141183. lajstromszámú szabadalom • Mágneses távbeszélő hallgató, két rezonátorkamrával
ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141183. SZÁM. 21 a2 , 1—14. OSZTÁLY. — T-7504. ALAPSZÁM, Mágneses távbeszélő hallgató, két rezonátorkamrával. Telefongyár N. V., Budapest. v . - A bejelentés napja: 1948. április 22. A távbeszélő készülékek kézibeszélőiben használt hallgatók általában mágneses elven működnek. A hallgatók újabb szerkezeti megoldásai szerint a hallgatót magát mechanikailag önálló egységként készítik el, ezt az egységet a kézibeszélő megfelelően kialakított üregébe helyezik és egy csavaros zárófedéllel leszorítják. Ez a megoldás, vitathatatlanul haladást jelent, mert a kézibeszélő hallgatójaí szükség esetén bármikor minden különösebb nehézség vagy szerszám nélkül cserélhető. Ha azonban ennek a mechanikai kiviteli rendszernek minden előnyét élvezni akarjuk, gondoskodnunk kell arról, hogy a hallgató ne csak mechanikailag, de elektromosan és akusztikusán is önálló, a kézibeszélőtől független egység legyen. Ez' utóbbi feltételek kielégítésével elérjük, hoigy a kézibeszélő szerepe a hallgató szempontjaiból a foglaló tokéra korlátozódik, a hallgató különböző kézibeszélőkbe: " válik beépíthetővé és akusztikai vagy villamos tulajdonságai, a hangvisszaadás minősége tekintetében önállóan, a kézibeszélőbe helyezés kapcsán beállható esetlegességektől függetlenül vizsgálható és bírálható. Az eddig ismertté vált oly hallgatók, melyeket a fenti követelmények szemelőttartásával szerkesztettek, nem mutatkoztak kielégítő minőségűekhek. Ezek a hallgatók ugyanis egy mágnesesen gerjesztett mechanikai-akusztikus rezgő rendszert tartalmaztak, mely lényegileg egy membránból állott, melynek egyik oldalán a fül, másik oldalán a hallgatódoboz belső tere helyezkedett el. Az ily rendszer akusztikai tulajdonságai elsősorban és csaknem kizárólag a membrán tömegétől és rugalmasságától függenek. A fül és a hallgatódoboz légtereinek rugalmas visszahatása a membránéra szuperponálódik ugyan, de azt alig befolyásolja. így tehát á membrán tulajdonságai a rendszer egyetlen önirezgési frekverenciáját már eleve meghatározzák. Á membránnak az itt szerepet játszó tulajdonságai viszont ismét oly körülményektől függenek, melyekre súlyos kötöttségek vannak. Á membrán átmérőjét a kézibeszélő üregének nagysága határozza meg, ez azonban az átlagos emberi fülkagyló méreteihez idomul. A membrán vastagsága 0.15 mm alá szilárdsági okokból nem csökkenthető, 0.25 mm fölé viszont nem célszerű azt emelni, mert akkor a membrán rugalmassága és ezáltal a hallgató érzékenysége is jelentősen csökken. Végül a membrán, anyagának kiválasztásánál a mágneses követelmények kielégítését kell szem előtt tartanunk. E körülmények eredőjéből oly membrán adódik, melynek önrezgése rendszerint 900 és 1200 Hz közé esik. Nyilvánvaló, hogy az ilyen hallgató érzékenysége! az önrezgési frekvencia környezetében felugrik, úgyhogy az átvitel a 300 Hz-tól 2400 Hz-ig terjedő átviendő frekvenciatartományban annyira egyenlőtlenné, annyira torzította válik, hogy az ily hallgatón át a beszélő hangját a! távbeszélőösszeköttetésen át gyakran fel sem ismerjük. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a hallgató torzításának e nem kívánatos mértéke messzemenően csökkenthető és az átvitel lényegesen egyenletesebbé tehető, ha a hallgató akusztikai rezgőrendszeirét oly rezonáns elemekkel bővítjük, melyeknek önrezgésszáma a membrán fent megadott öinrezgésszámától eltér. A végzett kísérletek azt mutatták, hogy az egész beszédfrekveneiasávot a gyakorlati követelményeket kielégítő egyenletességgel .átvivő hallgatót kaphatunk, ha az akusztikai rendszert két oly rezonáns elemmel bővítiük, melyek egyike a membrán önrezgésszáma alatt mintegy egy oktávval, másika pedig a membrán.. önrezgésszáma felett ugyancsak mintegy egy oktávval, rezeg. Ily elemek alkalmazása esetén három csúcsú érzékenységi görbét kapunk, melynek hullámosságát alkalmas akusztikai csillapítóelemekkel simíthatjuk. A találmány gyakorlati megvalósítása oly módon történhet, hogy a membrán előtt és mögött egy-egy rezonátorkamrát alakítunk kir melyek közül pl. a membrán mögötti kb. egy oktávval a membrán önrezigésszáma alatt. a?az 400—700 Hz-en, a membrán előtti oedig kb. egy oktávval a membrán önrezgésszáma H^tt, azaz 1600—2400 Hz-en rezeg. A rezonátorkamrák önrezgésszámának a membrán önrez-
