141281. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polieszter-gyanták előállítására

141281. 3 valamint fenoxi-foszforil-dikloridot tartalmaz. A nyers gyantaanyag egy mintáját megtisztítjuk akként, hogy benzolban feloldjuk és a kapott oldatot éterrel kivonatoljuk, amely az eredeti alkatrészeket gyakorlatilag teljesen eltái/ valítja és a benzolt elválasztva,' a savszám lényegesen csökken. A kivonatolás maradéka ele/ gendő éteres közeget tart vissza ahhoz, hogy / duzzadt folyékony réteg alakjában legyen jelen, 1 amely a használt éter fölötte úszó rétegétől elkülönül. Ezt a még folyékony duzzadt maradékot benzol-alkohol elegyben felvesszük, csekély feleslegben vízmentes nátriumkarbonátot adunk hozzá és az oldattal kb. 1 óra hosszat érintkezésben hagyjuk. Ennek eredményeként a gyantatermék csökkentett nyomáson végzett megszárítás után 2 savszáriiot mutat. Az alábbi analiziseredmények a száraz tisztított gyantára vonatkoznak, azonban a nátriumkarbonátos kezelés előtt: C = 57,8 %, H == 3,6 %, P•=12,2 %. A CeHsO — P (= 0) — 0CeH40 — vagyis C12H9O4P képletre számított értékek: C=58,0 %, H = 3,2%, P = Í2.5%. 2. példa. p-klórfenoxi-foszforil-diklorid (forráspontja 265 C°) és hidrokinon ekvimolekuläris elegyét az 1. példa szerinti edényben, nitrogénáiramban hevítjük. A fürdő hőmérséklete a reakció megindulásakor 130—140i C° és a melegítést 12—15 órán át a hőmérsékletnek 205—215 C°-ira való fokozása mellett folytatjuk, mely idő alatt a reakció teljessé válik. A nyers, átlátszó gyanta majdnem színtelen és fémeken kemény, fényes és igen szívós bevonatokat ad. Olvadáspontja 80 C° és savszáma 14. Ha az 1. példa szerinti módon megtisztítjuk és vízmentes nátriumkarbonáttal kezeljük, savszáma zérus. A gyanta egy darabját szabad lánggal hevítve nem mutat az égés folytatására'hajlamot", ha a lángtól eltávolítjuk. Fémhez és üveghez jól tapad. 3. példa. 2,4 - diklórfenoxi - foszf oril - diklorid (forráspontja 1,6 mm nyomáson 138 C°) és hidrokinon ekvimolekuíáris elegyét nitrogénáramban, 10 órán át akként melegítjük, hogy a fürdőhőmérséklet kezdetben 130—135 C° és a reakció végén 210—220 C°. Gondoskodunk a nedvesség kizárásáról. Az eredmény .nyers, nem gyúlékony gyanta, amelynek savszáma 8 és lágyulási pontja 105 C°. Valamivel keményebb,' mint a 2. példa szerinti gyanta és nitrocellúlózával összekeverve nagyobb lángelnyomó hatást mutat, de egyébként megjelenésében és tulajdonságaiban a 2. példa szerinti gyantához igen hasonló. 4. példa. 2,4,6-triklO'rfenoxi-foszforil-diklorid (olvadáspontja 68—70 C°, forráspontja 0,1 mm nypniáson 118°) és hidrokinon ekvimolekulás keverékét nedvesség kizárása, mellett, az., 1. példa szerinti módon hevítjük. A fürdő hőmérséklete kezdetben 160 C° és a reakció végéig 195—2Ö0 C°-ig növekedik, a hevítési idő 10 óra. A nyers gyanta szalmas'árga és lágyulási pontja 115 C°. Nemi gyúlékony és nitrocellulózához keverve még nagyobb lángelnyomó hatása vari, mint a 3. példa szerinti gyantának. 5. példa. Feinoxi-foszforil-diklorid és 4,4'-dioxi-difenil ekvimolekuíáris elegyét, nitrogénáramban, kavarás mellett, a. szokásos módon kezeljük. A kezdő és végső. hőmérsékletek 170 C° és 220 C°, a hevítési idő pedig 16 óra. A gyanta barna színű és vékony rétegben átlátszó. Kemény és szívós bevonatokat' ad, amelyek fémen és üvegen kiválóan tapadnak, ezenfelül híg ásványi savakkal szemben rendkívül ellenállók. Lágyu- . lási pontja 110 C°. 6. példa. p-klórfenoxi-foszíoril-diklorid és 4,4'-dioxidifenil ekvimolekuíáris elegyét alkalmazzuk, amelyhez a reakcóeiegy összsúlyára számítva 1 % bór-trifluoiid-diacetátot adunk, nitrogénáramot vezetünk be és a nedvességet kizárjuk. A reakció 180 C° fürdőhőmérsékletnél indul meg, de a reakció fenntartásához a bór-trifluorid katalizátor jelenléte szükséges. A végső hőmérséklet 200 C° és a hevítési idő 12 óra. A nyers gyantatermék lágyulási hőmérséklete 125 C° és tömegben mély-vörösbor színe van. A vékony rétegek átlátszók, rózsaszínűek és kemény, de szívós, tapadó bevonatokat adnak fémfelületeken. 7. példa. o-krezoxi-foszforil-dikloridot (forráspontja 256 C°) használunk a fenoxi-foszforil-diklorid helyeit az 1. példa szerinti módon és az elegyen nitrogént vezetünk át. Egyebekben azonban azonos módon járunk el. A kapott, majdnem színtelen, átlátszó nyers gyanta 75 C°-on olvad és savszáma 11. Valamivel keményebb, mint az 1. példában leírt gyanta és hidegen nem folyik. A gyanta egy darabját szabad lángon hevítve világító lánggal gyengén ég tovább, ha a lángból kivesszük. 8. példa. o-fluor-, p-klór és 2,4-diklór~fenoxi-íoszfonl-diklorid keverékét, amely 25,8% hidrolizálható , klórt tartalmaz és hidrokinont oly aránybán 'v elegyítünk, hogy minden molekula klórozott fenoxi-íoszforil-dikloridra egy molekula hidrokinon legyen jelen. Az elegyet mtrogénáramban, 48 órán át, a szokásos módon olyképen hevítjük, hogy a fürdő hőmérséklete 110 C°-ról 230 C°-ra emelkedik. A kapott gyanta 110 C°-on lágyul és a leírt módon való tisztítás és nátriumkarbonátos kezelés után savszáma 4. Megjelenése, fizikai és nemgyúlékony tulajdonságai a 3. példában leírt gyantáéhoz hasonlóak. 9. példa. p-klórfenoxi-foszforil-diklorid és rezorcin, ekvimolekuíáris mennyiségét 20 órán át, 165 C°tól 195 C°-ig emelkedő hőmérsékletem, az 1.