141281. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polieszter-gyanták előállítására
2 141281. ben ki nem alakultak. Előnyösen akként foganatosítjuk a reakciót, hogy a reakció folyamata alatt több órán át fokozatosan növekedő hőmérsékleteket alkalmazunk, pl. a hőmérsékletet a kezdeti 100—180 C°-ról 190—240 C°-ig emeljük. A reakcióelegyet kívánatos lassan kavarnunk, különösen, amikor a viszkozitás növekedni kezd. A nedvességet a reakció alatt ki kell zárni. A 'reakciót előnyösen, közömbös gázkörben, pl. nitrogén vagy széndioxid gázkörben foganatosítjuk. A reakciót továbbá előnyösen közönséges nyomáson játszatjuk le, azonban ajánlatos a reakció lezajlása után szívást alkalmaznunk avégett, hogy a viszkózus termékből a sósav nyomait isveltávolítsuk. A reakció lefolyásának támogatása végett némely esetben kívánatos a sósavat lehasító katalizátorok jelenléte. Ilyenek, pl. fémes ón, kalciumklorid, bórtrifluorid és cink-/vagy aluminiurnklorid, az' utóbbi kettő igen csekély arányban. A ko'ndenzálást úgy is végrehajthatjuk, hogy az ariloxi-foszíoril-dikloridot a dioxi-aromás vegyülettel valamely közönséges oldószerben kezeljük, amely oldószer sósavat megkötő anyagot, azaz akceptort tartalmaz. Az oldószer példáiként megemlítjük az étert, benzolt, kloroformot. Akceptorként pl. harmadrendű amint, pl. piridint használhatunk. A találmány szerinti eljárással kapott új gyantaanyagokat adott esetben megtisztíthatjuk, így pl. kívánt esetben feloldhatjuk benzolban és ezekből az oldatokból éter hozzáadásával kicsaphatjuk. A csapadékot, amely mint sűrű, éterrel szolvatált folyadék keletkezik, éterrel tovább moshatjuk, majd közönséges vagy csökkentett nyomáson megszáríthatjuk. Ha e gyanták savszámát tovább kívánjuk csökkenteni, ezt úgy érhetjük el, hogy a gyanta oldatát szerves oldószerben vízmentes nátriumkarbonáttal kezeljük. Az új mesterséges gyantaanyagokat a O i . — P — O- -R" — O — ' I o R' szerkezetű megismétlődő csoport jellemzi, ahol R' a O i Cl —P —Cl I o R' képletű ariloxi-íoszíoril-dikloridban jelenlevő aromás gyök és R" a dioxi-aromás vegyületben jelenlevő aromás gyök. A dioxi-aromás vegyületek, amelyekben mindkét hidroxilcsoport a magban van és nem szomszédos szénatomokhoz van kapcsolva, molekulájukban egy vagy több aromás magot tartalmazhatnak és az utóbbi esetben a hidroxilcsoportok előnyösen különböző'magokban lehetnek jelen. így pl. monociklusos dioxivegyület esetében a hidroxilcsoportok egymáshoz képest pára- vagy metahelyzetben lehetnek, vagy difenil származékok esetében 2,2'*— vagy 4,4' —- helyzetben állhatnak. Dioxi-naftalin vegyületeket ugyancsak használhatunk. Ariloxi-foszforil-dikloridként pl. a következőket használhatjuk: fenoxi-foszforil-diklorid, p-klórfenoxi-foszforil-diklorid, o-klórfenoxi-foszforil-diklorid, 2,4-diklórfenoxi-foszforil-diklorid, 2,4,6--triklórfenoxi-foszforil-diklorid, 2,4-dibrómfenioxi-foszforil-diklörid, o-metilfcnoxi-foszforil-diklorid, 2-metil-4,6,-diklórfenoxi-foszforil-diklo- • rid. Ugyancsak használhatjuk izomer vagy kü-.. lönféleképen. helyettesített ariloxi-foszforil-dikloridok keverékeit. Ezeket a vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy fenolt, p-krezolt, 2,4-diklőr-f eriolt, 2,4,6-triklórfenolt, 2,4-dibrómfenolt, o-kioríenolt, o-krezolt vagy 2-metil-4,6-dikk')ríenolt vagy ezek bármelyikének keverékeit, magasabb hőmérsékleten 1 mól-arányt meghaladó mennyiségű foszíor-oxikloriddal '—' szükség esetén katalizátor jelenlétében — mindaddig kezelünk, amíg az aromás dioxi-vegyület el nem használódott. Olyan dioxi-aromás vegyületek, amelyekben"* mindkét hidroxil-csoport a magban van és nem szomszédos szénatomokhoz kapcsolódik, példaképen a következők: hidrokinon, rezorcin5 klórozott hidrokinon, dioxinaftalin, dioxi-difenil pl. 2,2'-dioxi-difenil, 4,4'-dioxi-difenil —. klórozott dioxi-difenil. A találmányt az alább példák szemléltetik. /. példa. Fenoxi-foszforil-diklorid (forráspontja 244 C°) és hidrokinon ekvimolekuláris mennyiségé< nek keverékét olajfürdön, lassú 'kavaró berendezéssel ellátott üvegedényben, mely ezenfelül légkondenzációval is el vanJátva, melynek felső végéhez a sósavat adszorbeáló folyadékhoz vezető cső csatlakozik, kondenzáljuk. Az edény tartalmát a nedvesség hozzáférésétől kalciumkloridos cső segítségével megvédjük. Amidőn a fürdő hőmérséklete kb. 120—130. C°, mégindul a sósav fejlődése és miután a reakció néhány órán át ezen a hőmérsékleten lejátszódott,- az eiegy lassacskán átlátszó folyadékká válik, amelynek viszkozitása az idő előrehaladásával növekedik. A fürdő hőmérsékletét fokozatosan 205—215 C°-ra növeljük avégett, hogy a reakcióelegy eléggé folyós maradjon és a reakciót tovább engedjük lefolyni. 20—26 óra összes hevítési idő elteltével, amidőn a sósav-termelés gyakorlatilag megszűnik és a reakcióelegy viszkozitása 215 C°-on tovább már nem növekedik, a melegítést megszakítjuk. A kapott nyers, gyantás terméket, míg az folyékony, az edényből kiontjuk és közönséges liőmérsékletre engedjük lehűlni. Szalmaszínű, átlátszó gyantát kapunk, amely üveghez és fémekhez jól tapad. Olvadási pontja a golyósgyűrűs módszer szerint meghatározva: 60 C° és figyelemreméltó hidegenfolyó tulajdonságai vannak. A nyers gyanta savszáma 12 és 0,1 súlyszázalék reakcióba nem lépett hidrokinont,
