141183. lajstromszámú szabadalom • Mágneses távbeszélő hallgató, két rezonátorkamrával

2 141183. gésszámához viszonyított, megfelelőnek talált' határértékei a membrán önrezgésszárna alsó, illetve felső oktávjának 70—130 százalékában adhatók meg. , , A mellékelt rajz kapcsán a találmány egy kiviteli példáját részletesen ismertetjük. Az összehasonlítás lehetővé tétele érdekében az 1. ábra a jelenleg elterjedt hallgató akuszti­kai-mechanikai rezgő rendszerének elektromos ekvivalensét, a 2. ábra pedig ily hallgatónak tipikus érzé­kenységi görbéjét mutatja. A 3. ábra a találmány egy kiviteli példájának oldalnézete, részben metszete, a 4. ábra a találmány szerinti -hallgató akusz­tikai-mechanikai rezgő rendszerének elektro­mos ekvivalense, végül az 5. ábra a találmány szerinti hallgatóval el­érhető érzékenységi görbe. Az 1. ábra szerinti egyszerűsített elektromos ekvivalens képben m0 a membránnak saját középpontjára redukált rezgő tömege, r0 a membrán mozgásának csillapítása, s0 a mem­brán' rugalmassága, Si a hallgatódoboz légteré­nek rugalmas visszahatása, s2 pedig a fül lég­terének rugalmas visszahatása. Mint említettük, e három utóbbi érték eredője s0 -tóí alig tér el. Az ily hallgató jellegzetes érzékenységi, gör­béje a 2. ábrán látható. Ez a görbe az érzé­kenységet a frekvencia (Hz) függvényében M>/ V-ban adja meg. A görbe általános lefolyása megfelel a 2. ábra szerinti vázlatnak. A hallgató • az 1000 Hz környezetét valóban jelentősen ki­emeli, vagyis torzít, mint azt elöljáróban mon­•dóttuk. A találmánynak a 3. ábrában feltüntetett ki­viteli alakja szerint a hallgató (1) dobozára (2) membrán illik, melyre a (3) állandó mágnes (4) sarui hatnak. Az (5) tekercsek a mágneses rendszer hangfrekvenciás gerjesztését adják. Az (1) dobozba a (2) membrán mögé (6) vá­laszfal van beépítve, melyen egy vagy több (7) furat van. A (2) membrán és a (6) válaszfal között (8) légkamra jön létre; amely a (7) fu­ratokkal oly üregrezonátort alkot, melynek ön­rezgése, a membránétól hozzávetőleg egy ok­távval eltér. Ezen felül a hallgatónak a (2) membrán előtt előnyösen leperemezett (10) zárósapkája van, melynek egy vagy több (11) furata révén az alatt lévő (12) légkamra a külső térrel; azaz a fül légterével közlekedik. A (12) légkamra a (11) furattal együtt égy újabb üregrezonátort alkot, melynek rezgés­száma nemcsak a (2) membránétól, de az előbbi rezonátorétól is különbözik, még pedig előnyö­sen úgy, hogy a membrán önrezgésszárna a két üregrezonátor önrezgésszámának mértani (lo­garitmikus) középértéke. A hallgatódoboznak magának (13) légtere-van. A (7) nyílás elé, ille­tőleg a (11) nyílás elé (14) ill. (15) vászon­darabot rögzítünk, pl. ragasztunk akusztikai csillapításul, de alkalmazhatunk a szükséghez képest más anyagokat is, ni. kifeszített fonalat, a furatba helyezett ^vaDotcsomót stb.-t. E hallgató akusztikai rendszerének közelítő villamos ekvivalense a 4. ábrán látható. Ebben az ábrában a jelek jelentése a következő: m0 a membránnak saját középpontjára redukált tö­mege, r0 a membrán mozgásának csillapítása, So a membrán; rugalmassága, Sí a (8) légkamra rugalmas visszahatása, mi a (7) nyílásban-lévő levegő tömege, r3 a (14) csillapítás, s 2 a (12) légkamra rugalmas visszahatása, m2 a (11) nyílásban lévő levegő tömege, r2 a (15) csilla­pítás, s3 a (13) légkamra rugalmas visszaha­tása, végül s4 a fül légterének rugalmas vissza­hatása. ' A hallgatónak ily módon való felépítésénél a 4. ábrában bemutatott egyenértékű kapcsolás­vázlat szerint három jellemző rezonáns frekven­ciája van. A kísérletek ezt a feltevést a legtelje­sebb mértékben igazolták. Az 5. ábra mutatja a 3. ábra szerint készült hallgató érzékenységi görbéjét a 2. ábrához hasonló ábrázolásban. A görbének valóban három különálló kiemelkedő csúcsa van, melyek között azonban völgyek mutatkoznak. E völgyek mélysége, valamint a rezonanciacsúcsok kiemelkedési mértéke az említett akusztikai csillapítások alkalmazásával állítható be. Meg kell említeni, hogy a gyakorlatban a találmány szerinti hallgató méretezésénél és számításánál nem követünk el felróható hibát, ha a hallgatódoboz belső terének és a fül lég­terének rugalmas visszahatását figyelmen kívül hagyjuk. A szerkesztési elveiben bemutatott és a; gya­korlati kivitel egy példája alapján ismertetett hallgató valóban megoldja a kitűzött feladatot, mert amellett, hogy más elemektől független, önmagában vizsgálható, bármely típusú készü­lékhez alkalmas zárt egység, a hallgatón át folyó beszédátvitelt a gyakorlati követelménye­ket kielégítően egyenletessé teszi. Az ily hall­gatóval visszaadott beszéd nemcsak jól ért­hető, de azt is lehetővé teszi, hogy a hallott hang alapján a beszélő személy kilétét is két­ségtelenül felismerjük, feltéve, hogy a beszélő természetes hangja előttünk ismert. « Szabadalmi igénypontok: 1. Mágnes távbeszélő hallgató, melyre jel­lemző, hogy akusztikai rendszere a membrá­non kívül két további oly rezonáns elemet tar­talmaz, melyeknek önrezgésszárna egymástól és a membránétól is külön-külön eltér, hogy továbbá a hallgató a befogadására rendelt térbe, pl. kézibeszélőbe behelyezhető, de mecha­nikai, elektromos és akusztikai szempontból önmagában zárt, önálló egységet alkot. 2. Az 1. igénypontban meghatározott hall­gató kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy akusztikai rendszere a membrán önrezgés­szárna alatt rezonáló elemeket és a membrán önrezgésszárna felett rezonáló elemeket tartal­maz. 3. Az 1. vagy 2. igénypontban meghatározott hallgató kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy akusztikai rendszere oly rezonáns elemeket

Next

/
Oldalképek
Tartalom