141576. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vészjelző eljárás és berendezés
% 141576. 1 külön elektroncsövet is lehet alkalmazni, bár egyszerűség céljából célszerűbb a már mégis -mert módon közös elektroncsövet használni. Vivőfrekvencia fejlesztésére egyébként, elektroncsöves oszcillátoron kívül, bármilyen rendszerű (pl. a 37 berregőhöz hasonló) áramszaggató is alkalmas, ha ez áramszaggató a vonalról való táplálása esetén — annak megakadályozása céljából, hogy a teljes vonaláram szaggatása folytán a hívó és hívott állomás közt létrejött kapcsolat idő előtt elbomolják — a hajtószervvel párhuzamosan van a vonalra kötve, úgyhogy ez áramszaggató is csupán a vonaláram egy része által gerjesztődik. Az ily módon létesített vivőfrekvencia, melynek a vonalra való átvitele induktív kapcsolat (pl. a 33 transzformátor) útján történik, célszerűen a 37 berregővel létesített riasztófrekvenciától eltérően választandó. Arra való tekintettel azonban, hogy a riasztószerv ekkor' már nem működik, a riasztó berregő áramkörének megfelelő átkapcsolásával vivőfrekvenciaiként a riasztó frekvencia is felhasználható, viszont — fordítva — a bármily módon, tehát akár elektroncsöves oszcillátorral létesített vivőfrekvencia riasztófrekvenciaként is alkalmazható. Ily utóbbi kiviteli esetben a vivőfrekvenciát létesítő szervet — a 2a. és 2b. ábrák szerinti példaképem megoldásban tehát a 19 elektroncsövet — már közvetlenül a hívás befejezte után (a hivatkozott ábrák szerinti megoldásban akkor, amikor a 36, 36' érintkezőkön át a 37 berregő áramszaggató áramköre záródnék) a vivőfrekvencia létesítésére alkalmas (a példaképem esetben a 2b. ábrának megfelelő) kapcsolásba kell hozni, amely, minthogy a jeladás ez alkalommal- még nem indulhat meg, nem-is állítható elő a visszajelző váltófeszültséggel eszközölt távvezérléssel. E célra most a hívó áramszaggató hajtószerve használható fel, mely hívás utáni végállásában vagy közvetlenül, mechanikailag állítja át az elektroncső kapcsolását, vagy pedig ez átállítást, külön működtető áram^ körnek elvileg a 36. 36' érintkezők érintkezésadásához hasonlóan történő zárása által, közvetve, villamos vezérléssel végzi. Példaképen a 30', 31', 32' kapcsolások, valamint a 35 jeladónak a vonalra való kapcsolása már szintén e kapcsolási művelettel létrehozhatók, de a jeladó működésbehelyezéséig el is halaszthatók, úgyhogy esetleg ez utóbbi művelettel, a példaképem esetben a 29 hajtómotor újraindításával együtt jönnek létre, amelyet azonban már tényleg a visszajelző váltófeszültséggel vezérelve kell elvégezni. Ily egyszerűbb megoldásban tehát a belső kapcsolásnak hívás és jeladás közti átváltására a jelzőkészüléknek működésiileg kétrészű (Kei fokozatban működő) fcapcsotószerkezete*1 ^^;; rrtelynek .eevik része az átváltás első fokozatában.,%. hívó áramszageató haitószervéről,'másik része pedig az átváltás,..«íiás'or. dik fokozatában a visszajelző váltófeszültségre érzékeny reléáramkör által van működtetve; hasonlóan létesített kétfokú átkapcsolás azonban a vivőfrekvenciának riasztófrekvenciaként való felhasználásától függetlenül is alkalmazható. . Ezzel kapcsolatban összehasonlításul megemlítést érdemel, hogy abban a fentebb vázlatosan ismertetett esetben, amikor a jelzőkészülék a hívás leadása után jelzési szünet nélkül továbbra is működésben maradva azonnal megkezdi a jeladást, amikor tehát a jelzőkészülék kapcsolásának átváltását teljesen a hívó áramszaggató hajtószerve végzi, természetesen egyáltalán nincs szükség külön riasztásra. Ugyanis, ha _a felhívott vevőállomáson az ügyeletes beszélőkészülékének hallgatóját felemeli, abban a vivőfrekvenciának megfelelő, de a már folyamatban lévő jeladás által bizonyos ütemben megszaggatott búgó hangot hall, amely ekkor szintén riasztásul szolgálhat. Ettől eltekintve, a vivőfrekvenciának •.riasztófrekvenciaként való alkalmazása esetén a vevőállomás beszélőkészülékének hallgatójában a vivőfrekveniciánaik megfelelő, szaggatásnientes riasztóhang hallható. A jelzőkészülék tárgyalt kiviteli változatai mind olyanok, amelyekben a »megfelelő jelekkel (szaggatási helyekkel) ellátott hívó- és jeladó szervek maguk mozognak (célszerűen forognak), míg a rajtuk csúszó érintkezők helyben maradnak. Ezekkel szemben nem képviselnek a találmány keretén kívül álló megoldásokat az olyan kivitelek sem, melyekben, fordított elrendezésnek megfelelően, a hívó és jeladó szervek mozdulatlanok, s hozzájuk képest érintkezőik vannak mozgathatóvá téve és hajtőszerveik (ill. -közös hajtószervük) által mozgatva. További változatként figyelemreméltó még egy oly megoldás, mely a tárgyaltakkal szemben főleg a hívás (s analóg módon a jeladás) kivitele szempontjából mutat eltérést, s annyira általános jellegű, hogy belőle az összes eddigi változatoknak megfelelő új változatok vezethetők: le. E megoldás elvileg úgy van kiképezve, hogy az ez esetekben előnyösen közös hajtószerv a jelzőkészüléknek a vonalra való kapcsolása után azonnal a tárcsázási készség bevárása nélkül mozgásba (forgásba) jön, s a jelzőkészülék indítóműve ekkor nem a hajtnszervre, hanem az ez által hívási képesség nélkül már mozgásban tartott hívószervre hat, s ily módon a jelzőkészüléket hívóképes állapotba juttatja. A meeoldás lényege abban áll, hogy a csúszó érintkezőivel a vonalba kapcsolt 'hívó áramszaggató egy kaocsolószerkezettel rövidre van zárva, s ar indítómű a rövidzárlat megszüntetésénél működik közre, úgyhogy addig, míg a rövidzárlat .tart. a hívószerv hívást nem végezhet, mert a rövidzárlaton át folvó áram mindenesetre szae-ffafásmentes mirad. Hívás után a tíívósz^ry rövidzárlata újból helyreáll, sa haitómíí mearszakí+ás nélkül tovább forog, a jeladás pedig a vevőállomásról való visszajelzés után.
