141164. lajstromszámú szabadalom • Lengő visszacsatolásos erősítő
141164. *' 3 vencia- vagy fázismodulációs vivőfeszültség erősítésekor ellenben kissé elhangoljuk a vivőfrekvenciához képest, hogy ilymódon a rezgőr kör a frekvencia- vagy fázismodulációt ampiitudómodulációvá változtassa át. A 2. ábra C görbéje a visszacsatolt rezgőkörnek a lengőfeszültséggel meghatározott vezetőképességi jelleggörbéje. A diagram függőleges tengelyére a vezetőképességi T>Q tényezőt, vízszintes tengelyére pedig a-t- időt vittük; fel. -G- a visszacsatolt rezgőkör vezetőképessége és -C- a 11—15 rezgőkör kapacitása. A lengési TQ időszakot egyrészt olyan To rész alkotja, amelyben a vezetőképesség a t0 időpontban adott pozitív értékéből kiindulva mindaddig változik, amíg a t2 időpontban eléri ama legnagyobb negatív értékét, amely a rezgések telítési amplitúdójának elérésével esik egybe, másrészt olyan TP rész, amelyben a rezgések megtartják telítési amplitúdójukat és amelynek végén a 10 cső ekkor bekövetkező zárása következtében megszűnnek a rezgések. A lengési időszak legnagyobb részét kitevő lo időben a vezetőképességi jelleggörbe fűrészfogalakú. Ugyanez áll a 20, 21 műhálózat szolgáltatta lengőfeszültségre is. A 20, 21 és 22, 23 műhálózatokat úgy méretezzük és a +B feszültségforrás feszültségéit úgy választjuk meg, hogy a visszacsatolt rezgőkör vezetőkékességének változása a To időben lineáris lefolyású legyen és a vezetőképesség zérusórtéke a lengési To időszak eső kétharmadrészében következzék be úgy, hogy az egész, lengővisszacsatolásos erősítés a vezetőképesség megközelítőleg lineáris változása idejében menjen végbe. Ezt elérhetjük a 20, 21 műhálózat olyan méretezésével, amely mellett a lengő feszültség fűrészfogalakú lefolyásúvá válik, mim ellett a 22 ellenállás megfelelő méretezéséveil gondoskodnunk kell arról, hogy a 10 cső mindegyik átbocsátási időszakának kezdete egybeessék a lengési időszak kezdeti t0 időpontjavai. Minél közelebb jut a vezetőképesség zérusértékének tt időpontja a t 0 időponthoz, annál kisebb lehet a vezetőképességi jelleggörbe lejtése a TO időben és annál jobbá válik ennélfogva az adott lengési időszak és erősítés mellett elérhető választékonyság. A választékonyság egyrészt a vezetőképességi jelleggörbének a To időben adott lejtésétől és másrészt a vezetőképességnek a t0 időpontban adott legnagyobb .pozitív értékétől függ. A vezetőképességi jelleggörbe lejtését a 20—21 műhálózat megfelelő méretezésével befolyásolhatjuk, a vezetőképesség legnagyobb pozitív értékét pedig a 14 csiilapítóellenállas nagyságának változtatásával szabályozhatjuk. Mint fentebb említettük, a vezetőképességi jelleggörbének a ti időpontban adott lejtésé csökkentésével növelhetjük az erősítővel elérhető legnagyobb választékosságot. Minthogy a vezetőképességi jelleggörbe fűrészfogalakú, evvel együtt jár az általános választékonyság megjavítása is, mert a hangolási görbe legfelsőbb részének megszííkítésekor a görbe ama alsóbb része is megszűkül, amelynek napieregységekben kifejezett alsó határa az erősítővel elérhető, napieregységekben kifejezett egész erősítésnek felel. meg. A legjobb csúcsválasztékonyság és általános választékonyság akkor adódik, ha a vezetőképességi jelleggörbe lejtése a lehető legkisebb és a vezetőképesség zérusértékének ti időpontja a lengési időszaknak kb. a közepén van. A csúcsválasztékonyság megjavulásának magyarázatát a következő számtani elemzés adja. A csúcsválasztékonyságot ama F.w sávszélességként foghatjuk fel, amely a hangolási görbének 1 napieregységgel a görbe tetőpontja alatti helyén adódik. Ezt a sávszélességeit berajzoltuk az erősítő hangolási D görbéjét szemléltető 3. ábrába, amelyben F# a visszacsatolt rezgőkör rezonanciás frekvenciáját jelzi. Az Fw sávszélességet a következő egyenlet határozza meg: FW— — L dp C ' dt (1) Ezt az egyenletet a 2. ábrán látható vezetőképességi jelleggörbe nyomán értékelhetjük ki. Tételezzük fel, hogy a vezetőképességi C jelleggörbe negatív részével határolt, vonalkázott -A- felület az erősítő egész lengő visszacsatolásos erősítését ábrázolja, a vezetőképességi jelleggörbe pozitív részével határolt, vonalkázott A+A0 felület pedig az erősítő csillapításának felel meg. Ez esetben a 2. ábra szerint: A + Ae t, .V-t2 vagyis (to-t^Xti-y 1+^ (2) (3) Ismeretes, hogy az erősítő negatív vezetőképességének legnagyobb a értékét a következőképen fejezhetjük ki: G (4) 2C Nyilvánvaló tehát, hogy 1 azaz A=-«(ti 2 2A t2 ) (5) (6) (ti-t2 ) A (6) egyenlet alapján az (l) egyenletnek a gyökjel alatti részét a következőképen írhatjuk: (7) 1 dG _ da „ Aa „ a 4A dG.__ da ^2 — C '.dt_ dt _ Jt = 2 (V-Q (ti-t2 ) s t Ebből az (1) egyenlettel meghatározott sávszélesség következő értékét kapjuk: Fw = _L n 4A 2fA (8) A (3) és (8) egyenletekből a. vezetőképesség
