141303. lajstromszámú szabadalom • Kisnyomású, pozitív oszlopú villamos kisütőlámpa
141303. mindegyik 6 szál 18 szabad végét áramforráshoz, pl. 19 váltafcozóáramú forráshoz kötjük, még pedig 20 kapcsolón és 21 terhelőellenálláson át. Az ismert 22 indítókapcsolót a 12, 14 dugaszok közé köthetjük, melyeket viszont az elöKtródarendszerek 23. 24 pajzsaihoz csatlakoztatunk. ' A 4, 5 elektródarendszerek részleteit jobban felismerhetjük a 2. és 3. ábrán. A 23 pajzs lényegileg hengeres alakú, mindkét végén nyitott és az a 6 szálat gyakorlatilag egész hoszszában körülveszi. A 23 pajzs főtengelye a lámpa hossztengelyével párhuzamos vagy ezzel összeesik. A 23 pajzsot alkalmas anyagból, pl. molibdénből vagy nikkelből készíthetjük és az ábrázolt alakra sajtolhatjuk, melynél az együttműködő 25, 26 szárnyak a 8 bevezető huzalt mint a pajzs tartóját közrefogják és az ellenkező oldali elektródához közelebb eső végükön, vagyis a 2. ábrán a felső végükön, a 6 szál megfelelő végéhez csatlakoznak. A 25, 26 szárnyakat bármely alkalmas módon összeerősíthetjük ill. a 8 vezető szilárd tartására ponthegesztéssel egyesíthetjük. A 6 szálat alkalmas hőálló fémből, pl. wolframból, egyszeres vagy összetett ill. többszö rös tekerccsé alakíthatjuk, melyet aktiváló, elektronkibocsátó anyaggal, pl. alkáliföldfémek oxidjaival vagy ezek keverékeivel vonhatunk, be. Sőt a szálat úgy is készíthetjük, hogy az különböző méretű szálvezetőket foglaljon magában, melyek az aktiváló anyagot a szálvezetők tekerületei között jól visszatartják. Az ionizálható közeg a szokásos higanytöltet és valamely indítógáz, pl. argon lehet, még pedig utóbbi akkora mennyiségben, hogy a nyomás 3—4 vagy 5 mm. A higany mennyisége valamivel nagyobb lehet, mint amennyi a lámpa üzemében elpárolog. A higany nyomása természetesen a hőfokkal változik és annak nagysága üzem közben előnyösen 4—12 mik; ron, de a lámpa típusától és az üzemi viszonyoktól függően 4-—5 mikrontól 30, sőt több mikronig is terjedhet. A 6 szál felső végének és a működés közben anódként szereplő 23 pajzsnak kapcsolata folytán a pajzzsal összegyűjtött áram sorosan halad át a 6 szálon, ezt felhevíti és hőmérsékletét meghatározott értéken tartja. A pajzs ezenkívül hőtárolóként is működik. A pajzs harántméretének ill. átmérőjének kellő méretezésével a szál hőmérsékletét aránylag magas értéken tarthatjuk és ezzel lokalizált katódfoltok keletkezését és az elektródaromlás mértékéit a legkisebbre csökkenthetjük. Azzal továbbá, hogy a 23 pajzs belső átmérője és a 6 szál legnagyobb harántmérete között a legkedvezőbb távolságot tartjuk fenn, a 6 szálat megvédjük az indítás alatti kisülés bombázástól. Ha a pajzs belső oldala és a szál közti távolságot kb. 1.5— 3 mm-re vesszük, akkor a katód önfenntartó íve lényegileg csupán a 23 pajzson belül jön létre. A szál és a pajzs belső oldala közötti, említett távolságot feltüntető, elektródaszerkezetek esetében az indítófolyamatok alatti izzókisülés lényegileg csupán a pajzson belüli körzetre korlátozódik és így a minimumra csökken annak a valószínűsége, hogy az indítás alatt elszabadult anyagrészek a burkolatot elérik. Ez az elektródarendszer továbbá megnöveli azt a sebességet, amellyel a szálhőmérséklet eléri azt az értéket, amelynél a legkisebb katódfeszültség-esést kapjuk, úgyhogy az indítás alatti gyors szálromlás iránti hajlamot tovább csökkentjük, Ha a szál és a pajzs belső oldala közti távolság túlkicsiny, az izzókisülés az indítás alatt nem marad meg kizárólag a pajzson belül, ha pedig az említett két elem közti távok ság túlnagy, akkor a pajzs nem járul hozzá a szálnak indítás alatti gyors felhevítéséhez és az mint üzem alatti hőtároló sem hatásos. Egy másik fontos tényező a 2 burkolat belső átmérője és a 23 pajzs külső átmérője közötti viszony. Ez az arány előnyösen kb. 4:8, úgyhogy az ívvezető pozitív oszlop a 23 pajzs körül, ennek távolabbi végéig, egy gyűrűalakú körzeten át jön létre, melyben a hosszmenti feszültséggradiens nem sokkal nagyobb, mint az, amely az ív pozitív oszlopának főrészében uralkodik, célszerűen pedig kisebb, mint a szál menti feszültséggradiens. Ekként az ívkisülési a 23 pajzs távolabbi végéből, vagyis a 15 foglalat felé eső végéből indul ki, jóllehet a pajzs belső vége, mely tehát a .másik elektróda felé néz, nyitott. A 20 kapcsoló zárásakor a 'tápfeszültség a 22 parázsfényű kapcsolóhoz jut, melynek érintkezői úgyszólván azonnal záródnak és így az egymással sorban fekvő 6 szálaik; gerjesztésére és előhevítésére áramkört hoznak létre. Amikor a 22 kapcsoló a kétfémes tagjának vagy tagjainak lehűlése folytán nyílik, a 21 önindukciós terhelőelletólláson áthaladó . áram változása áramlökést, ez pedig a 4, 5 elektródarendszerek között ívkisijlést hoz létre. Ezután a 22 kapcsolónál uralkodó feszültség már nemelegendő annak további működtetésére, kivéve, ha a lámpa nem indult meg. A szálak tehát nem a 22 kapcsolót tartalmazó külső, soros indítókörön át gerjesztődnek, hanem a működés ama félperiódusai alatt, amikor a hozzájuk tartozó elektródarendszer pozitív, vagyis amikor az anódként működik. A pajzs lényegileg az egész kisütőáramot összegyűjti és utóbbi az összeköttetések következtében a sorban fekvő 6 szálon is áthalad, ezt felhevíti és hőmérsékletét akkora értéken ill. szinten tartja, amely a következő félperiódus alatt, melyben az elektródarendszer kátédként működik, az elektronemiszszió követelményeinek kielégítésére a legkedvezőbb. Amikor az elektródarendszer hatódként működik, az önfenntartó ívjelenség lényegileg csunán a 23 ill. 24 paizson belüli övre szorítkozik, úgyhogy a kisülés a naizs távolabbi végéből indul ki, még pedig akkor is, ha a pajzs belső vége nyitott. Ennek eredményekénen a sugárzás erőssége az egész lámpában teljesen egyenletes, mert a fényes pozitív oszlop a c^öalakú burkolatnak egészén a vécéig téried. Ha a pajzs belső átmérője és a szál átmérője kö-
