresztő irányú áramlás mellett viszont az indítórelé gerjesztődik, s a már leírt rövidzárlat nyitásával, vagy rnás módon, pl. egy külön tápláló áramkör bekapcsolásával megindítja a hívó áramszaggató hajtószervét, melynek indítását az (egyerürá- * nyitóból és indítóreléből álló) indítómű ez esetben is addig késlelteti, míg a hálózati hangfrekvenciás feszültségnek a vonalon való jelentkezése meg nem történik. Az indítás e módjával kaocsolatban /még említést érdemel, hogy a póluscserés táplálást, a központban eszközlendő egyszerű átkötés révén, minden nem póluscserés vonalon is létre* lehet hozni, minek következtében az ilyen utóbbi vonal is alkalmassá tehető a hajtószerv indításának a rmlst vázolt egyszerű módon való eszközlésére. Az indításnak e változatai azért érdekesek, mert általuk, egyéb szükséges változtatás mellett, elektroncsőnek az indítókészülékben való alkalmazása teljesen is mellőzhetővé válik. A fentiek szerint ugyanis az elektroncső, az indításnál megismert szerepén kívül, oszciliátoros kapcsolásban a hívó állomás saját jelének átvitelére alkalmas vivőfrekvencia fejlesztésére is szolgál, s mint a következőkből kitűnik, e feladat másképen is megoldható, ill. a jelzés leadása céljából esetleg nincs rs szükség vivőfrekvenciára, noha a vivőfrekvencia létesítésére — amennyiben erre szükség van — elektroncső természetesen akkor is alkalmazható, ha az indítás egyébként elektroncső használata nélkül történik. Viszont, ha úgy az indítás kivitelére, mint a vivőfrekvencia létesítésére szolgáló eszközök elektroncsöves megoldásúak, mindegyik célra, a célnak megfelelő kapcsolásban, !'
