141258. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kazán szilárd tüzelőanyagok eltüzelésére
141258. 3 mázunk, amely a rostély lezárását megköny•nyíti. -g- kiégető aknát is alkalmazhatunk, amely hamuban különösen dús tüzelőanyag elégetésekor előnyt nyújt, mert előfordulhat, hogy a kiégett salakhoz koikszrészecskék tapadnak és azzal kihasználatlanul elvesznek. A rostélyt a -h- szállító szalag látja el tüzelőanyaggal, amelyet előnyösen a tűztér fele magasságában rendezünk el. A szállító eszközt a tűztér felőli végén hűtőcső altkotta -i- fal árnyékolja a hősugárzással szemben. A tűzteret minden oldalról a kazán csőrendszerei határolják. A kazán huzataiban a füstgázok' áramának -m- törési helyein, valamint az -n- füstgázszürőben a szálló koksz lehull és ezt, valamint a „ lehulló szálló hamut önmagában ismert módon injektorként működő -p- fúvókákkal létesített szállító légáram a forró levegő vezetékéből kiragadja és a -q- csővezetéken át az -1- fuvókákhoz szállítja, amelyek a tűztér hátsó -kfalának alsó részében. vannak elrendezve és amelyeken át a szálló kokszot és a szálló hamut a rostélynak a betáplálás felőli vége felé fúvatjuk. A tűztér hátsó falában a szálló hamu visszavezetése fölött másodlagos levegőt betápláló -rfuyókák vannak elrendezve, amelyek iránya ugyanaz, mint az -1- fuvőkáké és amelyeket nagymértékben felhevített levegővel tartunk üzemben. E másodlagos légbevezetés fölött, magasabb szintben harmadlagos levegőt bevezető fúvókák — a példában egymás fölött több szintben — vannak elrendezve, melyek közül az ->su s 2 , s;; és s 4 - fúvókákat a 3. ábrában, a t,, t 2 , t;1 és t 4 - fúvókákat a 4. ábrában külön is és az -u,, u2 , u : » és u 4 - fúvókákat csak az 1. ábrában tüntettük fel és ott közös -u- hivatkozási betűvel jelöltük. Ezek a fúvókák a példában •négyszög sarkaiban vannak elrendezve és előnyösen egy pontra, nevezetesen a függőleges középtengely és a befuvatás síkjának döféspontjára vannak irányítva. A harmadlagos levegőt befúvó fúvókákat ugyancsak nagymértékben előmelegített levegővel tápláljuk és a befuvás síkjában elfordíthatóan rendezzük el. Ily módon a fúvókák a 3. és 4. ábrákban feltüntetett módon a tűztér tengelyének említett döféspontja körül vont tetszőleges nagyságú körhöz érintőlegesen is beállíthatók és ezzel az égő gázok örvénylő mozgásba hozhatók. A különböző szintekben elrendezett fúvókákat előnyösen úgy állítjuk be, hogy a szomszédos szintekben az örvény forgásértelmei egymással ellentétesek. Hogy a betápláló nyíláson át alulról felfelé hatásos hősugárzásnak a tápláló készülékre való behatását kiküszöböljük és a tüzelőanyagtároló felé tartó fölégéseket megakadályozzuk, az -i- csőfal mögött elrendezett -v- fuvókákból lefelé irányuló légáramot fúvatunk be. Ez a levegő előmelegíthető, azonban nem az üzemben előforduló legmagasabb levegőhőmérsékletre. Egyébként ez a hőmérséklet annál nagyobb lehet, minél szegényebb gázban az eltüzelt tüzelőanyag. Az itt befuvott levegő hőmérsékletét hideg levegőnek a iéghevítöböl vételezett forró levegőhöz való keverésével szabályozzuk. Amíg a szállító betápláló szerkezet, például szalag, mozgásban van, a berendezés veszélyeztetése nélkül fenntartható a tüzelőanyag szempontjából "megengedett legmagasabb hőmérséklet. A védő levegő hőmérsékletét a szalag sebessége függvényében csak akkor csökkentjük, ha a tüzelőanyag-bevezetést nagyobb mértékben kell fojtani. A feladat egyszerű módon oldható meg azzal, hogy a meleg és a hideg levegő vezetékeibe termosztáttal szabályozott fojtócsappantyúkat iktatunk. A tüzelőanyagbevezetés teljes megszakításakor a forró levegő bevezetését lekapcsoljuk, egyben pedig a levegőmennyiséget legkisebb értékre állítjuk be. A fentiekben leírt tüzelőberendezés üzeme a következő módon folyik le: A kazán üzembevétele végett a rostélyt gyujtóanyaggal borítjuk, vagy evégből alkalmazott gáz- vagy olajégőket helyezünk üzembe, amelyek a tápláló berendezésből a rostély elülső végére hullatott tüzelőanyagot meggyújtják, úgyhogy a rostélymozgás megindulása után hamarosan a rostély két elülső szakaszát égő szénréteg borítja. Ekkor a középső szakaszban az' alsó szelet oly mértékben fokozzuk, hogy megindul a pneumatikus tűzétesztés. Amint a rostély hátsó szakasza is el van borítva, az erre ható nyomólég mennyiségét lassan a pneumatikus élesztéshez szükséges mérték fölé fokozzuk, egyidejűleg pedig a" szálló hamu visszavezetését és a másodlagos levegő bevezetését, majd röviddel ezután a harmadlagos és negyedleges levegő bevezetését is megindítjuk. A levegőbevezetésnek és a nyomásnak mindhárom rostélyszakaszon, tehát a rostély elejétől annak végéig való fokozása által, fokozott mértékben érvényesül a szikra és az izzó szemcsék hátulról előre való szállása, aminek a hatását még tekintélyes mértékben fokozza a szállópor visszavezetése' és a másodlagos levegő egyenirányított befuvatása. Ezért ettől a pillanattól kezdve, a friss tüzelőanyaggal együtt, ezek az izzásban lévő részecskék is a rostély elülső végére hullanak és így a rostélyra friss szén és izzó parázs keveréke jut. Ezt a keveréket alulról úgy fúvatjuk meg, hogy az erőteljes égés azonnal és pedig a leírt eljárásnál a rostély elülső végén megindul, miközben a szénréteg az első rostélyszakaszon fekve ég. Az igen meleg, körülbelül 350—450 C°-ra hevített levegő hatása alatt az alsó elégési övben a tüzelőanyag a rostélyon, valamint a rostély fölött lebegve, rendkívül hevesen ég. A tüzelőanyag könnyebb részecskéi, amelyeket a gázáram a felső égési övezetbe ragad magával, a harmadlagos levegőben, a légbevezetés leírt módja által létesített igen hosszú úton, messzemenően elégnek. Azáltal, hogy a rostélyt hideg levegővel tartjuk üzemben és hogy az eddiginél sokkal nagyobb alsó szélnyomásokkal dolgozunk, a rostély anyagát messzemenően megkíméljük. A rostélyon való áthullás veszélye is gyakorlatik0 - ki van küszöbölve. Már szabad esése közben a tüzelőanyag a
