141240. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés rostélytüzelések tartósságának és működésmódjának javítására

ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141240. SZÁM. 24 a, 15^17. OSZTÁLY. — MA-44. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés rostély tüzelések tartósságának és működésmódjának javítására. Dr. Ing. Johannes Josef Martin mérnök, München. A bejelentés napja: 1949. szeptember 9. Németországi elsőbbsége: 1948. október 1. Ismeretes, hogy rostélytüzeléseknél az égőanyag rétégéből a rostélybetétekre sugárzás és érintkezés révén átadódott melegmennyiség elvezetése, különösen nagy kalóriaértékű tüzelőanyagok alkalmazásánál vagy az égési levegő erős előmelegítése esetén nehézségeikbe ütközik, úgyhogy, a rostélybetét alkatrészei gyakran csak rövid élettartamúak. Megkísérelték már a rostélybetét hűtése céljából keskeny rostélyrudakat alkalmazni magas bordákkal, tehát a rostélyrudakat úgy kialakítani, hogy az áramló levegő által érintett hűtőfelületnek a meleget felvevő felülethez való viszonya kedvező legyen. Mivl azonban a rostélyfelület egységére eső, illetve a felületegység rendelkezésére álló levegőmennyiség égéstechnikai és gazdasági okokból alig változtatható és erősen elhatárolt érték, ezért az említett kialakítás, vagyis a rostélybetét keskeny részekre felosztása azzal a hátránnyal jár, hogy még nagyon keskeny, pl. 1—2 mm szélességű rések esetén is, tehát ha csak ennyi a köz két rostáiypálca között és ha a réses elrendezést a rostélypálcák hosszának csak egy részére korlátozzuk, afckor is .a rendelkezésre álló levegőmennyiság folytán a levegőátvezető résekben csupán kisebb légnyomás keletkezik, amit a rés fölött lévő égőanyagréteg átáramlási ellenállása szab meg. Ilyen módon a rostély résein az égési levegő átáramlása nagymértékben függ iá tüzelőanyag rétegének átáramlási ellenállásától. így pl. azokon a helyeken, ahol a tüzelőanyagréteg alsó részében folyékony salak van, ott a levegő átáramlása gyakorlatilag teljesen megszűnik, ami a rostélytagok élettartamára nézve rendkívül hátrányos, annyival is inkább, mert ez az állapot aránylag sokáig tarthat. A hűtőközegként használt, alulról behívatott levegő áramlása a rostélytagok mentén ezek szerint az eddig használatos légvezetés mellett általában' véve: nem úgy történik, ahogyan az a követelmények szempontjából kedvező lenne, tehát nem úgy, hogy ez az áramlás- megfelelne a tüzelőanyagrétegből a rostélybetétbe szakadatlanul bejutó hőmennyiség elvezetése számára. Ehhez járul még, hogy a tüzelőanyagréteg rendes levegőátengedő képességé esetén is a hűtőlevegőnek a rostélytagok oldalrészeinek alsó felülete mentén végbemenő áramlási sebessége az ismert szerkezeteknél igen csekély, általában véve 3—5 méter másodpercenként, amiből következik, hogy a hőátadási tényező a hűtőlevegő által érintett felületeken nagyon csekély. Csak a fuvőkarések oldalfelüleeti által alkotott és a tüzelőanyagréteg felé nyíló keskeny szakaszokon, tehát a rostélytag kis részén emelkedik a levegő áramlási sebessége magasabb értékre, de ez a terület vagy szakasz a felület nagysága szempontjából oly kicsi, hogy annak mentén számottevő hőmenynyiség kicserélődése nem történhetik meg. Az eddigi 'levegővezetési viszonyok mellett forró tüzelőanyagrétegeknél a fentiek következtében a hőmérsékleti értékek a következőképen alakulnak: Noha a rostélytagok igen forróak, gyakran 850 C°-nál is melegebbek, üzem közben a hűtőlevegő mellettük való eláramlása folyamán csak kismértékben, nagyjából 100 C°-kal melegszik fel, tehát ezt a levegőt a hűtés szempontjából nagyon rosszul használják ki. A bevezetésben említett hátránvok tehát teljes mértékben fennálknak és su rostélytagok tartóssága, illetve élettartama csekély. Tekintettel arra. hogy a rostélybetétekben igen számottevő vastömegek vámnak, az említett hátrányok kiküszöbölése mind technikai, mind pedig gazdasági szempontból igen fontos lenne. A találmány meg is oldja ezt a feladatot, éspedig lényegében véve azáltal, hogy az égési levegőt teljes egészében vagy részben megfelelő csatornákkal ellátott rostélytagokon kényszermozgásúan nagy sebességgel áramoltatjuk át és oda-vissza irányú mozgással olykép, hogy amikor a—levegő a csatornákból kilép, hogy a tüzelőanyagrétegbe hatoljon, a levegő sebessége kívánatra még növelhető. E célból a rostélytagok alsó részén egy vagy több, függő-