141303. lajstromszámú szabadalom • Kisnyomású, pozitív oszlopú villamos kisütőlámpa
2 alatt az iónbombázás következtében elszabadul, mert az izzószál hőfoka nem érte el azt az érté. két, amely a lámpának és a vele kapcsolatos áramkörnek követelményeit kielégítő elektronkibocsátáshoz szükséges. Jóllehet az a meghatározott jelenség, amely közvetlenül az elektróda mint katód előtt fekvő határkörzetben folyik le, nagy vita tárgya volt, észszerű bizonyossággal állítható, hogy a fűtőhatás és az ezzel járó, lokalizált katódfoltok, melyek az indítás alatt a katód romlását okozzák, mind az elektróda-előhevítéssel működő áramkörökben, mind pedig az azonnal indító áramkörökben jelen vannak. A lámpák végein mutatkozó, aránylag kis intenzitású ill. fényerejű körzeteket még jobban előidézi sok ismert elektródaszerkezet, melyeknél a határkörzetek még tovább csökkentik a fényteljesítményt közvetlenül az elektródák előtt és körül. A gázokban vagy gőzökben végbemenő villamos kisülések különböző részeit nagyjából néhány jól ismert körzetre vagy övezetre oszthatjuk. A katód mellett sötét tér van, melyet rendszerint a katód sötét terének neveznek. Ezt fényes öv követi, melyet a- negatív vagy katódikus izzás övének neveznek. A következő öv aránylag sötét és hasonló az izzókisülések Faraday-féle sötét teréhez. A kisülés hátralevő része, mely a határövezethez csatlakozik, igen világos; ez a pozitív oszlop. Ez utóbbit az új, konvencionális fluoreszkáló lámpa esetében a 2537 Angström erősségű vonalas sugárzás főforrásának tekintjük, mely sugárzás a látható sugárzás létesítésére a fluoreszkáló anyagot gerjeszti. A pozitív oszlopú fluoreszkáló lámpák több fajtájánál a burkolat belső oldalán, közvetlenül az elektródaszerkezet előtt elszíneződési körzetek képződtek. Ezeket néha sávoknak vagy gyűrűknek nevezik, melyek a pozitív oszlop fejénél, vagyis körülbelül azon a helyen vannak, ahol a pozitív oszlop a Faraday-féle sötét térnek megfelelő sötét térrel találkozik. A találmány olyan új, tökéleteshített fluoreszkáló lámpa, pontosabban pedig hozzávaló elektródaszerkezet, amelynél lényegileg hengeres alakú pajzsot vagy ernyőt helyezünk hosszirányú aktivált szál köré, úgyhogy az ívet fenntartó és támogató jelenségek lényegileg csupán a paizson belüli térre szorítkoznak. E pajzs hőtárolóként.szerepel és egyúttal összegyűjti azokat a katódrészecskéket, amelyek a lámpa indítása és üzeme alatt elszabadulhatnak. Azt találtuk, hogy ezeknek az eredményeknek elérését bizonyos legkedvezőbb méretviszonyok teszik lehetővé. A burkolat belső átmérőiének, a pajzs átmérőjének és a szál legnagyobb harántméretének kellő megválasztásával nem csak a lámpa végeinek elszíneződését és sávok képződését akadályozzuk meg, hanem az áramvezetést is biztosítjuk a pajzs külső oldala körül, a pajzs és a burkolat között, egészen a paizs távolabbi (külső) végéig. Annak biztosítására, hogy a pozitív oszloo az elektródapajzs köré is kiteriedien és az ívfenntartó jelenségek a pajzson belül maradjanak, tapasztalatunk 141303. szerint a burkolat belső átmérője és a pajzs átmérője közti viszonynak kb. 4-nél nem szabad kisebbnek lennie, a pajzs belső átmérője és a szál legnagyobb harántmérete közötti különbségnek pedig nem szabad kb. 3 mm-nél nagyobbnak lennie. A szál és a pajzs közti távolságnak nagyobbnak kell lennie, mint amekkora az ionizálható közeg nyomásán és hőmérsékletén a katód sötét terének vastagsága. így pl. kisnyomású, pozitív oszlopú fluoreszkáló lámpáknál, melyek üzemében a higanynyomás előnyösen 4 és 12 mikron között van, az elektródaszerkezetben kb. 3.0—4.5 mm átmérőjű pajzsok nyújtják a fenti előnyöket, amennyiben az aktivált szál legnagyobb harántmérete ki?. 1.5 mm. Az említett méretű pajzsokhoz és szálakhoz a pajzs belső oldala és a szál közti legkedvezőbb távolság 0.75—1.5 mm. Ekként a kisülés a pajzs távolabbi végéből indul ki és így a csőalakú burkolatnak egészen a végéig egyenletes fényerő jön létre. A pajzs jelenléte és így a levált részecskék összegyűjtése a spirálképződést gyakorlatilag megszünteti. Ezenkívül ha a találmány szerint megalkotott lámpákat azonnal-indító áramkörökben alkalmazzuk, e lámpák a burkolatvégek elszíneződése ill. spirálképződés nélkül sokkal hosszabb élettartamúak, mint az eddigi lámpák. A mellékelt rajz a találmány szerinti kisütőlámpa néhány kiviteli alakját példaképen tünteti fel. A találmány a rajz és a hozzátartozó leírás alapján jobban megérthető. Az igénypontok közük a találmány határait. Az 1. ábra elöhevítő körbe kapcsolt lámpát szemléltet. A 2. ábra az 'elektródaszerkezet egyik megoldását, melynél a szálelektróda pajzsa nyitott végű, külön kinagyítva mutatja. A 3. ábra a 2. ábrához tartozó végnézet. A 4. és 5. ábra olyan kiviteli alakokat mutat, amelyeknél az elektródarendszernek a kisülés felé eső vége zárt. A 6. ábra egy olyan kapcsolást szemléltet, amellyel a találmány szerinti lámpákat azonnal-indító áramkörökbe köthetjük. . Az 1. ábra szerint a találmányt — előnyösen hosszúkás, csőalakú 2 üvegburkolattal ellátott — 1 fluoreszkáló lámpán alkalmazzuk. A 2 burkolat belső oldalán a lámpa végeiig terjedő 3 fluoreszkáló bevonat van. À lámpa végein a találmány szerint kialakított 4,5 elektródarendszerek vannak. Mindegyik, elektródának aktivált 6 szála van, melyet a 2. ábra tüntet fel.' Az elektródarendszereket 7, 8 ill. 9, 10 bevezető huzalok tartják. A 7—10 bevezető huzalokat kívülről hozzáférhető 11—14 érintkeződugaszokhoz kötjük, melyeket a 15, 16 foglalatok ágyaznak. A 7—10 bevezető huzalokat természetesen tartótalpakba forrasztjuk, melyeket az 1. ábra nem szemléltet. Az egyik 17 talpat és a hozzátartozó elektródaszereléket azonban 'a 2. ábra tünteti fel. Ha a lámpaszerkezetet előhevítő áramkörben akarjuk alkalmazni, akkor az 1. ábra szerinti bekötéseket használjuk. Ennél az elrendezésnél
